SZARVAS

Már évek óta szerettem volna elmenni a Szarvasi Arborétumba, mert már még sokkal több év óta nem voltam. Már nem is számoljuk, ugye, lényeg az, hogy gyerekkoromban jártam ott utoljára. Múlt hét végén lent voltunk Kecsón, és mivel szombaton jó idő ígérkezett, beültünk a kocsiba, és irány az arborétum. Akkor még azért kicsit fátyolos volt az ég, de mire odaértünk, már javulóban volt.

Először a Köröspartot néztük meg.

Aztán indultunk beljebb,

és nemsokára pazar látvány tárult a szemünk elé.

A fák fantasztikus színekben pompáztak, a legszebbek ebben az időszakban. Piros, bordó, barna, sárga, arany, narancs és még zöld is, és ráadásul még a nap is kisütött.

Itt napozás közben éppen Matyit "futtatunk", mert már belegyógyult a babakocsiba.

Vászka-mászka (3 mp-n belül lett sáros :-))

Körbementünk az egész kerten, megnéztünk minden bokrot. Mackóm azzal szórakozott, hogy tiszafatermést evett, aminek tényleg jó íze van, ámde a bogyóján kívül mindene mérgező, a magja is, úgyhogy kész voltam tőle. Ő meg jót szórakázott rajtam.
Aztán a bogyózabálásnak még több bogyózabálás lett a vége, és már anyuék is beszálltak, a végén mindent megkóstoltak, tiszafát, berkenyét és még naspolyát is találtak. Még szerencse, hogy Matyi nem fogta az adást, mert nekem elég volt, hogy egyszer talált itt a kertben egy gyöngyvirág bogyót, és megette, az pedig tényleg mérgező. Pedig előtte pont ezért leszedtem mindet, csak kettő elgurulhatott valahogy... Úgyhogy asszem ezzel majd csínján kell bánni.

Itt éppen mocsári ciprus termést gyűjtenek. Na azért azt legalább nem ették meg, csak szagolgatták :-)))

A békát sem ették meg :-)))

Nekem az Ámbrafa tetszett a legjobban, mert amikor nem sütött a nap, akkor is olyan volt, mintha sütötte volna:

Matyinak meg bejött a tapló, amit Mackóm a "fa megszabadítása" felkiáltással választott le.

Öles méretek

"Hullámzás"

Csimó meg apija

Láttunk pávát is, Mackómnak nem tetszett, mert nem voltak meg a farktollai, de szerintem így is szép volt.


Hazafelé egy szarvasi csárdában ebédeltünk, nagyon finom volt, máskor is megyünk :-) Volt máj, ami a legtöbb étlapról hiányzik, nemtom miért. Én azt ettem persze.

Itt meg már Matyi szőlőzik otthon, imádja, megeszi mindet amit kap.

***

Mostanában egyébként nincs jó étvágya. Amióta beteg volt, úgy kell beleimádkozni a kaját. Csak a nasi érdekli, értem ezalatt a szőlőt, almát meg a mazsolákat is persze, úgyhogy nagy baj nincs, csak a rendes kaját nem igazán eszi. Vagy válogatós lesz, vagy most ez van. Majd kiderül.

Itthon egyébként elég nyekerencs még mindig, most kezd visszaállni a régi kerékvágásba, ami vicces, mert megint megyünk Marcaliba. Az alvással is gond volt tegnap, nem akart lefeküdni. Mentünk volna Lettiékkel délután játszóházba, és negyed kettőkor aludt el, úgyhogy a 4-es angol előtt már nem sok idő maradt játszani is.

Itthoni hír, hogy múlt hét pénteken gyúrmáztunk először, és tetszett neki. Nyomogatta, tépkedte a jó kis puha playdough szerű valamit, és felismerte a vavát amit csináltam neki. Lesz még ebből szobrászmester :-)))))))

***

Egy nagyon vicces poént azért rögzítek, mert ekkorát még nem nevettem rajta.

A múlt hét pénteken mentünk le a kocsival a HÉV-hez, és én csak úgy az anyósülésre tornyoztam a cuccokat. A Rákóczi kanyarban valaki szokás szerint hülyén jött szembe, egy kicsit nagyobbat kellett fékeznem, és a torony leborult az ülésről a földre, mire Matyi hátulról megszólalt, és ennyit mondott: "OPPÁ!"
Annyira röhögtem, hogy alig láttam az utat a HÉV-ig! Nagyon cuki volt! És mivel látta, hogy ekkora sikert aratott nálam, azóta folyamatosan mondja, hogy "Hoppá!". Na jó, "Oppá!", de kicsire nem adunk :-)))))))))))