Sziasztok újból!
Hát az utóbbi pár nap, bő hét is bővelkedett eseményekben, csak hát idő nem volt a dokumentálásra. Konkrétan Picin Matyi kicsit változtatott a szokásain pont midőn három hetes lett.

Kisdarázs a Kópé

Hétfőn még angyalka volt, Matyek egész nap evett és aludt, majd kedden elszabadult a pokol, jórészt valószínűleg az én hibámból. Hétfőn délután ugyanis felzabáltam kb. egy negyed görögdinnyét, ami önmagában talán nem lett volna baj, de voltak a dinnyében satnya magocskák, amiket nem szedegettem ki, hanem szépen megettem, és a keddet nem tettük zsebre se én, se Matyi. Szegény egész nap sírt, nem aludt semmit, folyamatosan vonaglott és fura szagút kakikált. Totál kétségbe estem, és fogalmam se volt, hogy mi lehet a baj, mert az előző héten is ettem dinnyét, csak hát sokkal kevesebbet, és mag nélkül. Csak amikor az egyik tisztába tétel után véletlenül megszagoltam az ujjamat jöttem rá, hogy dinnye szaga van, és nem csak a végterméknek, hanem az egész babának komplett dinnye szaga van. Szegény Matyi teljesen átitatódott dinnyével. A tejen keresztül totál beszlopálta azt amit én megettem. Hát a jövőben erre nagyon odafigyelünk. Még az volt a szerencsém, hogy anyukám egész nap itt volt, és asszisztált a történethez, egyedül rémes lett volna. Így is totál kétségbe estem, látni ahogy szenved, borzasztó volt. Már telefonáltam Norkának is, hogy mit lehetne tenni, ő át is küldött egy listát, hogy hogyan lehet a hasfájást enyhíteni, de akkor konkrétan nem sokra mentünk. Ki kellett hogy jöjjön ami bement ésehhez idő kellett. Szerencsére estére lenyugodott a pocka, és éjszaka aludtunk, de én addigra kicsit kimerültem.

Kómatyi szopi után

(asszem, ezt egy másik nap csináltam :-))

Szerda délelőtt béke volt, KisMatyi aludt, pihent a sok bömbi után, és én újult erővel spenótfőzit csináltam, meg ribizlit szemeztem, pedig utóbb rájöttem, hogy inkább aludtam volna! Délután jöttek Norkáék látogatóba, ekkor már megint bömbi volt egész délután a lefekvésig. Norkával néztük, hogy mi lehet vajon az ok, Matyi éhesen sírt etetés után is, így megkapta a másik cicit is, de nem lett sokkal jobb a helyzet. Nem tudtuk eldönteni, hogy azért sír mert éhes, vagy mert a hasa fáj. Mindenképpen tátogott mint egy kis halacska, és csak találgattuk, hogy mi lehet.
Norka egyébként meghozta a belga babahordozó kendőt, és megmutatta, hogy hogyan kell feltenni. Nagyon klassz!! Később majd látjátok, ahogy apuci cipeli benne :-)

Norka és Matyi a kendő fogságában

És eljött a csütörtök, a bömbi csúcsnap.
Nem tudom, hogy miért, talán a front tette, mert mára eltűnt a negyven fok, és esett, párázott, de Matyi egész álló nap sírt reggel hattól este hatig. Már az éjszaka se aludtam jól, és egész nap szédelegtem, a sok sírás hallgatásától hasogatott a fejem, táncoltak az idegeim, és mire este apuci hazaért úgy talált minket a hálóban a nagyágyon, hogy én jobban sírtam mint KisMatyi. Fogalmam se volt, hogy mit tegyek vele, nem tudtam, hogy miért sír, ha evett az volt a baj, ha nem akkor az, he letettem azért sírt, ha felvettem azért, szóval semmi nem volt jó, és még sétálni se tudtunk elmenni, mert esett, de nekem már erőm se lett volna igazából. Már enni se volt időm, mert ha otthagytam, vörösre ordította magát, és sípolt a tüdeje ahogy teli torokból üvöltött. Szóval kaktuszra kikészültünk mindketten. Felhívtam a dokinkat, hogy mit lehet tenni, de ő is ugyanazokat mondta, amiket már kipróbáltam, viszont mint már korábban is, most is azt javasolta, hogy szerezzünk egy mérleget, hogy legalább lássuk, mennyit eszik, nem-e ott van valami gubanc.
Másnap fel is hívtam a mérlegeseket, és délutánra már itt is volt a mérleg. Korábban megfogadtam, hogy nekem ugyan nem kell, mert nem fogom magam azon stresszelni, hogy mennyit eszik, de be kellett látnom, hogy a tisztán látás kedvéért meg kellett lépni a dolgot, mert annál rosszabb nincs, amikor nem tudod hogy szegény pindur miért szakad meg a sírástól.Legalább legyen valami támpont. És láss csodát, pár méricske után ki is derült, hogy az egyik "sörcsapban" fele annyi tej van mint a másikban. És nagy valószínűséggel azért van a sírások nagyobbik része, mert hiába etetem akár 40 percen keresztül is kicsi Matyimat, az egyik cic csak max 80-at ad, a másik meg akár 130-t is.
Így új stratégiát kell az etetésre kifejleszteni, mert úgy látszik a kevesebb tejadag neki nem elég. Hogy a gyengébbik cicet hogyan fogom felturbózni, még nem tudom pontosan, de kitaláljuk. Lényeg az, hogy igaz most sincs egész napos alvás mint egy hete (valszeg sose lesz többet, hiszen nő is), de legalább kicsit jobban manipulálhatom a közérzetét azzal, hogy megpróbálok elég tejcsit varázsolni neki minden szopizáskor, ha kell mindkét cicet használva. Persze ez se megy könnyen, de igyexünk. Gondolom, alkalmazkodnak majd Matyi igényeihez a cicek. Remélem!!

Kis Buddha, szintén szopi után és böfi közben :-))

Pénteken szerencsére Mackóm hamar hazajött, könyörögtem neki, hogy amint tud legyen itthon, mert annyira kikészültem, hogy muszáj volt pihennem. Persze nap közben nem tudtam aludni, mert világos van, de addigra már annyira túl is húzódtak az idegeim, hogy hiába vigyázott Matyira Mackóm egész délután, ha már megnyekkent, felriadtam. Szóval csak éjszaka sikerült aludnom, viszont akkor annyit, másnap fél 11-ig, hogy teljesen új ember lettem. Elképesztő, hogy az alvás mennyit tud segíteni! Persze közben kelni kellett szoptatni, de nem volt nyöszöri, evett és aludt, úgyhogy meg se éreztem. Szegény pici, már ő is annyit sírt, hogy ki kellett magát pihennie.

Egy kis teát is próbáltunk adni, de nem igazán szimpatizált vele

Szombaton eljöttek hozzánk kedves barátaink Gunga és Judit két fiukkal, Andrissal és Petivel. Peti öt hónapos, és döbbenet, hogy mennyire megnőtt pillanatok alatt, sokkal nagyobb mint Matyek. Pedig még csak most született ő is :-)

Estefelé felkerekedtünk, és elmetünk kirándulni egyet a közeli mezőre. Először használtuk a hordozókendőt, Mackómra lett kötve. Matyi kukucskált kifelé, majd aludt egy jót benne.

Apuci cipeli Matyekot a mezőre

Kukucs :-))

Vasárnapi program bevásárlás volt, Matyi először látogatott el a Corába. Én kicsit izgultam, hogy meddig bírja majd, ezért jól megetettem mielőtt elindultunk, de így is paráztam egy kicsit. Főleg akkor lettem idegbeteg, amikor megláttam, hogy mindent felforgattak egy hónap alatt a boltban, minden máshol van, semmit se találtam. Ott keringtünk mint a bolondok, és meg se találtam mindent. Négy dolgot akartam konkrétan venni, meg a szokásos kajákat, és azt a négy dolgot komolyan nem találtam meg. Többek között totál meglepett, hogy kihaltak a videokazik, én meg baba-mama tornát akartam venni. Persze minden hülye akciófilm ott volt a polcon DVD-n, de torna semmilyen se. Jellemző...
KisMatyi teljesen jól elvolt a vásárlás alatt, amíg haza nem értünk, aludt. Kis tündér volt. Persze amint behoztuk a szobába a hordozót, nagy bömböli kezdődött, de meg is kapta a 2 cicces jutalmát a kis kópé. Meg kapott egy szép ekszkluzív képet is a mamájával és a kerti rózsákkal.

Brendonos rugiban, ajándék apu kollégáitól. Nagyon Baba :-))