SÍTÚRA, Tauplitz 2011

Íme az egész csapat. Egy képre nem fértünk fel, tulajdonképpen a síelők és nem síelők csoportosításban.
Rengeteg kép készült, tulképp ez a bejegyzés itt itt most egy fotóalbumnak felel meg. (Nem mintha máskor nem az lenne :-)))

1. Utazás

Két részletben utaztunk, először péntek délután Marcaliba, majd onnan tovább két autóval szombat reggel a sítúrára.
Pista és Margit kísértek el minket, nélkülük nem tudtunk volna elmenni, ezúton is köszönjük a segítséget!!

Pomázi csendélet

Marcali bakancspróba

Hát ezt se érjük meg túl sűrűn....

Igazából most Minnivel nehéz utazni. Ha nem alszik, akkor vinyákál és enni követel. Egy csomó vicket-vackot megrágcsál, de igazából nem is éhes, az a baja az, hogy unatkozik. Még nem tudja lekötni magát az ülésben. Ausztriában az volt a jó, hogy van két nagyon hosszú alagút, ahol olyan sötét van, hogy mire kiértünk belőle elaludt. Oda és visszafelé is. Alig vártuk, hogy odaérjünk......

2. TAUPLITZ

Ez évben Ausztriában, a stájerországi Tauplitzban voltunk, íme a sítérkép:



Nagyon jó helyünk volt. Az interneten találtam, árban is megfelelt, és a sípályák is tetszettek. Kicsit féltem amikor láttam, hogy a sielok.hu-n mennyi rosszat írtak a fórumozók a pályákról és a felvonókról, de nem tudom, hogy ők miről beszéltek. Nagyon élveztük!! Bár biztosan tudom, hogy vannak jobb síterepek a világon, de abszolút élvezhető volt minden. Jó választás volt!

Az időjárás mindenféle formákat produkált, az első nap havaseső, vizes hó esett, több nap olvadt, majd az uccsó nap ideálisba fordult, fátyolos ég, -1 fok körül. A visszautazás napján reggel még egy masszívat havazott is, szerencsére mire beültünk az autóba, már abbahagyta.

Az olvadós +1, 2 fokos nappali időjárás kissé eléggé meghatározta a napjainkat. Első két nap még délelőtt gyakoroltunk Matyival, de mire a síelés érdemi részére került volna a sor, helyenként olvad szotyi iszap lett a pálya. Így cseréltünk, délelőtt döngettünk, és aztán lett Matyi síeltetve. Ez se volt ideális, de már nagyfiú, alvás nélkül bírta a napokat. Egy nap nem síelt, akkor mi egy másik pályarendszerre mentünk át, aznap aludt csak délután.

ÓRIÁSIT SÍELTÜNK! A délelőtti variáció nagyon bejött, szuper terepeket fogtunk ki. Már évek óta nem síeltem ennyit, szülés-szoptatás stb... De most!! Voltak rövid és hosszú szakaszok, kék, piros, fekete variációk, de lehetőség volt még arra is, hogy egészen a faluig lecsússzunk a csúcsról, egy áthúzással. A csúcs 1968 m-en, a falu pedig 896 m-en volt. Szóval lehetett menni!

Én
(és a táj)

My Man
(és a világ leghígabb forró csokija)

Kétoldalról is meg lehetett közelíteni a hegyet, az egyik autóval, a másik beülős felvonóval történt közvetlenül Tauplitzból.

A tojásos

Tojás a tojásban

Ezt láttuk belőle. (ócska, mi?:-))

Mittelstazion, itt ki lehetett szállni, de mi mentünk feljebb!

A tojásos teteje, majdnem a csúcs

Először a lájtos kék pályán menjünk!

Egy másik nap, a fekete teteje :-))

Zuuuuuummmmmmm!!

Az ott a háttérben. És egy símackó.

Símackó

Sínyúl

Az egyik kisebb pályarendszer tetején.

A Tauplitzból egyenesen feljövő ülésesben.

Na és egypár kedvcsináló tájkép, nehogy kimaradjatok valamiből :-))

Ennek a völgynek a másik oldalán levő fennsík szélére hoz fel a tauplitzi felvonó.

Látszik a hotel, ahová a felvonó felér. Alatta már pályák.

Csodálatos kis átkötő pálya a fennsíkon.

Volt ilyen idő is.

Aztán lett felhősebb is.

Node így ám:

Mintha tej ült volna a völgyben.

És tényleg, a völgyben óriási köd volt, már minden rosszra felkészültünk, hószemüveg meg minden, és ahogy mentünk fel a felvonóval, egyszer csak varázsütésre kiértünk belőle, és ott fent ragyogott a nap. Szinte hihetetlen volt!!

A tojásos aljában a "tengerszem". Kiolvadt, olyan meleg volt.

És ebben a blokkban még egy naonvicces fotó Mackóról :-))))

3. A Kulmhof apartmanház

Egy óriási apartmanházban volt a szállásunk, ahol uszi és szauna is benne volt az árban. Mi egy háromszobás apartmant béreltünk, így jól elfértünk.

Látványra nem egy nagy élmény, óriási tömeg a kis falu felett, de nem zavart, és ricsaj is csak egyszer volt. Pedig jó sokan voltunk benne.

Olvadt állapot.

Elhavazott állapot.

Hinnétek, hogy ez a három teljesen különböző kép ugyanonnan, az erkélyünkről készült?

Havas reggel

Sejtelmes reggel
(Az ott nem hiba, hanem a hegy árnyéka a ködön.)

Napsugaras délután

Alant Tauplitz

Ez meg a parkoló a mi ablakunkból. Ott a két autó is :-))

Matyikáról mostanában ilyet lehet :-))

Nemtom kitől tanulta...
(vacak vaku nem akart működni...)

Persze ott is volt reggeli mese a TV-ben. Igaz, Matyi egy szót se értett, de amikor hazajöttünk, elkezdett nyüstölni, hogy hadd járjon angolórára. Na?!

"Álmosan a reggeli fényben... a vijaukkal"

És még egy pér kép a három szobáról. Ha valakit érdekel :-)) Az üvegasztalt elővigyázatossági szempontok miatt kivittük az erkélyre...

Konyha

Szoba 1.

Szoba 2.

Semmi extra, de megfelelt. Volt hely pakolni, és a konyhában is kb. elfértünk.

Délutáni játék a ház alatt.

Két kis piroskám!

Az esti program egyébként szauna, uszi és játék volt. Mivel a víz nagyon hideg volt a medencében, így először szaunáztunk, utána csobbantunk. Még Matyival is azt csináltuk, hogy pár percre bevittük a szaunába, majd amikor már jól átmelegedett engedtük csak vissza a medencébe ahol óriásit játszott. Ez be is jött, nem fázott meg, ki be mászkált, nem hűlt át.
(A gépet nem akartam levinni, kicsit necces lett volna, így erről nincs kép.)

Sajnos kedves barátainkkal alig találkoztunk, mert igaz egy apartmanházban voltunk, de influenzásak lettek pont erre a hétre mindnyájan. Hát majd legközelebb...

4. Matyi síel

Valószínűleg az egész bejegyzést ezzel kellett volna kezdenem, de a kavarodás elkerülése végett úgy döntöttem, hogy minden kerüljön csak a helyére.
Szóval a lényeg, hogy Matyi megtanult SÍELNI!!!
Eredetileg be akartuk íratni sísuliba, de olyan balfék módon van hirdetve az ottani sísuli magyaroknak, hogy 4, azaz 4 gyereket nem tudott a csaj összeszedni erre a hétre. Az alatt meg nincs csopi. Aztán a helyi osztrák sísuliban érdeklődtünk, be is pofátlankodtunk az első nap, de aztán annyira átnéztek rajtunk a második nap reggel, hogy hagytuk a fenébe, Mackóm folytatta a kölök trenírozását.

1. nap eddig jutottunk, feltopogott a szőnyeg tetejére, majd az oktató összerakta "pizzába" a léceit, és kvázi lehúzta a pályán. A lényeg volt, hogy nem rúgta le kapásból a léceket, és akarta csinálni!

A legjobban a műanyag kezes pacsi jött be neki.

Látod Minnike, így kell feltotyogni!

2. Nap, mivel reggel ránk se röfögtek, annyi sísulis gyerek volt az edzésen, a tojással felmentünk középpályáig, ahol volt egy kis tányéros gyerekpálya. Itt kellett rimánkodni, hogy síeljen, végülis úgy tűnt, elkezdi élvezni. De még minden körért könyörögni kellett.

Tojás a tojásban.

Felfelé!

Gyere Matyi!

Nagyonügyes!!

A kapun is átjött!

Ez már haladás volt, egyre ügyesedett. Délben lementünk az alsó pályára, ott várt már Pista papa. Még egy kicsit gyakorolt a gyerekpályán.

Pacsi!

Ez a futószalag nagyon bejött neki, ezért hajlandó volt kepeszteni.

Juhéjj!

Hívjad a hívjad a falovacskát!

3. nap a szottyos hó miatt délutánra tettük az edzést. A tauplizi felvonótól feljebb van egy gyerekpálya, kiderült persze, hogy az is csak sísulis, de mi bepofátlankodtunk ide is. Addig csináltuk, amíg ment a köteles felvonó.

Ez egyébként hallatlan, hogy a lenti gyerekpályákat csak sísulisok használhatják, olyan nincs, amelyiket bárki. Pedig itt nevelődik a későbbi sígeneráció, nem?

Először tehát a gyerekpályán kezdett Matyi, és már egyedül is sikerült csúsznia.

Óriási hóeke!!

Kezd belejönni!

Na, ők hogyan csinálják?

Felvonózásból ötös!

Egyedül megy!

Cukik

Aztán jött a feketeleves, mert Mackó felvitte Matyit a csákányossal a szomszéd pálya tetejére, mondván, hogy a meredeken még hatékonyabb lesz a "pizza" alias hóeke.
Hát kíváncsi voltam, hogy mi lesz, de Matyi becsületére legyen mondva, túllépett a félelmén, és ugyan némi sírásrívás fogcsikorgatás kíséretében, de megcsinálta!

Első útja a csákányossal.

Mindjárt kiszállás!

Na, itt kell lemenni!

Húha!

Lassan, gyere!

Nagyonjó, Pizza, kanyar balra, kanyar jobbra!

Puff, nem baj, felállás!

SZUPER!!!!

Szóval ha nagy kínnal is, de leérkezett az aljába. Másnap egy kicsit nehezen lehetett rávenni, hogy síeljen, de azért sikerült.


4. nap délután jöttek fel a hegyre közösen Margittal, Pistával és Minnikével.

A kis teknőctojás

Mamával a tojásban.

Minni a tojásban Pista papával.

Mackóval

Matyi és Minni

Hegyi Minni mamikájával

Minni és Mama

Minni és Nagypapa

Kis csapat

Na, gyere Matyi, síeljünk egyet!!

Időközben egy osztrák síoktató bácsi Mackónak odaadta a bölcsek kövét. Nevezetesen azt mondta, hogy botvégén vezesse Matyit a pályán, úgy biztonságban érzi magát, és tudja irányítani is. És lássatok csudát, bejött!!!!

Na gatyás, kapd el a bot végét!!

Húzzad!

Ez nagyon bejött, innentől fogva egészen minimalizálódott a nyafogás. Egyre ügyesedett a Kópé!

Na irány felfelé!

Itt még a papa szárnyai alatt.

De egy húzással később: megtanult ezen a felvonón is egyedül menni. Feneke alá rakta még a tárcsát is!

Odanézz!

Csak a végén kellet kihúzni a felvonótól. Szuper volt!

Gratula, Kismátyás, nagyon ügyes voltál!!!

Igaz, már nagyon beborult időközben, de még felmentünk közösen a csúcsra egyet körbenézni, Sajna nagy szél volt, úgyhogy hamar visszaszálltunk a tojásba.

BRRRR.....

6. napon Matyika megtanult síelni. Az ötödik nap szándékosan maradt ki, akkor nem síelt, mert mi átmentünk egy másik síterepre. Na de íme a képek. Videók is vannak dögivel, hát az ember nem hagy ki egy ilyen eseményt! :-)))

Az első síléces üléses felvonózás!

Ott lógnak!

Kiszállás!

A botos módszer mindenek felett :-))

Ezt láttuk a felvonóból. Vityillók a fennsíkon.

Libegve

Minnike a nagypapával egy körrel később jött fel, mert elaludt az autóban. Szegény Pista kezéből majd kiugrott, neki nem volt akkora élmény a felvonózás. A tojásosban jól elvolt Minni, de ezt a nyitottat nem szerette.

A síelők

Pista papa és Margit mama

Minni baba

Na, irány a sípálya!

Indulás!

Pápá!

És az a vicc, hogy pont erről nincs képem, mert végig videóztam, ahogy egyedül jött le Mackóm mögött Matyi a pályán. Egészen magabiztosan, ügyesen, időnként még bele is gyorsítva, és még csak el sem esett, pedig egyszer meg is botlott.

És még egyedül felvonózott is a nagy felvonón.

Először papával.

És ott van ni! Egyedül!

A első körben persze ráült, elesett, a felvonós meg is állította, ő meg csak ült a rúdba kapaszkodva, hogy mi lesz. Nagyon cuki volt. De aztén rájött, hogy mit kell csinálni, és kétszer is felment egyedül. Hurrráááá!!!!

Na Minnike, jövőre te jössz!

Hazafelé, a csizmás csapat.

Szóval, Matyi síeltetésének története teljes siker!!!! Annyira örülök, hogy megszerette a lécet. Már vagánykodni is elkezdett. :-))))

5. Loser

Az ötödik napon, mint már említettem, elmentünk egy napra Loserbe. Oda is jó volt a bérlet, és nagyon bejött. Igaz, abból a szempontból kicsit többet vártam, hogy a sielok.hu-n a fórumozók istenítették a helyet, mert sztem Tauplitz sokkal jobb, de hát ízlések és pofonok...

Ami szuper volt itt, hogy van egy északi fekvésű oldal, ahol a nagy meleg ellenére egyáltalán nem olvadt el a hó még délutánra se. A déli oldalon már délben totál massza volt itt is a pálya, sőt a hegy tetején is kezdett kásásodni közel kétezren, de ezek az alsó pályák marha jól bírták. Vadi új felvonó, minden. WOW!

A Loser


Kicsit távolabbról

A Loser felől nézve az alsó északi-pályák.

Indulás az északi-pályán.

A Loser-i oldalon a középállomás.

Ilyen klassz erdő és sziklák is vannak ott, gyönyörű az erdei pálya, csak hát mint általában, szűkös.

A felső pályákhoz szállító felvonó.

A csúcs közelről.

És a másik oldalról.

A szuper fekete pálya, aminek a vége egy köves buckás szurdokban végződik. Nem hittem el...

MAC és a szikla.

Déli pihi.

Na menjünk!

Hóvilág

A kedvenc képem.
Művészcíme: Kitaszítva

És hát az elengedhetetlen nyugágyas-punnyadós.

Fent akartam a hegyen csinálni, de elég volt egyszer lejönni a piros-túródán a hegy lábáig, nem mentünk fel mégegyszer. Inkább az északi alsókon csúsztunk még egy párat.

Egyébként kis gyerekekkel, családdal szuper hely, főleg, ha meg tudod fizetni a pályaszállást az északi oldal alján a faházakban. Van minden korosztálynak pálya, kevesen vannak, és még ilyen +4-5 fokban is teljesen használható az egyik oldal. A másik oldal alsó szakasza már nem. De ha hidegebb van, biztos hihetetlen szuper az is. Fenyők között jössz oltári hosszú pályán.
Szóval erősen el van gondolkodva, hogy egyik évben ide jövünk amikor mér mind a két gyerek tud síelni.

És nem beszélve a környékről, ami egészen fantasztikus. Az Altersee nevű tó partján fekszik az ugyanilyen nevű kis városka. Hát pl. ilyen ház van benne.

Ez meg a tó.

És hát köszönöm szépen a lelkes blogolvasást. Ahogy Minnike mondaná:

Bye-bye!!

***