Xmas-elő

Így Karácsony előtt mindenféle dolgot csinálunk, nincs megállás.

Múlt hétvégén részt vettünk életem első csikung maratonján, ami péntek este 8-tól szombat reggel fél nyolcig tartott. Kicsit sokat vártam tőle asszem a szlovák retreat miatt, és sajna nem bírtam a gyakorlást, mert én éjszaka alszom... Hiába pihentem rá előtte egész nap, direkt egyszerű dolgokat csinálgattam, fél 12-kor éjjel már tök kómás voltam, nem bírtam ébren maradni. De azért a kedvem nem ment el, majd legközelebb. Manóra egyébként anyuék vigyáztak.

Szombaton majdnem egész nap vásároltunk Mackóval, és karácsonyfát is vettünk, amit a saját hagyományainkhoz híven másnap már fel is díszítettünk. Ennek az az oka, hogy Karácsonykor konkrétan annyit kell fel-alá Marcali-Kecskemét mászkálnunk, hogy időnk se lenne akkor már feldíszíteni a fát, de ha még lenne is, akkor se látnánk belőle sokat. Így meg békében ott áll, és élvezzük is már nyugalmát. Nagyon szeretem a kivilágított fenyőt. Gyönyörű.

A baj majd már a jövő évtől kezdődik, amikor a Manónak ki kell találni a mesét, hogy hozzánk miért is jön korábban a Jézuska a fát illetőleg. Még nincs ötletem.
A díszítést azért már most sem láthatta, hiszen ki tudja, mi ivódik be a kis agyába, így amikor kész lett, jöttek le csak apjával az emeletről.

HÚÚÚ!!!

Nahát, Mikulás!

Ehetek szaloncukrot is???

Egyébként azt hittem, hogy sokkal jobban nekiugrik majd a fának, de szerencsére nem. Az alsó díszek mind törhetetlenek amit ráraktam (kiv. egy műanyag gömb, ami rögtön szétpattant a kezében, de nem okozott semmi bajt :-), így kedvére piszkálgathatta őket, de le nem rángatott semmit. Most meg már nem is érdekes, hogy nem tiltjuk tőle :-))))))))))

Vasárnap este még tettünk a Karácsonyi hangulatra egy kicsit, mert átmentünk Szentendrére, meg akartam nézni a kivilágítást (Kecsó után szabadon). Hát a világítással konkrétan spóroltak a városatyák, ellenben hangulatos kis kirakodóvásár volt a főtérre vezető úton, valamint megint felállították a szalmabetlehemet, ahonnan már csak a Kisjézus hiányzott.

Gatyás beugorhatott volna :-))

Este apijával szarvasbőgést rendeztek a fürdőkádban. A játékvödrébe dumáltak bele, hatalmasat játszottak, röhögcséltek.

Cukitány

Kópévári

Kópévári úszóbajnok

Hétfőn mindenképpen el akartunk menni a zenebölcsibe, mert biztos karácsonyi énekeket is énekeltek a lurkók, ám ez hiú ábránd maradt. Noha nagy nehezen időre összevakartuk magunkat, és még a vastag jeget is sikerült az autóról lekaparni, amikor bezártam a kaput, akkor láttam meg, hogy a kocsi segge hihetetlen ferdén áll. Sajna a két nappal előtte felfújt gumi totál fellniig le volt eresztve. Defekt, gondoltam, zenebölcsi huss... (Később kiderült, hogy a szelep volt rossz...grrrrr)
Szomorúan visszatolattam, és akkor a szomszédban épp kijött Szilvi, és mondta, hogy ha már így alakult, menjünk át hozzájuk. Ok! Jót visítoztak és kergetőztek a lurkók! Matyika csajozhatott kedvére :-)))

Délután Matyika megint csajozhatott, mert átjöttek Csengéék. Szegény Csengi nemigen van hozzászokva, hogy valaki a fülébe sikítson, és Matyi ezt jól ki is használta. Életében nem sikítozott még ennyit. Hiába mondtam neki, hogy megijeszti a kislányt, hiába vittem fel vagy 4x az emeletre, hogy csak akkor jöhet le, ha befejezte, lehoztam, megint nekiállt. Mintha direkt szívatni akarta volna szegény Csengit. Így amilyen jól eljátszott Matyi délelőtt Miriammal, annyira menekült előle Csengi. Nem is csodáltam.

Itt még szent a béke, Harisnyás Gatyás ajándékot kapott.

A balettiskola :-)))

Aztán a végére szegény Csengi úgy elfáradt a zajban, hogy bealudt Mamája karjai közt.

De azért nem haragusztok, ugye? Máskor is jöttök?

Akkor jó!! (Ennek annyi :-))))

Aztán kedden folytattuk a vendégséget, csak most mi mentünk. Előtte azonban a hétfőn elmaradt zenebölcsi helyett kitaláltam, hogy a Pomázi Kastélyban délelőtt tartott zenebölcsire menjünk el, ami nem bizonyult jó húzásnak, bár elvoltunk, de nagyon gyenge volt... Asszem ezt máskor nem erőltetjük. Utána látogattuk meg a közelben lakó barátnőmet és kisfiát, akiket már tavasz óta nem láttam. Évi időközben hatalmas pocakot növeszett, na nem a sok sütitől, hanem a tesókától, Januárban érkezik.
Matyika jól elvolt a millió játék között, aztán épp a másik szobában voltunk, amikor egetrengető bömbölésbe kezdett. Úgy láttam, hogy elesett, de nem volt az arcán semmi. Már haza is jöttünk, ki is aludta magát, amikor etetésnél látom, hogy a kis csuklóján van egy csúnya plezúr bibivel. Hát ezt üthette meg a manó, csak a pulcsi ujja eltakarta. Próbálta leszedni a bibit, nem értette, hogy mi az ott, és vajon miért fáj, ha hozzányúl. Szerencsére mára már nincs piros heg se rajta, a körömvirág kenőcs csodákra képes :-))) Ez a bibbi is felejtő...

Alvás után még száz helyre mentünk aznap (varrónő, gumis, benzinkút, cipész, Elektroworld, Cora), este negyed 8-ra értünk haza. A vicces jeleneteket azért leírom, sajna kép nincs, nem vittem gépet a Corába.

Matyi a bevásárlókocsinak nem akart a fölső ülésében megmaradni, állandóan felállt benne, engem meg a szívbaj kerülgetett. Így mit volt mit tenni, fogtam, és beletettem a kosárba. Persze vásárolni kellett, azért mentünk, és így Matyi mellé bekerültek a WC papír tekercsek, a zsepik és egyéb dobozok, kutyakonzervek. Ő meg, fogta magát, ráült az egyig csomag WC papíra és elkezdett pakolni maga körül. Hol az egyik oldalra, hol a másikra, mint az építőkockákkal. Haláli muris volt, majd húsz percig pakolt :-)))))))

A másik vicces sztori szintén a Corában, hogy szereztem neki egy kismotort, amit kipróbálhatott, hogy ne unatkozzon addig se. Képzeljétek el, se szó se beszéd felpattant rá és elhúzott de úgy, hogy majdnem elvesztettem a sorok között. Úgy kacsáztam utána a nehéz bevásárló kocsival, a vásárlók meg nézték a délceg kis vitézt, mosolyogtak, és mondták, hogy milyen aranyos kisfiú. Hát igen, az én kisfiam :-)))

A harmadik vicces jelenetet kifelé az automata játékautóknál produkálta. A Garfield-es autóban épp ült egy másik kölök, Matyi meg fogta magát, és úgy mint Siófokon Donikát, ezt a kissrácot is ki akarta túrni a helyéből. Úgy kellet leszednem róla. A kölök meg csak nézett, úgyszint az anyja is :-)))

A negyedik, nem olyan vicces rész meg akkor volt, amikor meguntam a játszogatást, kvázi este 7-kor (amúgy máskor fürdésidő), és alig tudtam Matyit elhozni a játékoktól. Sírt, kiabált, rúgkapált. Hűha, ez is az én kisfiam???
(Hozzáteszem, csak a nevelési tanácsadó könyvek mentették meg a helyzetet, mert írva vagyon, hogy ha valamit elhatározunk mi szülők, mondjuk ilyen egyszerű dolgokat, hogy "Menjünk haza!", akkor menjünk is. Mert hát a kölök még maradna éjfélig, de nincs engedmény, különben legközelebb még nagyobb balhé lesz. És hát én majdnem visszatettem a piros kocsiba, mert hát szegénykém olyan tündérien és kétségbeesetten sírta, hogy a "Tutú, tutú...!!", olyan szívet szaggatóan nyújtogatta a kis karjait, de megembereltem magam, és a "szakirodalomra hivatkozva" nem tettem. És azt hiszem jól tettem, mert megpörgettem kétszer a bevásárló kocsival a kis zsiványt, és amint már nem látta a "Tutút", nem is sírt többé, máris más érdekelte.)

:-))))))))))))))))))))

És végül hírek az új tudományokról:

Tud egyedül CSÚSZDÁZNI!!! Ma a baba-mama klubban a "másik lábát" is felhúzta, és lecsúszott. És ezt addig csinálta soxor egymás után, amíg totál ki nem nyúvadt :-))))))

Három hír a szókincsről:
ha azt mondom "kutya", azt mondja "vava"
ha azt mondom "tessék", azt mondja, "tetté"
és az óra "tik-tak" vagyis azt mondja, "tita"

Ja és azt hiszem engem valami oknál fogva "Badá"-nak hív egyelőre, mert reggel meg délután ezt kiabálja, amikor felébred. Aztán lehet, hogy totál mást jelent, csak annyit, hogy "Ébren vagyok, gyere!" Bár egyszer azt is mondta, hogy "Bada deje!", szóval fogalmam sincs :-))))))) A "mama" továbbra se jön ki a száján :-))

Hátratett kézzel is jár, mint egy kis pasa.

Ja és ma délelőtt a doktor bácsinál oltást is kapott (18 hó), és meg se nyikkant őkelme. Kicsit legörbült a szája, de aztán semmi. Bátor kis vitézem!

...