Well-well-again
Mellesleg Matyika megindult végre!

Mit is csinálhatna az ember egy novemberi hétvégén, hát persze, hogy locsizni megy egy jó meleg fürdőbe, ahol csak néha sandít kifelé a szürke télelőbe.
Így tettünk mi is, na nem pont ad-hoc jelleggel, mert jó előre meg volt már ez beszélve, így most nem hármasban, hanem hatosban ugrottunk le ismét Siófokra az Azúr Hotelbe. Olivér, Mesi és Donika tartottak velünk péntektől vasárnapig, és nagyon jól sikerült a hétvége.

Locsiztunk, ettünk, sétáltunk, pihentünk, az Azúrban ez csak így lehet...

A gyerekmedence vitte persze a prímet, itt szerencsére a szülők is belemehetnek vigyázni a kölökre. (Van ahol nem engedik, és így be se tudod rakni, mert félsz, hogy elmerül...)

Mesi, Doni, Matyika

Hű, mennyi játék!

Csuszi-csuszi

Pacs-pacs elevenke (rosszul érzi magát :-))))

Matyi legjobban a korlát körül és -on szeretett lógni, ki-be mászkált a lépcsőn, lógott a korláton. Néha a szívroham kerülhetett, de egyszer se csúszott el. Nagyon ügyesen pakolászta a lábait.


(Megj: A háttérben a kislány az "általam nagyrabecsült " H.H. "Tanár úr" unokája. Az anyja pont olyan undok volt mint a felmenője... De a kislány nagyon aranyos volt.)

Kacsaszerelés

Aztán a gyerekmedencéből időnként átmásztunk a nagymedencébe, főleg amikor működött a sodró (kedvencem). A nagymedence picit hűvösebb (30 C), mint a gyerekeké, Matyika picit mindig nyekergett is, amikor áttettük, de hamar rájött, hogy milyen jó buli is az. A sodróban persze a kacsájában ült, és elölről hátulról vigyáztunk rá. Nagyokat sikongatott, főleg amikor az áramlat megdobta a talpát!

Gatyás és apija a maszírózókkal (ezek ritkán mentek).

Doni repül

Apás menet (Oli, Doni, Matyi, Mackó)

Aztán persze Matyi úgy elfáradt a nagy locsiban, hogy amikor kivettük már marha jó gyerek lett belőle. Csak csücsült és pislogott.

Csíkos indián-bébi

-Ott a víz, nagy víz, ott pancsiztam Papa! (mert mondja ám, hogy Papa!)
-Ott ám!

Második este már meg se tudtuk rendesen vacsiztatni, tápszert kapott, amire hónapok óta nem volt példa. Tej helyett vittem reggelire, de vacsira vált be, csukott szemmel itta, és már be is aludt átölelve a cumisüvegét :-)))

Ez még az első este, itt még ülve kérte a hamiját az apartmanban :-)
(Már ekkor se sikerült mondjuk az étteremig eljuttatni...)

Olivérékkel két külön apartmanban voltunk, és amikor Matyi elaludt (bezuhant... :-), mi átmentünk Mesiékhez traccsolni. Donit ők nem tudták volna ott hagyni, mert sokszor megébred éjszaka, valamint nagyon sokáig el sem aludt a kis csibész. Matyit mint már említettem, a vacsira se tudtuk már levinni, és mint a tuskó úgy aludt reggel fél nyolcig, Donika meg még este 10-kor is ott pörgött. Kis Bagolyvári Kölköcske :-))

A kis hunczut

Szombat délután egyébként egészen jó idő volt, kicsit sétáltunk egyet a környéken és a parkban.
Hát ilyen a késő őszi Balaton. Gyönyörű...

Az ég és a víz összefolyt

A kedvenc kis öböl, nyáron majd megint lesz benne pancsi!

És hát a helyi McDonalds-ot se tudtuk kihagyni ezúttal, mert a környéken minden más be volt zárva. Egy hambi elég is volt ebédre...

McMatyi 2007

Nagyon hamar elment sajna ez a jó kis hétvége, pikk-pakk, noha még vasárnap délelőtt is tudtunk egyet locsini, mert kikunyeráltam, hogy 11-kor mehessünk el, és így még pont belefért. Mesiék ezt kihagyták, de kicsekkolás után a recin még "jót" randalíroztak együtt a kölkök.

Lássuk csak, mi van Mesi táskájában!

Szia Mami!

Itt a hallban történt, hogy Matyika megindult (2007.11.25.), és ment vagy 3 métert asztaltól asztalig. Sajnos én pont nem láttam, mert kimentem a kocsihoz, de a többiek mind bizonygatták. Már előző nap is meglepően sokat egyensúlyozott két lábon, de 2-3 lépés után mindig összerogyott. Kézen is engedte megint vezettetni magát, már egész sokat sétált úgy is. Most várom, hogy a következő napok mit hoznak. Most nem kéne bacit elkapni!!!!

Vasárnap a hotelt elhagyva még sétáltunk egyet a siófoki nagy parkban és a Balcsiparton.

A kölkök majdnem végig aludtak.

Még a temérdek vízimadár csivitelésére sem ébredtek fel.

Aztán a mólón elkezdett esni az eső, és így vége is lett a sétának.

Hát akkor jövőre veletek ugyanitt!

***

Ma, hétfőn délelőtt elmentünk a szokásos zenebölcsibe, és Matyika most viselkedett életében a "legértelmesebben" itt. Az értelmest úgy értem, hogy végre valahára elkezdték érdekelni őt a konkrét feladatok. Eddig vagy elviselte vagy nem, vagy tetszett neki, vagy nem, hogy mozgok és énekelek vele fel-alá. Az utóbbi alkalommal, 1 hónapja például egy percig se akart nyugton maradni, tök mindegy volt neki, hogy a többiek mit csinálnak, ő csakazértse azt...

Ma fordulóponthoz értünk:
Vezetve járta a körtáncot (időnként persze behúzta a futóművet még mindig);
Élvezte a lovacskázást azért, mert a többiek is azt csinálták (nem csak önmagáért);
Utánozta a pattogatott kukoricát a fején (eddig soha);
Tapsolt amikor kellet (persze nem mindig);
A nagy ejtőernyőhöz felállt, és ő is rázta a szélét, sikongatva figyelte állva(!) a repkedő labdákat;
A hangszereket is sorban kipróbálta, és nem csak öncélúan rázta vagy szerelte őket, hanem közben "koncentrált-bamba" fejjel figyelte az éneket is, nézte a többieket;
A foglalkozás kb. háromnegyed részén abszolút "jelen volt", alig mászkát el.

Szóval teljesen el voltam halva, úgy örültem, hogy végre fogja az adást. Persze eddig is tetszett neki az egész, de inkább csak a közösség, a gyerektársak, és most látom először, hogy a feladatok is kezdik megérinteni! Remélem így marad!!!!!

...