2005. DECEMBER

Négy hét eltelt, rajtam még mindig nem sokminden látszott kívülről. Azért erősödhettem, mert az egyik kolléganőmnek, aki sokáig nem látott, állítólag szemet szúrt, hogy mintha vastagodtam volna, pedig milyen vékony voltam előtte. Ami feltűnt még másnak is, hogy mintha még többet mosolyognék, és sokkal kiegyensúlyozottabb lennék. És ez így is volt.

A következő rész tanulságképpen inkább azoknak szól, akik kisbabát terveznek a jövőben, de talán érdekes lehet másoknak is. Íme:

A négy hét elteltével, december 1-jén a 11.héten ismét megjelentünk a doki színe előtt, és ismét megnézhettük, hogy mennyit is fejlődött a kis pocoklakó. Rengeteget fejlődött!! Megvolt már feje, pocakja, keze, lába!!! Hatalmasat nőtt. Rigi-rugi, szemből tökéletesen kirajzolódott a babácska, és ismét kicsit nagyobbnak mérte a gép, de most csak pár nappal. Minden okés volt, a doki kizárta a down-kórt, semmi bibi, gerince is épnek tűnt (az is volt, csak akkor még nem lehet hivatalosan kimondani :-)).

Gyönyörű kis rúgkapa baba, és mintha mosolyogva integetett is volna nekünk

Mindent szépen megbeszéltünk, és már épp indulni készültünk, amikor még gyorsan megkérdeztem, hogy és egyébként a terhesgondozás, meg a szülés kb. mennyibe fog kerülni, csak úgy miheztartás végett. És ekkor furcsa dolog történt. A doki elkezdett “vakarózni” és mondta, hogy hát a terhesgondozás az alkalmanként annyi amennyi ki van írva az ajtóra, a szülésről pedig kérdezzük meg a János kórház orvosait. Ezt nem értettem. Mondtam, minek kérdezzük meg, hiszen nála szülök majd, mondja meg, hogy mennyit kér. Mire ő barokk körmondatokban közölte, hogy én nem fogok nála szülni, mert 2006. júniusra már betelt a naptárja, és ő etikai szempontokat figyelembe véve nem vállal több szülést mint amenyit megítélése szerint elbír. Ha egy hónappal előbb szóltam volna, hogy szeretnék nála szülni, akkor még lett volna “hely”, de így sajnos, mivel én korábban konkrétan nem kértem fel őt a szülés lebonyolítására, így sajnálja, de nem férek már bele a keretbe. Azért terhesgondozásra járjak hozzá továbbra is bizalommal.

Nem kell mondanom, hogy köpni nyelni nem tudtunk. Kérleltem még egy keveset, hogy de hát mégis, férjek már be a naptárba, de nem. Nagy nehezen adott 3 szülészorvos nevet a János kórházban, de gyorsan hozzátette, hogy nem vállalja értük a felelősséget. Nem hittem a fülemnek. Ő ott a főorvos. Még kínlódtunk vele egy pár percet, majd megmondtam neki, hogy ha nem akarja őket kiborítani, akkor ezt kismamákkal ne tegye meg soha többé, és eljöttünk. A vizsgálatért ezúttal nem kért pénzt. Ez is valami…

A lényeg az, hogy az lehet, hogy orvosilag etikus, ha a doktor nem vállalja túl magát, de az mennyire etikus, hogy ezt úgy kell kihúzni belőle, és ha nem kérdezek rá, talán máig ki se derül, hogy nem bonyolítja majd le a szülést. Persze a terhesgondozásért fizessek, aztán csinaljak a szüléskor azt amit akarok… Teljesen letaglózott ez a viselkedés. Már csak azért is, mert addig a pontig annyira rendes dokinak tűnt, még én ajánlgattam másoknak. És micsoda szerencsém volt, hogy időben kiderült a dolog, mert később hallottam, hogy ugyanő az egyik barátnőm ismerősével a 36. héten közölte, hogy igaz, hogy az első két gyermekét nála szülte, de a harmadikat már nem fogja, mert ezúttal állítólag nem lett felkérve a szülésre és bocs de nem ér rá. Persze a terhesgondozásért eltette amit el lehetett…

Szóval félelmetes, mik meg nem történnek. És azt gondolom, hogy ez az úr, akit egyébként Dr. Kaszás Tibornak hívnak, bizonyára jó orvos, mert biztosíthatok mindenkit, hogy pl. szuperül ultrahangoz, és akit akar biztosan jól kezel, a szakmáján belül mint esküt tett orvos, elítélendő, hisz ennél nagyobb tudatos aljasságot mint hogy anyagilag kihasználja majd cserbenhagyja a kismamákat, akik bíznak benne, akik rájuk bízzák a szülést, féltett gyermekük világra jöttét el se tudok képzelni. És sajnos, nincs egyedül, mert igaz még csak egy esetben, de már hallottam ilyet a Margit kórház egyik orvosáról is, aki konkrétan a szüléskor nem került elő, majd amikor végre “megtalálták” közölte, hogy igaz hogy a kismama hozzá járt 9 hónapig terhesgondozásra, de őt aztán nem kérte fel a szülésre. És nem is bonyolította le.

Tehát kedves kismamák vagy leendő kismamák akik ezt elolvasták, véssétek jól az eszetekbe, hogy mikor elkezdtek terhesgondozásra járni, az első kérdésetek az legyen, hogy a doki elvállalja-e a szülés lebonyolítását is, mert ha nem, akkor sürgősen másikat kell keresni. És ez most már valós veszély, mert elindult a lavina, hiszen tulajdonképpen nem kötelezi semmi a dokikat, hogy miután felmarkolták a munka könnyebbik oldaláért a lóvét, vagyis végigvitték a terhesgondozást a magánrendelőjükben, a macerásabb részért is vállalják a felelősséget. Sajnos itt tartunk, hogy ez megtörtént és bárki mással is megtörténhet. És én még időben menekültem meg, nem úgy mint szegény más kismamák.

Így aztán pánixerűen nekiálltunk gyorsan új dokit keríteni, és mivel pont ekkor mentünk Csobánkára Norka barátnőmhöz látogatóba, meg is kaptam tőle az ő dokijának az elérhetőségét. Norka a Pesti MÁV kórházban szült, és azt mondta, hogy valóban baba-mama barát kórházról van szó és a doktornője valamint a szülésznők is nagyon lelkiismeretesek és jó fejek. Úgyhogy a történet itt folytattódott, a János kórházat végleg magunk mögött hagyva dec 14-én el is mentünk a doktornőhőz, és valóban szimpinek találtuk. Persze akkor már a kicsiről is gyorsan készült ultrahang, szegény amilyen pici, annyi fényképe volt már :-). Eddig azt mondták, nem árt neki, hát csak remélem.

Szép kis gömbölyű fejecskéje van, és pont úgy fekszik, mintha egy tengerparti nyugágyban napozna egy koktéllal a kezében. Gondolom az apjára hasonlít majd.

Ekkor már megint nagyobbnak mutatkozott, szépen vert a szivecskéje, ép volt a gerince; tökéletes kisbaba nem? 7,58 cm. 13 hetesen még nem tudtuk meg, hogy hogyan is szólíthatjuk majd, Édes Kisfiamnak vagy Édes Kislányomnak, de hát ez még túl korai is lett volna.