ITTHON és THOMAS

Itthon voltunk a múlt héten, mert az aprók lábadoztak. Persze azért nem volt nagy vész, köhi-köhi és társai. Csak a szokásos. Minnike nagyon élvezte, hogy otthon van a bátyó, jót játszottak együtt. Igaz néha civódtak is. No de hol nem?

A pelenkás doboz volt az egyik sláger. Először Minni ült bele, aztán Matyi kitúrta. Volt balhé. Aztán Matyi kiszakította, hátraesett. Akkor hoztam még egy dobozt. És így szent lett a béke. Vonat lett a dobozokból. Mi más? :-))

Naoncsomag

Matyicsomag

Na, addcsakide! Most én!

Kiszakadt hihihii

És a megoldás: a kisvonat. Csúcsúúúúú :-))

Aztán volt pogácsasütés is. Annyira nem lett jó, de jó volt csinálni. Főleg, hogy volt hozzá bundáskenyér.

Gyurta-gyurta

Furta-furta

Mindmegette

Aztán amíg Minni aludt, Matyi legózott. A legózás egyelőre a már elkészült legóautók tologatása.
DE!!: az autókat minimális utasítással ő rakta össze, én csak mutattam, hogy a leírás alapján melyik darab következik, és a többit teljesen önállóan! Bizony!!

Brumm, brumm...

Itt pedig egy igazi rajztehetség. Ha Matyi rajzol, színez, akkor Minni is azonnal felfurakszik, és követeli a filcet vagy a ceruzát. Előszeretettel firkálja össze a jegyzetfüzetemet. Minden lapot persze...

Naondógozik...

Közös jegyzetfüzet-firkálás. CCCCCC........

Azt is összefirkáljam?

Már csak az kéne. Matyi már gyönyörűen tud színezni. Ceruzával főleg, de már filccel is.

Ezt még karácsony előtt színezte az oviban. Egyedül ám!

Ezt az alsó vonatot pedig itthon.

Egy élmény volt velük itthon, igaz estére jól elfáradtam, mert sose aludtak egyszerre. Grrr....

****


THOMAS

És ezzel még nem volt vége a hétnek, mert vasárnapra jó kis gyerekprogram szerveződött. Még karácsonyra hozta a jegyeket Matyinak a Jézuska a THOMAS cirkuszra. Mivel az apjuk nem szereti, ezért én vittem Matyit a show-ra, Minni és ő nem jöttek. Minnire egyébként a végén Margit vigyázott, mert éppen csikungozni voltak itt Gabival.

Így tehát én és Matyi mentünk az Arénába. Élete első Arénája volt! (jan. 9.)
Előtte a Pecsában még síbörzén is voltunk, vettem neki egy síkabátot, meg egy sílécet. Már ott folyton mondogatta, hogy induljunk már el, mert lekéssük a Thomast. Persze nem késtük le.
Még az is nagy élmény volt neki, hogy a Városligettől az Arénáig és vissza villamossal mentünk. Nem akartam a csumpiban parkolni, és így sokkal érdekesebb is volt neki. Még utána is mondta, hogy milyen jó volt villamosozni. Thomasról szó se esett. Na.....

Pedig aranyos volt az előadás is, és persze gúvadt szemmel nézte végig a két felvonást. Igaz mesze ültünk, de a sor szélén, így jól látott. Igaz, egyszer fogta az ülésmagasítót, és előadás közben elindult előre, úgy szaladtam utána. Aszondta, messze van :-)))

Thomas és a Kövér Ellenőr

Fél órával előbb érkeztünk. Matyi azonnal beült és nézett előre. Háromszor kérdezte meg, hogy mikor kezdődik már. Ilyen ülésmagasítót lehetett szerezni, így jól látott. Később tele lett az összes szék.

Kukucsi Matyi :-))

Na végre, kezdődik!

Vicces volt, mert magyar hangon ment az egész, de playback-ről. A külföldi színészek angolul tátogtak, de magyar hang hallatszott. A szövegre gesztikuláltak. Még ilyet nem láttam. De jó volt! Hát csak így turnézhatnak körbe a világon.

Thomas és a cirkuszoskocsi. Csucsúúúúú!!

Percy (asszem :-))

Harold

A cirkuszosokkal

A háromállásos fűtőház, amire Matyi megjegyezte, hogy nem elég nagy, mert Thomasnak nincs is benne hely...

A finálé

A szerpentinek, amiket a végén kilőttek. Matyi erre leugrott a székről, és előre rohant a tömegbe, mert persze az összes gyerek akart szerezni. Alig értem utol. Persze szerzett... :-)) Aztán eltépte és eldobta. Jellemző :-)))



(Ja a képeket a netről szedtem. Esélytelen lett volna...)

Vicces kis előadás volt, megérte elmenni. A mellette ülő kisfiúval jót rosszalkodtak is. Azért ült ott mellette a kisfiú és nem én, mert mi már csak úgy kaptunk jegyet a neten, hogy két ember közénk ült volna. Meg is kértem őket, hogy hadd üljünk egymás mellett, de a kisfiú úgy rosszabbul látott volna. Így mi a mamájával ültünk együtt, ők meg ketten együtt. A két kis bajkeverő. Egyidősek voltak. A szünetben elkezdték kilyuggatni a hungarocell ülőkét. Hiába beszéltünk nekik, hogy ne. Jellemző... :-)))

Matyiduma:
Még odafelé mondta, miután leszálltunk a villamosról.
Álltunk a peronon, hogy át tudjunk menni a Hungárián az Arénához. Mindenfelé autók, trolik, villamos, csomó ember, kosz, zaj, büdös, ami kell egy orbitális csomópontban. Mondtam is Matyinak: Látod Matyi, ez a büdös nagyváros! - Mire ő döbbent arccal: - És hogy kerültünk ide?

Szétröhögtem magam...

***

Hazafelé a városligetben meglátta a Közlekedési múzeumot. Persze meg kellett nézni a gőzöst és a Nohabot. Alig lehetett elrángatni.

A "repülő" tapolcai Nohab
(a sztorit kívülről fújja)

Az óriás fekete gőzmozdony
(aprólékosan felfedezte az elérhető részeit :-))

*****

És a nap még itt sem ért véget, mert Margiték este még elvitték a cukijaimat Marcaliba, ahol egy hétig voltak. Nélkülünk. Ez volt az első alkalom, hogy Minnikét is vitték. Egy hét a csimók nélkül. Hát nem volt semmi!

...