FEHÉR KARÁCSONY

Még itthon.
Azért "még itthon", mert amint azt a korábbi bejegyzésemben említettem, Karácsonykor mi mindig elutazunk. Korábban ki-ki ment a maga szüleihez, de most már egyik évben itt kezdünk, a másikban ott, majd félidőben megint utazunk egyet.

Az ünnepek előtt a barátainkkal persze már itthon is ünnepeltünk, ekkor készült ez az édi kép a két manóról.

A "két majmocska": eszik, iszik, ... :-))))))))

Aztán Karácsony előtt még sürgősen begyűjtöttük a Vaterán lecsapott "megablock-okat" Leányfalun. A bizniszt akkor már egybekötöttük egy jó kis sétával a Dunaparton.

Tity-toty

Pikabúúúú


Séta után kinyúvadva


Na de elég is volt a pihiből, LÓRA!!!

Mielőtt elindultunk, a mega-pakoláson kívül volt még egy jó kis harci feladatom, ki kellett mosni és fésülni a kutyákat, hogy szalonképesek legyenek Kecsón a lakásban. Persze a patyolatot követően bent aludtak a vakarcsok. Két kis gombolyag, édik, nem?

Cessy, Dodó

Kecsóra 23-án érkeztünk, ahol nagy sürgés-forgás, sütés-főzés előzte meg a Szentestét.
Persze játékra is maradt idő, és mert Kecsón nagy hó volt, főleg Pomázhoz képest, ahol most sincs semmi, mentünk lefelé szánkózni :-(((

Szóval irány szánkózni!!

Cessy és Dodó is élt a hirtelen jött nagy szabadsággal!

Gatyás azonban elég hamar ráunt a szánkózásra. Neki nem nagy különbség van a babakocsihoz képest, az kényelmesebb is, és a szánkó időnként ki is borul...

Szóval inkább preferálta a bócorgást,

és az egy helyből nézelődést. Csak a szeme forgott! Nagyon muris volt!

Cessy-re és Dodóra egyébként extrán figyelni kellett, mert éppen tüzeltek. Amint megjelent egy kutya a láthatáron, azonnal pórázra fogtuk őket. Egy agár persze így is kiszagolta őket, alig tudtuk levakarni. Persze, minek is kotródjon, ha ilyen szíves fogadtatásban részesül... Khmm......

Matyika csak nézte a blökiket, és mondta szépen üzembiztosan, hogy "vava, vava"

Aztán persze a nagy készülésben nem tudtuk mindig együtt levinni a kutyákat, általában Mackóm volt az ügyeletes makkeroltató.

Papa, papa!!!

Jót röhögtünk az ablakból :-)))))))))))))))

Aztán végre elérkezett a várva-várt Szenteste, amikoris Matyika megkapta az ezernyi ajándékát! Na persze mi is kaptunk, de ő volt a lényeg...

Legelőször az anyuéktól kapott motorra vetette rá magát.

Aztán a szerszámoskészletet varázsolta ki a csomagok mögül, és aztán jöhetett csak a többi.

A család

Ők is a családhoz tartoznak ám!

Másnap megjött a nagy család egy része is, így tovább folytatódott az ünneplés. Sajnos az unokatesóm gyerekei, Csongi és Levi nem tudtak jönni betegség miatt, de szerencsére Manó feltalálta magát a felnőttek között is.

Ébredés után

Keresztanyával

Sajna valahogy nem készült több kép, pedig most volt elemem. Olyan gyorsan történt minden, szinte még fel sem ocsúdtunk, és már mentünk is 25-én este Marcaliba.

Legalább 3 órás útra számoltam. Kecsón aznap elég sok hó esett, így úgy döntöttünk, hogy az autópályán megyünk végig át a nulláson a hetesre és nem Dunaföldvár felé ahogyan korábban. Szerencsére kevés autó volt, és azon kaptam magam, hogy kvázi még alig indultunk el, már a Balatonnál vagyunk. Ott a hó is rákezdett, nem lehetett sietni, de még így is 2:15 alatt Marcaliban voltunk. A Dunaföldvári út min. 3 óra, hó nélkül! Nem hittem volna! Ennyit ér az autópálya. Akárki akármit mond, köszönet a Völgyhídért (is)!

Marcaliban még nagyobb hó volt mint Kecsón! Jól ki is használtuk!

Kincsecs Ördögbébi

Túl jól érezte magát
(jó kis overáll hasznosnak bizonyult)

Ennyire mini a manó

Delta

Na és persze ha van hó, akkor lesz hóember is!
(hóemberépítési kényszerem van)

Mamitól lehet tanulni (How to...)

Kész is van!

Szia Hóember! (Hóbaba)

"Mégegy Matyi készült??? Jajvaúúúúú!!"

Aztán persze Marcaliba is megjött a Jézuska. Kicsit késett, de jött!

Na és hozott valamit a lurkónak? Á, dehogy... Ez kié??

Rontom-bontom

Hát ez vagesz! Vagesz-Trakesz!

Meg még "egy-két" ez meg az...

Na de a legkirályabb a Trónszék a dédnagyapától!
(Távirányító is megszerezve, Király!)

Köszi, dédnagyapa!

És mégegyszer Köszi!

És a nagyszülőknek is.

Aztán volt még egy kalandunk Horvátkúton, ahol dédnagyapa lakik a faluban, felmentünk borért a hegyre. A bor tulképp csak ürügy volt, nagyot kirándultunk a gyönyörű havas tájon. Régen nem láttam már ennyire idilli téli világot.

A fákon és bokrokon vastagon állt a hó és zúzmara

A meredeken Gabi hozta felfelé a manócskát.

Delta 2.

Aztán a hegytetőn már beleült a szánkóba.
Először nagyon nem tetszett neki, de aztán megbarátkozott.

Megérkeztünk a házikóhoz, a pincében van a jó bor.

A manónak annyira tetszett a terasz, hogy egyfolytában ott csúszkált. Azám, de résen voltam, mert az egyik ilyen kihajolásnál kicsúszott a lába, és majdnem fejjel beleállt a hóba, ha el nem kapom, lett volna nagy bömbi...

És itt a feladványom, vajon mi ez? Amellett, hogy egy inverz hópehely, vagy csillag...

Na de persze ha hó, akkor hóember (a kényszerem :-)). Itt azonban nem tapadt olyan jól, mint egy nappal korábban, így kénytelen voltam beérni egy fejjel. Testként egy jól behavazott szénakupac szolgált, és mivel nem volt répa meg szén se, papírból meg kupakokból kellett eszkábálni a részleteket. Azért jó lett, nem?

Szia hóember!

Persze Gatyás lekaparta a hasáról a havat, mert az orra mindenképp kellett volna neki...

Az mentette meg az orrot, hogy jött egy lovasszekér, és Matyi leesett állal bámulta a lovakat.

Paci, paci... (már majdnem mondja)

És hát ennyi, nagyon dióhéjban.
Dec. 28-án jöttünk haza, sietni kellett, mert Cessy-nek másnap reggel jelenése volt a vőlegényénél, aki időközben cserélődött, és Néró lett belőle Békásmegyeren. Fifi gazdája kiszúrt velem, mert nem jelezte, hogy már nem akarja a párzást, és nekem sos kellett egy új vőlegényt keresnem, Karácsonykor nagyon ideális elfoglaltság volt, mondhatom... Na de sikerült, olyannyira, hogy 10 perc alatt meg is voltak a békási panel előszobájában a blökik... Holnap megyünk bebiztosítás végett megint :-))) Hajrá Néró! És persze: Hagyd magad Cessy!

És most már jöhet a Szilveszter! Densz!!!
"Risszálod úgyissúgyis, szisszálod, úgyiss!!"

...