2006. MÁJUS

Éljen Május Elseje, a munka ünnepe! Nekem a babaszobán való munkálkodás ünnepe, mert végre le lett festve sárgára a szobácska, meg fehérre a több mint 50 éves kiságy, amit még Mackóm nagypapája készített. Picin ágy, de picin babának jó lesz. Ha kinövi, majd kap másikat. A szobát gyönyörűen megcsinálta Mackóm és tesója, nagyon akkurátusan leragasztottak mindent festés előtt, aminek nem kellett sárgának lenni, úgyhogy pik-pakk kész is lettek egy nap alatt, vakarászni sem kellett.

Mackó anyukája meg a kiságyat festette, az is nagyon tuti lett, már be is lett állítva a helyére. A rákövetkező héten megvarrtam a méhecskés függönykét az ablakra, Mackó meg felszerelte a polcokat, a képeket meg a világítást, úgyhogy kész lett a bébiszoba, már csak Matykó hiányzik a kiságyából, amit egyelőre a Kék Mackók foglaltak el. A komódban pedig várják őt a frissen vasalt ruhácskái, a játékai és egyéb „kellékei”.

Babaszoba

Május 8-án a 34-ik hét szerintem mentálisan és fizikálisan is fordulópontot hozott Matyikának és nekem is. Addig ha el is fáradtam, nem igazán akartam róla tudomást venni, egy kis leülés, pihi, és öt perc múlva megint tesz-vesz, de legalább fekve olvas vagy horgol. Eladdig egyetlen nap volt, valamikor április vége felé, hogy egy kiadós egész napos budapesti futkát követően alig bírtam magam hazavonszolni, és azonnal lefeküdtem aludni amint hazaértem. Május 8-án már nagyon korán ott ültünk a dokinál, és el is készült a várva várt 4D-s színes ultrahang. Szerencsénkre Kismatyi kifelé nézve szendergett, úgyhogy egy kis köldökzsinór-belógás és bal felkar-takarás ellenére is egészen tündér kis kép készült a pofikájáról. Íme:

Sztem tiszta apja. Szuszkál is, ami nála egyértelmű.

És ekkor derült ki, hogy még mindig 2 héttel nagyobbnak mutatja a gép, és már 2500 gramm a becsült súlya. Kicsit ledöbbentem, mert hát még elméletileg vissza van 6 hét, hát mekkora lesz ez a kis Mazsi? A szomszéd kislány a 41. héten született 2700 grammal. Jó tudom, hogy minden gyerek más, minden mama más meg minden mérleg, meg ultrahang-gép is más, de hát akkor is egyértelmű, hogy Kismatyi nem lesz olyan pirinkó. A doktornéni is azt mondta, hogy azért kezdjek el málnalevél teát iszogatni a 36-ik héttől, hogy lehetőség szerint hamarabb kijöjjön, mert az senkinek sem jó ha túl nagy, neki se, meg nekem se. Egyébként minden rendben van.

Azt nem tudom megmondani, hogy a 2500 gramm mint hír, vagy tényleg a fizikumom van-e a háttérben, de az tény, hogy ezen a héten jóval „nyamvadtabbul” kezdtem magam érezni. Sokkal hamarabb elfáradok, ha egyik nap „pörgök” a másik nap szinte mozdulni sincs kedvem, és Matyi is elkezdett egyre nehezebb lenni a pocakomban. Itt nyom ott nyom, ha csuklik, akkor ugrál mindenem, csomót mászkálok slóra, még előtejem is van egy pár csepp. Nemtok rendesen lehajolni, ha fordulni kell az ágyban, akkor meg kell várnom, hogy ő is „átmásszon” a másik oldalra, meg ilyenek. És ez most látványos lett, néha csak csigalassan tudok közlekedni is. Pedig a csajok előre figyelmeztettek, hogy ez lesz. És nem is biztatnak, hogy javul a helyzet. Majd ha Matyi előbújik, utána lehet megint idővel ugrálni.

Lehet, hogy érdekes a párhuzam, de most kezdem valahol megérteni az öregeket, akik totyognak, körülményeskednek, problémáznak, ha el kell menniük valahova, nem tudnak rendesen megfogni dolgokat, mert fáj a kezükben az ízület, alig várják, hogy levegyék a gyógycipőjüket, mert bedagadt a lábuk és délután egy rakás párnával a fejük alatt alszanak. Mert velem is ilyesmik történnek, igaz, egészen más okokból, de mégis. Ami persze más, hogy ez számomra egyáltalán nem rémisztő, csak rácsodálkozok dolgokra, hiszen ez még nem az öregség, hanem pont egy új élet kezdete. Hiszen tudom, hogy minél többet „bénázok”, annál közelebb vagyok ahhoz a naphoz, amikor végre megláthatom idekint is kis Matyikámat, és végre ráadhatom a kis cuki rugiját a kissapival együtt amit vettem neki. És biztos tündér lesz, mert nem lehet más!!

A rugiról meg a kissapiról jut eszembe, hogy mondták nekem, meg persze kaptam is listákat, hogy miket kell venni, amikor egy baba érkezik, de ezt azért álmomban se gondoltam volna. Hogy mennyibe került eddig minden, azt össze se merem adni, mert nem is akarom tudni se. Pedig szinte mindent használtan vettünk amit lehetett, de ha elmentem vásárolni 10-15 e alatt nem úsztam meg egy kört sem. És ez csak a kezdet. Megmondom őszintén, hogy pl. szinte minden ruha cucca turiból van, mert a franc vesz min.3500-ért rugikat per db amikor max 800-ért majdnem olyat veszel mint az új, vagy lehet hogy tök új is, és van ami egész márkás is, nem kínai. Persze, van egy új rugija is neki, de ez nem jellemző… Annak örülök, hogy még akkor végigjártam a turikat, amikor még tudtam. Most max. egybe tudnék bemenni egy hónapja, még 3-4-be is. A nagy bababörzén most már elpusztulnék, egy hónapja még három órát kóboroltunk a BNV-n, és igaz elfáradtam, de nem kellett Mackónak a nyakába vennie :-). Babakocsit is vettünk az internetről, nagyon tuti, remélem be is válik. Már van hozzá külön napernyő, esővédő meg mózesbelső is, és alapból kaptunk rá való hordozót is. Pöpecke.

Szóval jó kis meló mindent beszerezni úgy, hogy a gatyánkat azért ne kelljen eladni, de meg kell mondjam, én nagyon élveztem. Most már múlt időben beszélek, mert kipipáltam szinte mindent a babakelengyés listán a receptes készítmények kivételével. Persze, ez még csak a kezdet. De később legalább már nem egyszerre kell mindent a nulláról beszerezni. Csak szép folyamatosan költünk, költünk, költünk…