Kemer és környéke (2. rész)

A Gelidonya Hotel Kemerben

Éjszakai érkezésünk nem okozott különösebb problémát, mert előre jeleztük emilben, hogy így lesz. A Taurus hegységben sötéten kanyargó utak után jólesett megérkezni a parányi kis hotelszobába, ahol azonnal nekiestünk a minibárban talált hűtött víznek.
Enyhe sokkot nekem csak a gyerekágy okozott, mert igaz volt, de milyen!!! Kétoldalt a vasak között símán kifért volna Matyi, és felállva meg egy fejest is dobhatott volna. Gyorsan szerkesztettem az ágy két végébe leesésgátlót, mire jó a jó öreg "zihereisztű", és már tettük is le a manót aludni. Na itt az ágy nappali fényben :-))


ps: De azért az ágy-gyártó csak tudott valamit, mert minden reggel fél kilencig egyhuzamban kummantott benne a manó :-)))

Első nap csak sziesztáztunk a hotelben, meg bementünk megnézni a várost.

A kikötő

A hegyekkel körülölelt strand (lehetett ejtőernyőn lógva motorcsónakkal huzatni is magad, majd legközelebb :-))

A másik strandon

A Hotelről is csináltunk pár képet, mert nagyon kellemes kis hely volt. Mivel all inclusive volt ez a szállás, ezért a szokásos fp. mellett volt ebéd is, meg uzsi, és egész nap annyit vedeltél a megadott italokból, amennyit akartál. Sztem fejenként két kilóval nehezebbek lettünk a négy nap alatt :-)))

A medencék is szépek, tiszták voltak, jó nagy volt a felnőtteké, elfért benne aki akart.

A medanszié

Volt egy kerek gyerekmedence is (kép bal alsó sarka, de elég hideg volt benne a víz, úgyhogy nem volt fullon)

Mackó a gyerekmedence partján (Matyi épp bent alszik)

Alant a Matyikám háta felett közvetlen látható luk volt az erkélyünk és mögötte a szobánk.

Először én is azt gondoltam, hogy micsoda pofátlanok, nekünk adják a szélső szobát kilátással a falra, és még ott is mászkálnak el, de aztán később rájöttem, hogy tök rendesek voltak. Ugyanis nem sütött be a nap, nem volt meleg. Matyi ki tudott lépni a járdára, jót játszott ott az autóival, három, ez a szoba volt a legtávolabb az esti buliktól - zajtól. Szóval a második nap már totál meg voltam elégedve :-))))

A fákon narancsok értek, még zöldek voltak

A bejárati hátsó frontról pedig szintén egy narancsligetet láttunk, háttérben a festői hegyekkel.


Matyi egyébként az éttermet szerette a legjobban, itt ugyanis kedvére ugrálhatott a székén és kokettálhatott a vendégekkel, akiknek állandó műsorral szolgált. A pincérek is imádták persze, és ő persze mindenütt le is aratta a neki járó babérokat.

Először a frászt hozta rám az öv nélküli etetőszék.

Aztán megszoktuk, de azért állandóan figyeltünk, hogy mellé ne üljön.

Az étteremben egyébként hihetetlen finom és sokféle kaja volt, állandóan töltötték is a teltházas vendégseregnek, tucatszám álltak a különböző török specialitások. És helyben is sütöttek pl. palacsintát, tojást, rétest stb... (Húúúú...Nyammm...)

Utolsó este meg is dícsértették magukat a szakácsok és a kiszolgáló személyzet. Járt is nekik.


Na azért volt egy-két balul elsült dolog is, pl az esti bulik. Szerencsére nem mindig disco volt, csak egyszer, de pont a második este, amikor halál fáradtak voltunk. Aszittem megőrülök, már berakiztam, de az se használt, amíg ment a zene, ébren voltam. Harmadik és negyedik este már rutinosabbak voltunk, kint ücsörögtünk, rakiztunk, söröztünk meg scrabble-ztünk amíg buli volt, akkor már belefért.

A másik szegény Matyikám mandulagyuszija volt. Csütörtök hajnalban arra ébredtem, hogy nyöszörög. Odamegyek, tűzforró. Először azt hittem, hogy a meleg zsák miatt, mert este a buli miatt csukott ablaknál légkondival próbáltunk aludni, ezért ráadtam, de közben kikapcsolt a légkondi, és felforrtunk.
Igenám, de még húsz perc múlva is ugyanolyan forró volt, és lihegett, mint akinek láza van. Ennek fele se tréfa, gondoltam, és beadtam neki a nurofent. Reggelre okés is lett. Déltájban megint nézem, megint felment 38ra. Megint nurofen, megint lement, ezért délután elmentünk a Delfin show-ra (lásd később), de estére megint felment 38ra. Hát ekorra már kicsit megijedtem, mi lehet ez??? Semmi más tünet, eszik, alszik, játszik, mi lehet ez a láz? Fogát sem fájlalta, szóval nem értettem. A gyerekdoki nem írt vissza az sms-emre, így mit tegyek, felhívtam a természetgyógyászunkat, hogy tudna-e segíteni. Ő ugyanis tud energiával távgyógyítani. Ezt csak annak írom aki tudja és hiszi, hogy ilyen lehetséges, a többiek ne figyeljenek :-)))
Szóval nagyon rendes volt, és ezúton is köszönjük, mert még akkor este kezelte Matyit egyszer, aztán másnap még kétszer, és amikor a gyerekorvosunk 24 órával később azt írta válaszképp, hogy várjunk egy picit, akkorra Matyika már majdnem el is felejtette, hogy milyen vacakul volt előtte nem sokkal. Félre ne tessék érteni, a gyerekorvosunk a legjobb(!) komolyan, de itt most a másik oldalnak kellett segíteni, mert nem mertem hagyni, hogy bedurranjon a betegség. És be is jött, Matyi rekordsebességgel kilábalt.

Itt még nem nézett ki jól kicsi kincsem, de azért rendületlenül játszik :-))

Egyébként azóta is gondolkodom, hogy mi lehetett a baj, én nem vírusra gyanaxom, hanem vagy a légkondis alvásra (pedig nem fújt rá), vagy a hideg limonádéra amit a cumisüvegébe tettem. Hát ez már sose derül ki.

***

Az Olympos és a Chimaerák

Na de vissza uti kalandjainkhoz!
A Kemerben töltött második napon már neki is indultunk az első igazi túránknak a kb 30 km-re levő Olympos hegység lábánál fekvő görög-római romokkal szegélyezett kis völgybe, melyben egy jéghideg vizű folyócska is csörgedezett.

A völgy

Matyit most tettük először újra bele abba a kendőbe, amit még egy hónapos korában használtam utoljára, nem szerettem, mert nehéz volt benne a kölköt vinni (lásd leszakadt derekam). Na most sem én vittem ám, apja hátára aplikáltam fel, és nem is volt ebből nagy ellenkezés.

Aplikált Manó

A nagy meleg ellenére mindketten jól viselték a megpróbáltatásokat, és igazság szerint végig bevált a kendő, az összes romzézéskor és "sziklamászáskor" nagyon hasznos holminak bizonyult.

Kukucs, mi az ott?

A táj rendkívül különleges volt, hiszen nem mindennapi viziromokat és egyéb régi görög és római emlékeket láttunk. Sok-sok fénykép született, de helyszűke miatt csak ennyit válogattam ki nektek:

A régi fürdő épülete, most a mocsárban nádas és fenyves között

Belülről

Ókori szarkofág

A színház bejárata

A parti sziklán még mindig látszanak a régi épület kőtéglái

A vögyből rohanó folyócska egyenesen a tengerbe fut, a torkolat egy festői, képeslapra illő öbölben van.

Az öbölben turistahajók várták vissza a romnéző utasaikat.

Szerencsére vittünk magunkkal fürdőscuccot, mert a nagy cipekedés után jólesett a langyos tengerben megmártózni.

Tényleg kristálytiszta volt a víz, az utikönyv nem hazudott!!

Matyi ezerrel pocsolt, nagyon tetszett neki a milliónyi színes kavics. Igazi babaparadicsom volt a part.

Előtte persze bepocakolt a kekszekből a kis sziklalakó

A tengerparton egyébként tényleg hihetetlen sok gyönyörű kavics volt, picik és nagyok, mind színesek. Nem volt közte homok, egészen egyedülálló volt, ilyet még sehol sem láttam. Hoztam is egy marékkal Mackóm nagy örömére :-))

Ja és még egy vicces kis adalék. A romnézés közben egyszer csak furcsa zajra lettünk figyelmesek. "Duff, duff, duff..." Mi lehet ez? Ember? Állat? Kecske? Zézzük, zaj van, de semmi több. Mackóm széthúzza az ágakat, hát akkor látjuk, hogy egy teknős. Először azt hittük, hogy beszorult a sziklák közé, és nem tud tovább jutni, ám amikor segíteni akartam neki, akkor láttam, hogy egy másik teknőst koccol, annak van ilyen hangja. Na akkor jót nevettünk, és hagytuk őket :-)))

Duplateknősök

***

A túra után megálltunk egy török büfében, és nagyot ettünk. Fincsi csirkeragu volt török módra. Sok zöldség, kevés csirke, pont jó. Matyi jót arénázott a párnákon :-))

Apa és fia

***

És ezzel még nem volt vége a napnak, mert a közelben érdekes természeti jelenség lapult, csak meg kellett mászni érte egy hegyet :-))

A Chimaeráknak egy lávafolyam kőzetének réseiből előtörtő gáz által életben tartott tüzeket hívják, melyek már az ókorban is félelemmel vegyes tiszteletre készették a környék lakóit. A mítoszban sárkányok és áldozatok is szerepelnek, mára persze a tudósok megfejtették, hogy metántartalmú gázról van szó, mely folyamatosan életben tartja a lángokat.

Hihetetlen volt így is a látvány, főleg este lett volna jó, de hát Manóval nem lehetett volna az erdőben botorkálni. Még alkonyatkor is necces volt, mert rengeteg sziklalépcső vezetett fel a hegyoldalra.

Lefelé sem volt egyszerű

***

Delfin show

Másnap, az ominózus belázasodós napon mentünk Delfin show-t nézni. Csak háromnegyed órás volt, úgyhogy egy kb. tíz percet leszámítva, amikor is a hajamat tépte, Matyinak is élvezetes volt.

Hát én meg megmondom őszintén teljesen seggreestem a látványtól, mert ugyan láttam már ilyet '94-ben Hollandiában, de hát ki emléxik arra már. Teljesen az újdonság erejével hatottak a kiválóan idomított delfinek, akik 99% tökéletesen csinálták a feladatokat. (Az oktató csak egyszer puffant a medence szélén :-)))

A Kemeri Delfinárium

Ugranak a gömbökért

Kezet ráznak a levegőben

Szinkron kifexenek a partra

Karikákat pörgetnek

Labdákat visznek

Matyikának is bejött azért a "nagy hal produkció" :-))

És amikor már azt hittük, hogy tuti vége, jött a fóka, és klasszikus pózba emelte a labdát.

Majd két "kézre" állt, és meghajolt :-)))

És még egy csomó mindent csináltak, csak nem fért ide :-)) El lehet képzelni...

***

"Sea to Sky" és Phaselis

Mivel Matyi péntek délutánra teljesen rendbe jönni látszott, csak egy kicsit csendesebb formáját nyújtotta, ezért félve ugyan, de nekiindultunk egy újabb kalandnak. Itt nem volt hátonszállítás, hanem egy lanovkával felmentünk 2365 m-re, hogy megnézzünk a hegyek és a tenger találkozását.

A lanovka

Én úgy voltam vele, hogy ha fent nagyon hideg lesz, akkor max. bent maradunk a házban, és onnan nézünk ki, de aztán olyan jó idő volt kint is, szél se fújt, hogy igaz jól felöltöztetve, de végül Matyit is kivittük a szirtfokra nézelődni. Mackóm szerint jót tett neki a hegyi levegő :-)) A napon egyébként még melegünk is volt.

Matyika, azért még nem az igazi...

Ott vannak a hegyi Manók

Apival a szirtfokon

Anyával, alant a tenger és a Camyuva-i öböl

A párába burkolózott Gelidonya-fok

Egyébként "marha vicces" volt, hogy se előtte, se utána nap nem voltak felhők a hegy körül, ahol a kilátópont volt, csakis aznap. Hümm... De hát nem volt választásunk, másnap már utaztunk is tovább. Gyorsan eltelik az a pár nap ...

***

Alkonyatkor még lementünk a tengerhez, hogy a közelben megnézzük Phaselis ókori maradványait. Nagyot ígért itt az utikönyv, hogy ókori romok és márványok között lehet itt úszkáni. Sajnos nagyot ígért, de nem volt nagy szám, ellenben a föld feletti romváros igenis szép volt :-)

A vízvezeték

Az ókori főutca

És hát eszem ágában sem volt Matyit a tengerbe ereszteni, de kicselezett minket a lurkó. Épp mindketten fürdőruhát cseréltünk, amikor nekiindult, és meg sem állt a csendes kis "hadikikötő" öblének partjáig, onnan meg placcs, bele a vízbe, persze ruhástul. Mire mentem volna kiszedni, már tök víz volt, és csak pacsált-pacsált. Meleg este volt, a nap még fent, a víz langyos, hát mondom, én nem szedem ki belőle. Így esett, hogy majdnem negyed órát hancúrozott őkelme dobálva a kavicsokat ide-oda. És másnaptól már tényleg semmi baja se volt :-))))))))

Csumpika

Pliccs-placcs

Na de a legviccesebb az volt, amikor apija megjelentt búvármaszkban előtte. Meglátta, úgy megijedt, hogy sarkon fordult, és villámsebesen kimászott a vízből, majd már a partról visszafordult, és onnan nézte, hogy miféle viziszörny támadta meg. Oltárit kacagtunk rajta, meg ő is, amikor kiderült, hogy a viziszörny Mackóm, vagyis Apika :-)))))))