2006. FEBRUÁR - MÁRCIUS

A 20. héttől kezdve állandósult az egyre erősödő ficergés, rúgkapálás, és kb a 24.-től a lábdagadás is. Az előbbi a leglátványosabban mindig este indult be, már Mackóm is érezte és látta is a rúgásokat, az utóbbi meg a munkahelyemen a sok ücsörgés hatására lett egyre kirívóbb. Meg kell mondjam, hogy kb a 25. héttől már egyre kevésbé bírtam az egész napos ülést, sokszor felálltam, mászkáltam, a 8 óra már nem ment. Reggel késtem, aztán tízóraiztam, munka, aztán ebédeltem, munka, majd még egyszer ebédeltem úgy 4 körül, és fél hatkor szinte mindig megpróbáltam elillanni. Ami érdekes volt, hogy amikor dolgoztam, akkor a munka sokkal gyorsabban és hatékonyabban ment mint korábban, de aztán egy másfél óra után kénytelen voltam felállni, mert az agyam is kiürült meg a lábam is feldagadt. Nem beszélve arról, hogy piciny fiacskám egyre több teret kezdett el követelni odabent, ezért ha rágörnyedtem az asztalra, ő benyomta a lábacskáját a bordám alá, hogy azonnal egyenesedjek ki, mert őneki így kisebb a birodalma. Szóval mint ahogy azt már korábban is elhatároztam, végképp úgy döntöttem, hogy a 28. héttől ne kínozzuk egymást, és nem járok be többet dolgozni. Sztem mindenki jobban járt, főleg az apró, így már csak az övé vagyok.

Persze közben voltunk a 25. héten is terhesgondozáson, és mivel ezúttal nem akart se mozogni, se forgolódni nekünk, ezért a legelőnyösebb pózból kértem egy képet arról a “bizonyosról”. Fénykép az mindig kell.

Ahol a nyíl van, ott látható a kis kuki, mögötte meg a két zacsi. A bizonyíték, hogy nem szenvedtünk hiába a névkereséskor.

Hát aztán nem tom mi is lesz a szüléskor, hiszen most már 13 nappal mutatta Matyit nagyobbnak a gép mint az átlag. A doktornő szerint nagy a feje, és kérdezte hogy, a férjemé is nagy-e (Mac nem volt ott). Hát ez relatív, merthogy Mackóm is nagy, 192 cm, hülyén nézne ki egy apró fejjel, pont akkora amekkorának lenni kell. Gondolom, Matyi is magas, szép szál legény lesz, neki is kell egy rendes fej, nem igaz? Szóval emiatt nem aggódok, az egyetlen ami nehézségeket okozhat majd, hogy hát ugye a nagy fejnek azért szüléskor át is kéne préselődni a szülőcsatornán, ami lehet, hogy nem lesz egyszerű, de hát ezen nem parázok, kicsit túl korai lenne. Szép fejlett fiúcska, ennek csakis örülni kell, és én határtalanul boldog is vagyok.

Március 8-án megnéztük a MÁV kórház szülészetét is, és eddig sem voltam ideges, de teljesen meg is nyugtattak azok az állapotok amiket láttam és hallottam. Az öt szülőszoba mindegyike rendesen fel van szerelve ahogy egy bababarát kóórháznak kell, és emberien állnak hozzá a vajúdás, a szülés és az azt követő történésekhez is. Fontos volt nekem, hogy a babát nálam fogják hagyni a közvetlen a születés után, szopizhat, ha akar és tud, és a köldökzsinórt is akkor vágják el, ha már nem lüktet. Persze még sokminden más is fontos, hát majd meglátjuk, utólag beszámolok az események alakulásáról.

Itt egy pocakfotó, így néztem ki március 29-én, 29 hetes és 3 napos pocakkal.