HÉTKÖZNAPOK

Avagy a palacsintás király.

Múlt csütörtökön nem volt valami fényesen, így sütöttem neki palacsintát, legyen mit ennie szegény gyereknek, mert nem volt étvágya... Igazság szerint nem szeretek palacsintát sütni, csak enni. Azért nem szeretek, mert pepecs, meg büdös lesz az egész lakásban. Aztán most beújítottam, mert mire bekevertem a tésztát kiderült, hogy nincs itthon olaj, így olivában sütöttem ki, és meglepetésemre sokkal finomabb lett, és büdös se volt. Mackó nem is érezte, hogy sütöttem amikor hazajött. Nem semmi!
És az se, hogy Matyi kapásból megevett másfél lekvárosat, pedig előtte mindenre azt mondta, hogy nem. Amikor mondtam neki, hogy kér-e palacsintát, szó nélkül otthagyta a játékát, és mondta: "csinta!, csintát!" és jött.
Aztán még evett amikor apija hazajött:

Egy csintából falatoznak.

Nagyon hunczut!

Aztán még egy nagyon jót játszott Gabival és Pistával, mert pont ők is itt jártak látogatóban.

Tüzijáték

Szombaton nyílt nap volt az új Megyeri hídon. Mivel egész nap mászkáltunk, csaptelepeket vettünk, budakeszi vadasparkban voltunk (nem volt nálam gép...), és még tesómékhoz is beugrottunk így este fél hétre értünk haza, és nem tudtunk már kimenni a buliba.
Na de nem is ez a lényeg. Én mindenképpen szerettem volna megnézni a tüzijátékot, amit este 9-re ígértek. Szerencsére Matyi nem volt álmos, így felpakoltam, és irány a Klisovácz, ahol a házunk is van, onnan jól lehet látni a hidat.
Édes volt, mert mondtam neki, hogy Tüzijátékot megyünk nézni! Először is hozni akarta a tűzoltóautóját, aztán meg, amikor koromsötétben kiszálltunk az autóból, egy ideig csak nézett bambán, majd szomorúan közölte, hogy "Nincenek játékok..." Annyira cuki volt, majdnem megzabáltam! Mondtam persze neki, hogy mi az a tüzijáték, de nem hiszem, hogy fogta, amíg tényleg el nem kezdődött. Addigra meg már olyan álmos lett, hogy csak bambult a távolba.

Tüzijáték...

Bumm, bumm...

Koromsötétben a mezőn

És a vége, kicsit szürrealisztikus lett a fotó, de nemigen hiszem, hogy befogta volna a vaku :-)) Állvány meg nem volt.

A kékszakállú herceg vára (helyett)

Na de legalább megtudta Matyika is, hogy milyen is az a tüzijáték. És így legalább nem volt hangos se.

Szentkút és Híd

Vasárnap mondtam Mackónak, hogy menjünk fel már végre a Pilisszentkereszt előtti forráshoz. Már régen készültünk oda, de most érkezett el az idő. Állítólag a vize olyan, mint a Lurdes-i, van valami kapcsolat is a kettő között. Az bizonyos, hogy egy Mária-kegyhely áll felette, és hogy a vize nagyon-nagyon finom!

Először még nem is volt semmi, Matyika szépen bámészkodott, a 3 turista tolakodott a csapnál, szokásos... Aztán a Gatyás egyre bátrabban merészkedett a medence közelébe. Talált egy bunkós ágat is, amivel kapásból összefröcskölte a nadrágját.

Főzök!

AMikor csapkodni kezdett, elvettem tőle a botot, de nem telt bele egy perc, nem tudom, mit csinált, mert pont oldalt álltam, és már csak arra kaptam fel a fejem, hogy guggolásból fejjel előre belebukik a jéghideg vízbe. Ordítás, vizimentés, persze 10 centis volt a víz, de ilyenkor tök mindegy, totál elázott. Kabátja, nadrágja, cipője, zoknija, minden!
Na kész voltam, pont semmi váltóruha nem volt nálam, ki gondolta, hogy egy ilyen rövid kis túrára is vinni kell! Gyorsan leszedtem róla a hideg cuccot, és becsomagoltam a kabátomba. Még szerencse, hogy aznap fázósabb voltam, és dupla cucc volt rajtam.

Elázott a gatya is...

Na az még ok, hogy becsomagoltam a labátba, de hogy viszi Mackó az ölében mezitláb az autóig? Aztán kitaláltam, hogy a kardigánom ujjába húzom a lábát, a testáre meg a kabátom bélését rákötöm, így az apja nyakában lovagolhatott az autóig. Úgyis mindig ott akar utazni, ha erdőben vagyink...

Kezeslábas :-)))

Szemmel láthatólag nagyon megviselték a történtek...

Mivel a tervezettnél hamarabb haza kellett mennünk, Mackó mondta, hogy mivel még csak fél hat van, menjünk le a Dunapartra, nézzük meg a hidat.

Itt már megint nagyon elemében volt a kis fickó, de szerencsére pocsolyák nem voltak...

A hídon, szoabadulni akart, ő egyedül megy!

És hát állítólag szeptember végén átadják! Hurrá!!!

Persze, hogy örülök, hiszen sokkal közelebb lesz minden, ami a túloldalon van. Csilláék, a csikung, Gordonék, Mesiék és az egész északi középhegység, a Mátra, a Börzsöny és a sípályák! :-))
Más részről el se tudom képzelni, hogy mi lesz, ha a kamionok elözönlik Budakalászt, és azon a már így is rettenetes állapotban levő Budakalász-Üröm-i úton fognak torlódni, valamint a Budakalászi főúton... Persze mi ki tudjuk kerülni, de nem lesz egy öröm senkinek... Nem beszélve arról, hogy egészen biztosan Pomáz felé is jön majd egy része a forgalomnak. De hát valamit-valamiért...

...