Egy kis illékony tavasz

A hétvégén gyönyörű napsütés volt. Már előtt is egész héten olyan benyomásunk volt, mintha a küszöbön lenne a tavasz, pedig még hol van az!
Szombaton és vasárnap is kiugrottunk az erdőbe, igaz csak rövid kirándulásokra, de az is nagyon jól esett. Fordítva közlöm a képeket, mert az első nap, a szebbik helyen sajnos nem volt nálam a gép, így csak némi feeling-gel tudok szolgáltatni a bluetooth-on keresztül.

Na de kezdjük a Szentkereszt északkal. Már többször jártunk erre, de mindig más. Pont idesütött a nap, és a kis patak bővízűen csobogott alá a mohos köveken. Itt-ott még jégcsapok is lógtak.

A helyi niagara :-))

És a kisebb párja kicsit lejjebb. Matyi azonnal horgászni kezdett benne.

Minni se maradt tétlen. Ment volna ő is horgászni. Majd jövőre :-))

A két vízesés

Jégcsapok

Üveggyöngyök a fröccsökből

Murano-ban se tudnak ilyet

Ezt szedegette Minni a korhadt fatörzsekről. Fagyott fülgomba.

Acca!

Meg mindenhol botocskák után kutatott, és azt hurcolta. Tiszta Matyi!!

Kupori bátyó, pont befért a képbe :-))

Nagyon kellett vigyázni, nehogy Minni meglóduljon, mert fejjel símán előre beleállt volna a patakba. Kis kamikaze csajszi!

Mindent meg kellett nézni!

Na elég volt, menjünk vissza! Hú, de mi van az úton?

Csipkerózsika áthatolhatatlan liántengere. Át kell jutni rajta!!!

Még lián

Azzal szórakozott, hogy megpróbált ráülni, mint a hintára. Jó nagyokat puffant a földön. Hihihiii....

Még lián (már az autónál)

Minnike meg azzal szórakozott, persze a bátyjától tanulta egyenesben, hogy a fagyott kis pocsolyákon a jéghártyát széttörögesse. Akkurátusan haladt a nyomvájúban.

Reccs-reccs

Ilyeneket zúzott

Aztán találtak egy kis maradék havat, és persze bele kellett ülni.

Bye-bye

Hóttkoszosak lettek a végére!
Na de volt előzménye is a sarazásnak, úgyhogy már nemigen osztott szorzott ez a túra.

****

Az előző nap, Szentkereszt dél:
Azért nem vittem gépet, mert már úgyis jártunk itt többször. Hát kicsit fogtam a fejem, mert ilyen gyönyörűek viszont sosem voltak még a vízesések. Bővizűen folyt a kis patak, sok kis apró vízesést, csobogót képezve.

A fátyol vízesés

A zubogók

Nagy sebességgel jött a víz, egészen hangos is volt, a gyerekek csak lestek, nagyon tetszett nekik. Minni visongatott is :-))

Itt jól látszik, hogy milyen ereje van a víznek.

Na, nézzük, erre mi van!

Először voltak ugyan fahidak, de később egyes helyeken ilyen gázlókon kellett átmenni. Kicsit jegesek voltak a kövek és a pallók, nagyon kellett vigyázni, de élveztük. Minnit zsákként cipelte az apja :-)) Matyi már mindenen önállóan keresztülmászott.

Matyi bevetette magát, megint horgászott, meg pacsált.

Minni is ment volna utána, de őt nem érdekelte, hogy vizes lesz, időnként úgy kellett visszarántani. Ment volna árkon-bokron, tűzön -vízen keresztül.

Hova-hova, manócska?!

Bócori Minni

Tényleg nagyon kellett figyelni, mert nem érzi a veszélyt. Amíg Matyit segítettem át az egyik gázlón, Minni, akit már átvitt az apja a túloldalra, egy "aja" kiáltással vissza akart jönni hozzám, de úgy, hogy közben nem vette észre, hogy a leszakadt part szélén áll, és símán belevetette volna magát "a semmibe", ha az apja nem kapja el. Persze nem volt mély a part, de azért meghengergőzött volna arccal a sárban, ha leesik. Nono!
Megint eszembe jutott a gyerekpóráz. Hülyeség lenne? :-))))))???
Végülis a kalandparkban is kötelező a heveder.....

Aja baba és őre

Ez meg a kedvenc helyük lett, a sziklamélyedés. Na itt aztán mindkettő fülig sáros lett.

Főleg ez a kis Kapucni itt.

De ez a sziklamászó Mátyás is.

Hazafelé még lekaptam ezt a sziklát itt. Tulajdonképpen ez őrzi a Szurdok bejáratát.

A Szurdok Őre

Ha majd megint olvad, megint visszajövünk ide. Fantasztikus élmény. Negyed órára Pomáztól. Aki csak olvassa, mindenkinek ajánlom. Itt a Pilis szívében.

****