2005. OKTÓBER

Október 9-én, vasárnap, konkrétan az egy éves házassági évfordulónkon elmentünk Pilisszentlászló fölé kirándulni a hegyekbe, vittük a kiskutyákat is. Mert két kiskutyánk van, Cessy és Dodó. Fekete törpeuszik, bogárszeműek, gomborrúak és bogáncsgyűjtő mihasznák :-). Szedtünk egy csomó fekete trombitagombát, alig bírtuk cipelni, majd hazafelé a Kisrigó vendéglőben ettünk egy jót. Estefelé értünk haza, és gondoltam, milyen vicces lenne, ha pont most, pont aznap, az egy éves évfordulónkon, szóval vettem a világ leggagyibb papírcsík tesztjét és elvonultam. A leggagyibb azért fontos, mert általában egy bébiteszt kb. 700 Ft körül van, de amikor ebben a hónapban bementem a patikába, hogy „tarcsiba” vegyek egyet, a patikus rám akart sózni egy majdnem 1000 Ft-osat, én meg kérdeztem, hogy nincs-e olcsóbb. Erre sértődötten elém dobott egy másik dobozt, és közölte, hogy 450 Ft lesz, vagy kb. valami ilyesmi. Én meg se néztem, hogy mi lehet benne, gondoltam, úgyis csak kidobom utána. Szóval felfegyverkezve a leggagyibb papírcsík teszttel, megfogadva, hogy nem leszek elkeseredve – ez egyébként akkor már kb. 2 hónapja sikerült is – belógattam a célterméket. Szinte azonnal megjelent a két piros csík. Remegő lábakkal, kezemben a teljes (!) tesztfelszereléssel botorkáltam ki a házból és „siettem” le a garázsba, ahol Mackóm éppen a zsákmány-gombákat rakosgatta ki szép akkurátusan a szárítani. Én akkor már totál bőgtem, és mutattam neki a csíkokat, és kérdezgettem, hogy ugye ő is látja, nem csak én. Persze látta, és vigyorgott. :-) De én nem hittem a „gagyi” tesztnek. Így beültünk a kocsiba, és vasárnap este 7-kor elmentünk a Corába, hogy azonnal szerezzünk még egyet kontrollnak. Alig találtam meg, egyfajta teszt volt, nem gagyi, de már abból is csak 2 darab… Csak egyet vettem azért meg, és otthon újrapróbáltuk. A tesztcsík után rendszerint várni kell, hogy a második, a terhességet bizonyító csík is megjelenjen. De nem jelent. 1 perc- 2 perc, tágra nyílt pupillákkal szuggeráltam a műanyag vacakot, semmi. Már minimum 5-6 perc eltelt, amikor halványan (mint a keleti égen a hajnalpír… - hogy egy kicsit lírai is legyek) mintha megjelent volna a második csík is. Össze-vissza forgattam, minden szögben a tesztet, hogy „jobb” fény essen rá, és már nem tudtam, hogy káprázik-e a szemem, vagy tényleg ott van. De ott volt. Mackóm is határozottan állította, hogy ott van. És minél tovább volt ott, annál erősebben látszott. Hurrá!!! Azért még bőgtem egy sort. Több tesztet nem vettem…

A gagyi teszt és a teszt tesztje

Másnap pánixerűen rohantunk a Klinikákra ultrahangra, persze egy 4 hetes- valójában csupán 2 hetes - embrió még egyáltalán nem látszik. Másnak sem… A doki azt mondta, hogy egy hét múlva menjünk vissza, akkor talán már látunk valamit. Mentünk is, és valóban, ott volt a „valami”, kis fekete pötty, de a szívdobogását még nem lehetett látni. Ami a lényeg volt, hogy a petezsák nem volt üres, látszott benne az ÉLET!! A vizsgáló doktornő gratulált, és Mackónak azt mondta „Kispapa”. Ez vicces volt :-)

A képen “jól látszik” A Pötty

Őszintén szólva azért is rohantunk a kórházba, hogy állapítsák meg a terhességet, mert még azon a héten indultunk 10 napra Egyiptomba, és tudni akartam, hányadán állok/unk. Ott aztán vigyáztam is magamra amennyire lehetett, de azért “becsúszott” 2 piramisbelső, egy kairói bazározás, egy sivatagi dzsiptúra, és 3 hajókirándulás. Nem is beszélve a repülésekről és a tengeri korallnézegető úszkálásokról. Flippereket persze nem vettem fel, és mivel nem akartam terhelni a medencémet és ezzel a benne növekvő poronty közvetlen környezetét (csontkovi riogatott, hogy rizikófaktor az úszás 5-6 hetes terhesen…– mittomén, hogy tényleg az-e…), úszógumival a derekamon “búvárkodtam” szinte nulla lábmunkával. Szerintem a hajós túravezető egyiptomiak máig ezen röhögnek, hisz nem mondtam meg nekik, hogy mi van… A piramisokban is nagyon meleg volt és mélyre kellett lemenni, és direkt úgy mozogtam, mint a csiga. A többiek már rég kiértek, én még a felénél se jártam, mert elővigyázatosságból egy kicsit se akartam kifáradni. Lényeg az, hogy megúsztuk az afrikai kalandot, és boldog hármasban jöttünk vissza is. Még szép. Csupán annyi maradt vissza a kirándulásból a szép emlékeken kívül, hogy azóta is utálom még a szagát is a tengeri kütyüknek. Semmi másra nem lettem finnyás az első harmadban, de a “tengeri izgerék és lábatlanok” minden formában menekülésre késztetnek még most is. Mackóm a múltkor vett egy doboz konzervpolipot, és konkrétan az asztal másik végére kényszerültem, mert rosszabb volt, mint a romlott kutyakaja… Fúj… Azért remélem, ha babácska megszületik, ez elmúlik, mert közben meg tudom, hogy milyen finom (volt valaha…).

Azt még nem is mondtam, hogy október 8-án szombaton voltunk a pesti vidámparkban is, házassági évforduló előlegként. Ezt csak azért említem meg, mert utólag belegondolva felültünk egy pár rázkódós szerkezetre, pl. fatörzs vizicsúszda, amin jó nagyot koppantunk amikor belecsapódtunk a vízbe, meg hullámvasút, meg nosztalgiakörhinta lovaglós szekció. Szerencsére a kis mazsola jól “kapaszkodott”.