A Taurus hegység - Arykanda
(3. rész)

Szombaton reggetl, kicsit fájó szívvel ugyan, de az új kalandok reményében indultunk tova Kemerből Kalkan felé. Arra számoltunk, hogy egy kis romnézéssel a tengerparton 5-6 óra alatt Kalkanba érünk, második szálláshelyünkre.
Finikénél azonban Mackó gondolt egy merészet. Mondta, nincs már innen messze az uticél, a jó (komolyan!) kis török utakon gyorsabban haladtunk mindt gondoltuk, pedig 90-100-nál többel nem is igen mentünk, így ugorjunk be egy vargabetűvel a hegyekbe, mert a térképen 1000 m-en van egy kis tó, azt nézzük meg. Jó, befordultunk hát a tengerpartról a hegyekbe. Na de akkor nézzük meg azt a romvárost is, ami útba esik, ha már egyszer ott vagyunk. És milyen jól tettük!
Ez volt ugyanis az egyik legnagyobb élményünk a két hét során.

Arycanda, ablak a hegyekre

Arycanda városa régi római üdülőhely volt a hegyek között, ide jártak ők is a tengerparti forróság elől. Na persze itt is jó meleg volt, de szellősebb, és hát nem elhanyagolható, hogy a romok felmásztak a hegyoldalra, ami pazar panorámát nyújtott a környékre.
Hatalmas teraszokat alakítottak ki az ókori népek, és azok körül építkeztek.
Volt piactér, fürdő, bazilika, sportpálya és egy gyönyörű színház is.

A színház

Ez itt az ókorból maradti tt?

A zsöllye és a páholyok megmászása

Mondanom se kell, először felnéztünk a hegyre, és "Na oda se mászunk fel...", de amint mentünk feljebb-feljebb, egyre szebb és szebb lett a táj és a romok, és végül felmentünk majdnem a tetejére.

Csimi-csomi vászka-vászka

Gyönyörűek voltak az építészeti emlékek, és igaz rengeteg volt belőlük, de a változatosságuk miatt nem lehetett őket megunni.

Rom

Rom-rom

Rom-rom-rom

Rom-rom-rom-rom

Turista nyista, ide nem hozzák őket (a bekötő utat alig vettük észre), kézzeljétek, ha vagyok olyan típus, még régi római köcsögfüleket meg kőfaragás-darabot is símán hozhattam volna, mert a felső szinten ott álltak halomban, senki nem vigyázott rájuk. Hát ebből gondolom, hogy szinte senki se mászik oda fel, mert különben ugye... :-)

A világ tetején :-))

A sziklakertet sem háborgatja senki

Matyika szerencsére jól tűrte a megpróbáltatásokat, pedig nagyon meleg volt. Igaz nem lelkesedett az apja hátán kitörő örömmel, de nem is nyűgösködött, nézelődött, meg időnként hozzászólt a témához.

Egy kicsit melegem van, mami!

Juhéjj, lekapjuk az api sapiját!

Kukucs, menjünk arra, lehet, hogy ott lesznek vavák is!

Szinte el sem akartunk indulni, annyira tetszett a hely. Ha legközelebb arra járunk, tuti beugrunk megint (:-)), mert a gyerekeknek tutira tetszene a hely érintetlensége, és csuda dolgokat fedeznének fel itt. Még szebb volt, mint az olaszországi Tivoliban a Hadriánusz Palota, mert a természeti adottságok itt sokkal érdekesebbek.

Aztán csak továbbtoltuk a szekeret a tó felé, utunk itt már egy hatalmas kopasz hegy felé vezetett Elmali városába. (Nézzétek a forgalmat...)


Itt-ott áthajtottunk egy-egy falun is, ahol még javában terelgetik nyájaikat az út közepén -)))


Na, keressük a tavat, itt már annak kéne lenni, nincs sehol. Két tó is volt jelölve, de csak kiszáradt medret láttunk, meg egy csatornát, ahol pecáztak. Hol a tó???
Kereshettük mi azt, utóbb kiderült, hogy miért. Már feladtuk, és egy jó kis török ebéd után már Kalkan felé robogtunk, amikor egy hatalmas gátat pillantottunk meg. És mögötte mi volt? Hát a két tó összegyűjtve, de nagyon alacsony volt így is a vízszintjük, a tikkasztó török nyárban elpárolgott és ellocsolódott belőle a víz nagy része. (Na azért maradt benne bőven. )

A nagy gát (jobbra) és a "tó"

Mackómmal jót nevettünk a "hegyi-tó projektünkön", de azért egy percig se sajnáltuk, hogy csináltunk egy kunkort, mert csodás tájakon futott a piros kis autónk, és így betekintettünk egy kicsit Törökország belsőbb vidékeibe is.

A magas sziklás hegycsúcsok a fenyvesek mögött gyönyörűek voltak

Ami pedig végképp nem tárult volna a szemünk elé, ha a tengerparti úton jövünk, az ez a naplemente. Átbukva a hágón megpillantottuk a Kalkani öblöt a lemenő nap ezüstjében. A szemünk is káprázott a fantasztikus csillogástól.

A kincses sziget