Az elmúlt 2 hét

Hát igen, most sem sikerül túl korán utolérnem a történéseket, de hát így jár az, aki sokat mászkál...

Mindenesetre a hét képével kezdem :-))

...................................................................................

1. Itthon

Először is haza kellett jönni Marcaliból, ami szokás szerint nem volt egyszerű, mert szokás szerint tömve volt az autópálya, de hát ezt már megszoktuk.
Matyika másnap hajnaltól azonnal visszazökkent a megszokott kerékvágásba, leszámítva a reggeli kelést, mert azóta is korábban kel, bár szerencsére a 7-n8 most már az általános, nem a n7-f7 brrrrrrr.

Vége lett azóta az Olimpiának is, noha gondolkoztam, hogy még gyorsan benevezem a "Fedettpályás hisztéria és toporzékolás-egyes" számra.

"Beniiiiii.... kinyitni!!!!"

Aztán persze Benivel meg indulhatnak a páros-ban is. Alant egészen jó csapatmunka folyik, korántsem mindig ilyen nagy az egyetértés.



És hát a munka után kell egy kis üzemanyag is a folytatáshoz, amiről ezúttal Bilar gondoskodott a Mekiből.


Bilar felettünk lakik, folyton csokit kérnek tőle. Kijelentette, hogy "coki ninc" (török nemzetiségű), "nyáron nem szabad cokit enni, hanem sok zölszéget". És hozta a hamburgert :-))))) Na jó az igazsághoz hozzátartozik, hogy most először, és tényleg inkább gyümiket hoz nekik. Nagyon jó fej. (Nekem miért nem hozott??:-D)

Ez jó vót!

Aztán eszembe jutott, hogy van ám nekünk egy sátrunk is, amivel nagy sikert arattam a kölköcsök között. Egész délelőtt ki se akartak jönni belőle.




Na aztán hogy jártam! Matyival elmentünk a Lidl-be vásárolni, és persze ott mindig van valami tuti játék. Hát persze, hogy tűzoltóautó volt pont a sláger, no, akkor veszek kettőt, egyet Beninek a szülinapjára, egyet meg Matyinak, hogy ne legyen kiakadva, ha Beninek lesz. Már odafelé álmos volt a poronty, gondoltam, hadd játszon az autóval a boltban, majd elalszik hazafelé, itthon eldugom őket, és majd egy hónap múlva előveszem. Elfelejti.
Persze, hogy most az egyszer nem aludt el. Persze, hogy hazáig nem felejtette el, alig várta, hogy kinyissam a csomagtartót "tűzoltó, tűzoltó". Hát mit volt mit tenni, kivettem, odaadtam, aztán alvás után persze pont akkor vitte ki, amikor Beni is kijött. Na robbant a bomba, el akarta venni Matyektól, indult volna a harc. Jött Erika is, aki meglátta a járgányt, hú, hol vettem! Ekkor már mosolyogtam, és mondtam neki, hogy ne aggódjon, kettő van :-)), és hoztam a másikat is.

Teljes koncentráció - hogyan lehet letörni a létrát?

Tűzoltóhadsereg

Kisbéka :-))

Aztán persze időnként arra is van példa, hogy egyedül játszik Matyek, persze, ha Beni kint van, erre esély nincs. Inkább csak reggelente, amikor felébred. Megkapja a tejcijét, és még sokáig, olykor egy órát is elmolyol a cuccaival, és csak akkor kezd el kiabálni.
Akkor befekszik hozzánk, és megnézi a meséjét.

Hawai, d.j., napszemüveg, teletabik....

Egyedül játszik, ilyenkor nincs kupi se

Na és hát a múlt hét fénypontja volt, hogy miután felébredt a délutáni alvásból, szokás szerint odajött hozzám, hogy "mutassam meg a babát", vagyis a blogot. Én meg gondoltam egyet, beültettem a székbe, kezébe nyomtam az egeret, és csodák-csodája, elkezdte tekerni, és kurjongatott a képek láttán. Egészen letekerte az aljáig.

Hihi Mamiiii!!!

Korán kezdő...
(azért a napi rutinba még nem építjük be :-)))

***

A múlt héten volt Miriam névnap is, így átmentünk Szilvihez és Miriamhoz ünnepelni és játszani.


A két csirkefogó, Miriam símán együtt csibészkedik Matyival, pont olyan mint egy fiú, csak kislányban. Nem lehet elmondani róla, hogy mimóza lélek :-))) Nagyon megértették magukat a kölkök, várjuk már, hogy visszaköltözzünk, és együtt rúgják a port :-))))

"Érik a szőlő, hajlik a vessző...."

...................................................................................

2. A Bányatónk

A múlt hét előtti héten, amikor még tuti meleg volt a tó is, háromszor is kimentünk Matyival a tóra fürödni. Akkor még azt hittem, hogy ez lesz a nyár vége, usgyi, használjuk ki. Hát a mostani 30 fokok ennek ellent mondanak, de akkor is jól tettük, hogy mentünk.

Matyi imádja a tavat, és szerencsére sikerült egy olyan részt találnunk, ahol egészen sekély vagy 3-4 m-t befelé, és csak ott mélyül hirtelen. Így a manó is tudott pacsálni, és én is úszni úgy, hogy közben végig tudtam rá felügyelni, mert 2 lépés, és már térdig se ér, elkapom.


Nagyon élvezte a játékot, pacsálást, homokozást, sárban fetrengést, fröcskölést, halkergetést, mások játékainak lenyúlását :-)))

Kapitány

Fókatány

Csumpitány

Péntek délután is mentünk, és mivel nem tudtam apjukot utolérni telefonon, bedobtam az ő gatyáját is, hátha arra jár. És láss csodát, pont akkor ért a Corához ő is, amikor mi a tóhoz, így lekanyarodott, átöltözött hivataliból, és irány a tó!

Futi-futi Papa!

Annyira jó hely ez a tó! Igaz helyenként szemetes a partja, mert az emberek itt sem vigyáznak semmire, de szuper a kölköknek, mert nyugodt, tiszta a vize, és nagyon jó kis homkozó a partja. És tényleg az a legtutibb, hogy benről lehet rájuk vigyázni, mert ahol hirtelen mélyül, ott te már úszol, de a kölök viszont biztonságban futkározhat az orrod előtt a sekélyben. Megyünk jövőre is!!

...................................................................................

3. "Menjünk erdőbe gombát szedni"

Nos, ez nem valami ősi barlangrajz fent, hanem Matyi első tudatos homokrajza. A Shaolin faluban sétálgattunk éppen, amikor egyszer csak leguggolt, és a kezében levő fadarabbal firkálni kezdett, majd közölte, hogy "kígyó". Apja meg dobott egy hátast, hogy milyen ügyes kisfia van, és lefényképezte a műalkotást.

Vörös művész úr


"Ószán"

Persze mi tudtuk, hogy ekkora szárazságban nem lesz semmiféle gomba, de Matyi annyira szeretett volna erdőbe menni, hogy na üsse kő, megerőltetjük magunkat :-)))

Aztán még a Pálos kolostort is megkerestük, de addigra már olyan éhesek lettünk, hogy csak végigfutottunk az egészen.

Matyinak éhesen is tetszett

Vászka-mászka

"Eszünk, jó?"

A rossz mami rosszra tanított. Hát mi másra való a rom, ha nem mászkálásra?

...................................................................................

4. Házunk

Nos ezek a képek még egy kicsit korábban készültek, de a feeling még most is ugyanez... Mit mondjak, azért már jobban állunk, de a födémet még most fogják betonozni. Én nov. 1-gyel szeretnék visszaköltözni, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. Hajrá skacok!!!

...................................................................................

5. Zsóéknál

Zsó már a 9. hónapban van, hamarosan megérkezik hozzán Loretta. Zsó (is :-)) szép kismama, csak a pocakja nőtt meg, semmi más. Ügyes, ügyes! :-))
Most először voltunk náluk közösen családilag, hiszen júniustól új házban is laknak. Sok-sok újdonság egyszerre, de jól bírja. A babszoba már majdnem kész, várja új lakóját. Szép sárga színe van, mint Matyiénak volt.

Ez pedig a terasz és mi

Kismanó középen, már hamarosan ketten lesznek unokák.

Ebéd után elmentünk egyet sétálni a harasztii Dunapartra is, ahol régen fürödtünk és horgásztunk. Kicsit megváltozott, de azért ugyanolyan maradt maga a part. Csak hát a vízbe nem érdemes már nagyon belemenni...

Zsó, Robi, Anyu


Megvannak még a szép fűzfák is


Meg a régi teniszpályák, csak kicsit behálózva.
Ezeken még a nagyszüleim teniszeztek. Állítólag itt találkoztak.


És hát feltartózhatatlanul itt az ősz

Volt még egy jó kis jelenet Zsóéknál, Matyikám alakított. A "buli" elején még nagyon rendes kiscsákó volt, egészen az ebéd végeztéig, amikorra is feltankolta magát, és beindult a gépezet. Ez még hagyján volt, de a fém-poháralátétek dobálásakor már gyanakodnunk kellett volna. Hát nem is telt bele sok idő, villámkézzel lerántotta az asztalról Zsó egyik kedvenc kerámiatálját, amit San Gimignanoban vettek Robival anno. Szegény Zsó így a 9. hónapban kisit nehezen viselte a veszteséget, és csak sokára nyugodott le. Én meg "jól elvertem kisbencét", aki először még nagy haditettnek kiáltotta ki eme cselekedetét, és még dicsekedett is apjának vele, aztán szerencsére elszégyellte magát. Nos a végeredmény, hogy van egy csomó cserepem, amivel puzzlizhatok, és csak remélem, hogy sikerül összeragasztamom. Egyelőre nem mertem nekiállni...

...................................................................................

6. Marcali

Nos, az alábbi képek önmagukért beszélnek, de azért csak annyit, hogy ezen a hétvégén Marcaliban voltunk, ahol Matyika nem kevesebbet, mint egy homokozót kapott ajándékba, pedig nem is neki volt szülinapja :-))

Indul a mandula, a homok már megvan.

Már ezt az időt sem volt érdemes elvesztegetni :-))

Alapozás

Végső állapot kivitelezése

És lőn!

Családi homok-party

Még másnap is érdekelte, ez nála nem semmi! :-))

Aztán vasárnap Margitot is megköszöntöttük, hiszen ő volt az igazi ünnepelt, neki volt szülinapja.

A tortafújásról persze Matyi se maradhatott le!

Boldog szülinapot!

Délután Matyi még egy jót játszott a terepen. Pl. Elenának dobált botot.

Meg Nordicolt... :-)))

És megmászta az eredetileg homokozónak szánt traktorgumit, ami így átalakult tuti mászókává.

"Nem tejj!"

És hát annyira nem ért rá, hogy képtelen voltam rendes képet csinálni róla a gyönyörű sárga kúpvirágoknál. Köszi...

Nos, azt hiszem a végére értem, tudom, hogy rengeteg minden kimaradt, de majd a következőkben pótlom. Most örülök, hogy eddig eljutottam. Ciao!

...