NAGYVILLÁM 2.

Méghogy nincs hó! Van, igaz, hogy lövik, de nekünk az is jó!

Egy kis sítúra utáni lecsengés következik, bár ha így folytatjuk az időjárást, jövő hétre elgondolkodunk egy kis egynapos mátraszentistván-avató kilengésen is, szigorúan Matyi kondícionálása végett :-))) Meglássuk, belefér-e.

Egyébként a fenti kép tényleg vicces, sehol semmi hó, csak a pályán. De az nagyon szépen gondozva, le a kalappal!

Szóval a gondolat az volt múlt szombaton, hogy ha már hideg van, és a ház és kert emiatt megint parkolópályán, akkor fussunk még egy kört, hogy Matyi el ne felejtse a tanultakat.

Bakker, megint itt vagyunk?

A nagyon kicsi pálya két kör után már nem volt pálya(!), így az oldalsó pályára slattyogtak apa és apafi. Itt kapásból kiestek a felvonóból, mert olyan alacsony, hogy Mackót a térdénél húzta, szóval lényeg a lényeg, hogy a csimónak egyedül kellett felmennie. Meg is tette csont nélkül!

Aztán jöttek lefelé.

Jóvót!

Mentek pár kört, aztán elég lett :-))

Erre inni kell!

Meg enni!

Minni nagyon éhes volt aznap, mert épp kigyógyult egy hasmenős-hányósból. Hát az nem volt kispálya, de erről majd később. Most nézzük, ahogy már eszik :-)))

Ki a falat? :-))

Aztán némi szünet után felmentek a nagypályára is. Itt már együtt felvonóztak, mert még felnőtteket is próbára tesznek a libegő botok. Nekem általában beleáll a keresztcsontomba, szeretem... :-)))

Felvonófeeling

A hóágyú elhavazta a fát.

Na de itt jönnek ők, ügyesen, Matyi egyedül!

Már bot se kellet a kis gombócnak :-)))

Onnan jött le!

És íme a kis kakadu, aki most már teljesen belejött a síelésbe. Jövőre már döngetni fog! Elérkezett a gyermek-haladó kategóriába. Jövőre már nem kezdő csoportba kell beíratni!!!!

Kukkurikúúúúú!!!!!

Miközben apa és apafi döngettek, mi Minnikével hesszeltünk a napsütésben. Minni egészen aktív lett, jót telezabálta magát, feltöltődött.

Csücsi-prücsi

Mátyás elgondolkodóban.

Kukucs

Nem néztek rám csakazérse!

Megjött a papa is!

Én is síeltem a végén egy jót, persze nem volt óriási élmény, főleg a hosszú tauplitzi pályák után, de üdítő, frissítő. Nem volt sor, a felvonónál egyáltalán nem kellett várni, szóval töltődtem egyet.

****

Bónusz:
Erről a képről egy csont hajléktalan jutott eszembe. Szemét, pia, pad, foltok és még dülöngél is. :-)) Bocsi!! :-)))))

****

Aztán éjszaka kezdődött a buli. Már amikor hazaértünk a síelésből éreztem, hogy gond lesz, fáj a gyomrom. Gabi itt volt, egy hónapja meg akarom nézni a "Király beszédét", végre lett volna bébiszitterünk, és mégis azt mondtam, hogy nem tudok menni moziba. Pedig akkor még nem is voltam rosszul. Hanem másnap! Fel se tudtam kelni, egész nap aludtam, és persze tettem a kötelező köröket. Lényeg, hogy ami a múlt héten Minnit kikészítette, a hasmenős-hányós, az elért engem is. De cudarul. Azt mondtam, hogy ebbe egy legyengült ember bele is hal. Komolyan. Ha azt mondják, ég a ház, hát nem futottam volna el.
De ez még hagyján. Nem csak én, de Matyi is elkapta. Ő is ugyanakkor éjjel kezdte. És rajtam átrobogott egy nap alatt, de rajta nem. Három napig hányt. Még ma is volt hasmenése. Iszonyat. Már a kórházon gondolkodtam, dokival konzultáltam, de a végén csak abbamaradt a hányás egy daedalon hatására. Hát szegény, eddig se volt egy dagi-báró, de most, inkább hasonlít gollamra, és még mindig nincs teljesen a végén.
Persze, elég nehéz vele, nem veszi be a cuccokat, úgy kell betrükközni a szenet, a neurosant meg még egy-két dolgot, ami használ. Apja inkább sikeres benne, legalább rá hallgat.
Sóval jól megjártuk!
Ez most azt mondják egy vírus, sokakat elér. Hát utoljára akkor voltam így amikor Matyival abbahagytuk a szopizást. Ha most még Minni szopizott volna, most lett volna vége, az tuti.

No de minden elmúlik egyszer, ez is el fog. Kitartás!

......