Veronika névnapja

Édes kis tündérbabám a névnapján nem volt itthon. Marcaliban volt a nagyszülőknél. Mi meg az apjukkal a tiszteletére aznap este színházba mentünk. Igaz, így nélküle. De sokat gondoltunk rá :-)))
Még két napot kellett várnom, hogy találkozzunk. Hosszú volt a hét!!!

***

Egyébként ha már a kimenős hétnél tartunk, hát nem vesztegettem az időmet. Egyedül a nyugdíjpénztárig nem jutottam, de voltam:
fodrásznál, kozmetikusnál, tgyknél, színházban, turikban, vacsizni a Wasabiban, autót elhozni, tornázni, NW-kolni, sőt még a májtisztítást is megcsináltam végre.
Szóval el is futottak a napok, de azért őrült csend volt itt, ami egészen nyomasztó tud lenni úgy, ha az ember hozzá vagy szokva a folyamatos majréhoz. Értem ez alatt a 24 órás holezkell-holazkell futkározós-kiszolgálós bulit, ami általában megy. Ez nem panasz, sőt, úgy tűnik, már annyira belénk ivódott, hogy az apjukkal nem is igazán találtuk a helyünket. Na persze hozzá lehetne szokni megint, de ki akar?! Sokkal jobb a ZSIVAJ!!! Az édesdrágák itt velünk!
Természetesen azért jól esett a hét, és köszönjük a nagyiknak, hogy gondját viselték a csimóknak. Mert ők azért nem úszták meg.
Veroninak csalánkiütése lett, és elég ijesztően kiütötte mindenhol, a szeme is bedagadt. Még soha eddig nem volt ilyen, el kellett vinni dokihoz. Nem tudjuk mi lehetett, nekünk az "igazi" tehéntej a gyanús, mert azt a ciciben se bírta, ha én ittam, de lehet, hogy megcsípte valami az arcán. A marcali doki se tudta. Most majd figyelem, hogy ha megint előjönne, rájöjjünk az okára.
De már jól van teljesen, és Matyi se köhög már.
Még egyszer köszönjük!

****