2005. NOVEMBER

Hazaérve egyiptomi kalandjainkról el kellett hogy kezdjem a terhesgondozásra járást. A kettes számú női klinika azonban nem nőtt a szívemhez a korábbi vizsgálatok kapcsán, ezért visszapártoltam a korábbi dokimhoz aki a János kórház főorvosa, és mindig hozzá mentem korábban, ha valami bajom akadt. Úgy gondoltam, benne megbízom, kedves, körültekintő és a nyugalom szobra. Igaz a János kórház nincs a bababarát kórházak listáján, de hát a doki a fontos. A többi mellékes, gondoltam én.

November 3-án a hetedik héten elmentünk tehát hozzá, hogy ő vezesse a terhesgondozást, és nagyon kedves és alapos volt, mint mindig. Férjecském is jött velem, szimpi volt neki is a doki, együtt néztük kis porontyunk fejét és pociját a monitoron, meg a kezecskéit, igen a kezecskéit is, mert ott voltak már ilyen aprón is a kis uszonyok a pocak két oldalán. Meghallgattuk a szívhangját is, és a doki azt mondta, mindent rendben lát. Másfél héttel “nagyobb” a baba mint az átlag, de ez nem gond, tök normális. Lehet, hogy az Elevit-től van (magzatvédő vitamin) – másfél hónapig szedtem. És jöjjünk vissza egy hónap múlva.

Kaptunk tőle egy szuper tájékoztatót, hogy mikor milyen vizsgálatok lesznek, meg hogy mi van a János kórházban, hova kell vérvételre menni, etc. Szóval minden okésnak látszott.

A 7 hetes poronty. 17 mm, Fej, potroh meg a két kis mancsi kétoldalt