Vörös Család

Csikung Szlovákiában

Ez most egy Matyi mentes bejegyzés lesz, lévén kettecskén utaztunk el a múlt hét csütörtökjén Szlovákiába csikungozni. Már írtam erről a témáról nektek, bővebben a www.csikung.hu-n vagy a www.zyqigong.com-on olvashattok.
A retreat-et (elvonulást) a kínai nagymester, Xu Mingtang tartotta, így nagy szó volt, hogy ott lehettünk.

Xu Mingtang, a nagymester

Az indulás egy kicsit kacifántosra sikeredett, mert Mackómnak ez az egész munka szempontból nem jött jól, bár ő forszírozta erősebben a kiruccanást. Persze én is akartam menni, de inogtam kissé, mert a szombati Charlie 60 éves jubileumi koncertről lemaradás egy kisebb lyukat ütött így is a szívemben, pedig nagyon jó volt a retreat, igazán!! Na majd a 70 :-))
Szóval este negyed hatkor sikerült végre elindulni, ami azért is volt egy kicsit necces, mert Matyit Marcaliba vitte Gabi és Margit, de ők sem indultak hamarabb. Nekem akartak jót tenni, hogy behoznak a városba amikor Mackónak már jó, de belefutottunk a késő délutánba. Na mindegy, túléltük. Igazából én elég beteg voltam, fülem begyulladt a bacitól, és alig hallottam. Ezért akartak segíteni.

No lényeg az hozzá, hogy még attól is be volam tojva, hogy hát tél van, hogyan verekedjük át magunkat sötétben, hóban a hegyeken Liptovsky Jan-ig, de szerencsére csak egy tíz percig esett az eső, egyébként teljesen száraz volt az út. Fél 10-kor már ott is voltunk, az esti gyakorlásról ugyan lemaradtunk, de vacsit kaptunk! Rendesek voltak.

***

És akkor Csikung

Másnaptól természetesen már mi is részt vettünk a gyakorlásokon. Összesen napi 8 órát hallgattuk a mestert és meditáltunk, időnként kemény volt, és össze kellett magunkat szedni, de a holtpontokon is jól átestünk. Nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg, és egy csomó dologra megerősítést is kaptunk. Hogy mik azok a dolgok nem titok, megtudjátok, ha csikungozni kezdtek.
A lényeg, hogy helyes úton vagyunk, csak gyakorolni kell. Itthon is. A múltkor is megfogadtam, hogy fogok minden nap, hát :-((( Sajnos ez egy Maniókkal nem úgy megy, de majd igyexem! Lényeg az, hogy nyár óta is sokat fejlődtem, ez a gyakorlás is sokat adott. Nagyon kezdő csikungos vagyok még, de azért haladgatok :-))) Mackóm majd a maga nevében nyilatkozik.

A gyakorláson egyébként Szlovákok, Oroszok és Magyarok vettek részt, kb 200-an lehettünk, de lehet hogy többen. A mestert, aki angolul beszélt így tolmácsolni kellett. Két tolmács volt, nagyon ügyesek, mindent értettünk.

A gyakorlóterem ablakai körben a fenyvesre és a Magas-Tátrára néztek, így amikor nem gyakoroltunk, és a hó sem esett, bámészkodhattunk.

A Magas-Tátra alkonyatkor

A gyakorlók, és háttérben a fenyves

Még gyakorlók

Kómackó

***

Aztán persze volt némi szabadidőnk is, amit sikerült nagyon tartalmasan elkirándulgatnunk.
A hotel közvetlenül az erdő szélén állt, így kilépve máris indulhattunk a fenyves felé.

Hotel Sorea Máj (Liptovsky Jan)

Érkezésunkkor még nem volt nagyon hó, ám az ott töltött négy nap alatt minden nap esett, és a végére már egészen jó kis 20-30 cm-es hóban gázolgathattunk.

Ezeken a képeken a hóréteg változása, valamint az időjárás szeszélye érzékelhető napról napra

Ja mellesleg ezeket az erkélyünkről sikerült csinálnom, úgyhogy nem semmi helyen laktunk.

A hó nem volt akadály, előrelátó módon vittünk hócuccot, így mehettünk amerre akartunk. Mentünk is, minden délutáni szünetet sétára szántunk. Gyönyörű helyek vannak Szlovákiában, az ember hajlamos leírni, hiszen csak itt van a szomszédban, nem nagy ügy, de ilyenkor döbbenünk rá, hogy mégis milyen varázslatos. Pedig csak fenyves, de mégis!

Kóbor Mackó

A háttérben Liptovsky Jan

Fenyőmackó toboznak álcázva

Az eltörpült hotel

Hónyúl

A fenti képek még az első két nap készültek, aztán tényleg szakadni kezdett a hó.

Xmas feeling

Hó, patak, fenyő

Erdő mélyén mézeskalács házikó

Szibériai Nyúl, patak

Hómackó

Rosszmackó

Hóemberek

A Hóember
(made by us)

Dilinyúl
(igen, seggeltünk is!)

Hát kb. ennyi, meg egyszer usziban voltunk, járt a szálláshoz, csak mivel beteg voltam (még mindig), nem használtuk ki, meg szaunáztam egyet, hátha kidugul a fülem, de nem... Meg kétszer billiárdoztunk, és hát csikungoztunk, csikungoztunk, csikungoztunk....

A négy nap eltelt, és ma reggel már indultunk is vissza, meg se vártuk a mai gyakorlás végét, mert Mackómnak dolga volt, holnap meg megy Cannes-ba... Hümm....

Hazafelé az út az Alacsony-Tátrán át.

A Nemzeti Park részen nem sóztak, kavicsot is csak a látszat kedvéért, így vagy 5 kamiont láttunk lemakkanva az út miatt, de mi szerencsére nem akadtunk el. Ma is esett a hó ugyanis...

Havas világ