2006. ÁPRILIS

A 30. héten a következő terhesgondozás alkalmával Matyi megint nagyobbnak mutatkozott mint az átlag, de hát ezt már megszoktuk :-). Úgy mentünk el a rendelőbe, hogy feltétlenül 4D-s ultrahangot szeretnénk, de sajna nem jött össze, mert aki csinálta volna, az megbetegedett. A doktornő a rendelőben levő „egyszerűbb” géppel persze megnézte Matyit, de bár csinált képeket, egyik sem az igazi, tulképp azt se látom mi van rajtuk. Azért egyet felteszek, mert a feje legalább egyértelmű :-).

Matyifej, de nemtom mekkora. Azt viszont odaírta, hogy 1779 grammra becsüli, ami nem piciny.

A doktornő azt is mondta, hogy erősen vashiányos vagyok. Igazából nem éreztem fáradékonynak magam, úgyhogy ez meglepett. Később ki is derült, hogy ez egy hónappal korábbi vérvételi eredmény volt, és időközben valószínűleg megjavult a helyzet. Egyébként tényleg tiszta stramm voltam még akkor, egy csomót tudtam mászkálni, ügyintézni némi lábdagadás mellett. Ma már nem ez a helyzet.

Egyébként áldom is magam, hogy kihasználtam azt a bő egy hónapot, amikor már itthon voltam, de még nem nehezültem el. Mindenfelé jártam, listákat bújtam, hogy mit kell intézni, megvenni, itthon is egy csomót zizegtem a kertben és a házban is, kissámliról kislapáttal virággumókat ültettem, gazoztam, takarítottam, függönyt varrtam, pakoltam, babaszobát alakítottam, ismerőseimet látogattam, még színházban és múzeumban is voltam stb. Szóval mondhatni, hogy egy-két nehezebben viselt nap kivételével nagyon aktívan tettem a dolgom, és azt gondoltam, hogy végig ez lesz. Hát be kell jelentenem, hogy nem egészen.


Húsvéti pocakos képem 2006. április 17-én