Az Állatkertben

Kedden kihasználva a még maradék jóidőt amit jósoltak, Erikával és Benivel együtt kimentünk a nagy-állatkertbe. Korán indultunk, mert tudtuk, hogy du. 1 után már nyűglődnek a kölkök, így nem sokkal 10 után már ott is voltunk.

Elsőként a zebrákat látták meg, már rohantak is oda. Ekkor még azt hittem, hogy minden állattól le lesznek nyűgözve. Az elején így is volt.

Csíkos paci

A vizilovak természetesen az én kedvenceim, már az új szobor is nagyon tetsztett.


És láss csodát, Tücsök és társa épp kint falatoztak a parton, lehetett őket látni teljes életnagyságukban.


Beni nagy riadalmunkkra egy szemvillanás alatt be is mászott a korlát mögé, úgy kaptuk el. Persze Matyi is megpróbálta utánozni, de már jobban résen voltunk. Húúú...


Az elefántházban ma már csak ez a Ganésa lakik, az elefántokat egy másik, sokkal korszerűbb helyre költöztették. A régi helyükön most valami rágcsálók laknak.

Ganésa őrzi még a régi elefántok szellemét

És íme az elefántok az immáron nagy kifutójukban. A benti lakásuk is voszonylag kényelmes lett az új Szavanna-házban.

"Ófánt" - erre inni kell

Beni majd kiugrott a bőréből, hogy nézzük meg a majmokat. A hegyi gorillák házában senki nem volt, ellenben a hatalmas új udvarukon többen is. A kölkök lenyűgözve nézték a nagy majmokat.

"Majom"

Aztán felmásztunk az új nagy sziklára, és itt már elszakadt a cérnájuk. Ha itt hazamegyünk, bőven elég lett volna. A szikláról megláttunk a rókákat, és Matyinak már nem volt maradása, meg akarta nézni a Vukot.

"Nézem!"

A Hegylakó

Itt már annyira össze-vissza akartak szaladni (rémületünkre), hogy egy fénykép erejéig se lehetett őket összeterelni rendesen.


Leérve kicsit kifújtuk magunkat, és hagytuk, hadd dorbézoljanak a kavicsosban. Itt legalább csak egyfelé lehetett futni... Matyika rögtön neki is látott az önmegvalósításnak, összeszedte és sorba rakta a legnagyobb kavicsokat, amiket aztán Benivel együtt hajigáltak szét.


Aztán megpróbáltuk megnézni a rókákat, de Matyi nem értette, hogy az a kutyaszerű állat a róka. A képen ami ki volt rakva megnézte, mondta is, hogy róka, de az igazi róka nem kellett neki, nyüszített, hogy menjünk, mert Beniék már máshol vannak. Erről ennyit.

Beni meg persze azonnal felfedezte a játszóteret, ahol jól el is tűntek sec perc alatt.
Matyi felrohant a hajóra kormányozni, szinte nem is láttam, merre jár...

Az egyébként klassz fahajó, csak hát ő még kicsi hozzá.

Nem is tudott lejönni, úgy hoztam le. Az ortopéd cipője úgy csúszik mint a fene, csak reméltem, hogy épségben lejön...

A függőhidat persze nem lehetett kihagyni...

Itt már tök nyűgösek és szófogadatlanok voltak, és még a felénél se jártunk. Matyi a kismajom-házban be is ült a babakocsijába pihenni, és eszegetni.


A majmok meg azonnal kiszúrták, hogy eszik, és megpróbáltak az üvegen keresztük kuncsorogni. Nagyon vicces volt :-)))))

(Vakuzni nem mertem, nem akartam zavarni őket)

Aztán mentünk volna tovább, de minden padon, faházikóban leakadtak. Addig balhéztak, amíg Matyi el is esett a vacak cipőiben, és jól le is horzsolta a térdét. Volt nagy bömbi. Persze pont nem volt nálam fertőtlenítő...

Kópék

Ami visszahozta őket egy kicsit, az a fókaeledelnek szánt haltömeg volt. Matyi kész volt a látványtól, imádta a halakat. El se akart jönni.

"Hajak"

Aztán sikerült tovább menni a madárröpte felé, de oda nem mertünk bemenni, mert tuti, hogy eltűntek volna a dzsungelben.

"Mozog!"

A kis dzsungelharcos

Kismajmom

Törpördögök

Mire a tevékhez értünk, már mindenki jól kipunnyadt... Időközben Beni is bekéretzkedett a csocsiba.

Azért a tevék megérték

Beni ezerrel etette őket Zoo-csemegével.

"Van teve egy-pupu, meg két-pupu..."

Matyinak egyébként még a boci tetszett nagyon, onnan el se akart jönni. Símogatta a kis bocit, és mondogatta, hogy "Bú-bú". Nagyon cuki volt!

A kecskével is jót vicceskedtek a simogatóban, de azért be még nem engedtük őket. Egyeseknek olyan hegyes szarvuk van...

És hát elérkeztünk a nap fénypontjához, az akváriumhoz. Matyi itt teljesen kész lett. Egyik akváriumtól futott a másikig, és nem tudott betelni a színes halakkal.


Egészen biztosan kell majd otthonra egy akvárium, szerintem később már ő is fogja karban tartani, meg etetni őket. Teljesen oda van meg vissza tőlük mindig. Na, majd ha már nagyobb lesz, feltétlenül elvisszük a Vörös tengerhez pipázni. Sztem ki se jön majd a vízből egy hétig :-))))

És ez már itt a vég, visszafelé. Matyi már félig lekókadt.

És nem telt bele 2 perc, már aludt is. (Itt látszik a térdén a bibi.)

Csak akkor ébredt fel, amikor betettem az autóba, meg itthon, amikor áttettem az ágyába. És még onnantól is aludt másfél órát....

A rengeteg rosszalkodástól eltekintve nagyon jó volt elmenni, de lehet, hogy nem kell velük az egészet bejárni legközelebb. Persze nem néztünk meg közel se mindent, de talán még a nagy kört se érdemes végigmenni. Betelnek, és aztán nem lehet velük bírni...

***

Aztán most sajna kicsit beteg, vagy az állatkertben, vagy utána az uszodában nyalt be valamit. Szerda reggelre már taknyosan ébredt. Ez van, kezdődik a szezon...

...