HÉÉÉ, A VILÁG TETEJÉN!!
avagy síelés Osztrákiában

Yes, múlt héten azért nem adtunk hírt magunkról, mert elmentünk egy hétre síelni Karintiába. Hosszas keresgélés után sikerült beletrafálnunk a helybe és nem mellesleg a hétbe, mert ilyen szuper idő nem gyakran van. A kínlódást nem írom le, ami a szálláskereséssel járt, a lényeg, hogy végül mákunk volt, mert félpanziót sikerült kifognunk nagyon baráti áron egy Mallnitz-i hotelben***, és nem mellesleg nagyon jó kis pályák voltak a közvetlen szomszédságunkban, valamint 25 km-re. Volt rajtuk tökéletes hó! Ez se mindegy, mert már egy hónapja röpködnek a plusszok, és volt ugyan a neten jó kedvezményesen egy csomó szállás, de a legtöbbnél 1500 m-en volt a pályák csúcsa, na és ott aztán hó nem volt...
Mallnitz mellett közvetlen volt az Ankogel-i pályarendszer, 25 km-re pedig a Mölltal gleccser. Igen, gleccser, vagyis tuti hóbiztos, ami szempont egy ilyen tocsogós télben.

Egy igen kedves párral mentünk, ez is az uccsó héten egyeztetődött le, és nagyon jól éreztük magunkat négyesben. A párról nem írok semmit néminemű hiv. okoknál fogva, de el tudjátok képzelni, hogy négyen csináltunk mindent az egész hétre vonatkozóan. :-)

Szombat reggel fél tízkor indultunk. Mi már pénteken Marcaliban voltunk, mert Matyika ott maradt nagyszülőzni a hétre, de barátaink csak szombat reggel szálltak át a mi autónkba, hogy onnan négyen folytassuk az utat.
Az első perctől kezdve szikrázó napsütésben utaztunk, és ez egész héten egy jottányit sem változott.

Marcaliból kivezető, irány az EU-s lufi!

Klagenfurtban megálltunk, hogy bebiztosítsuk Matyi ajándékát a Toys'R'Us-ban, és már este 5-kor bent is csücsültünk a szobánkban.

Na azért egy-két vár az útról

Ez már majdnem az uticélnál volt

És egy igazi osztrák alagút-feeling

Mire Mallnitzba értünk azért már beesteledett, így nem tudtuk, merre hány méter a környék. Megkaptuk a szobánkat, bezabáltuk a vacsinkat (egész héten hihetetlen sokat zabáltunk, nagyon finom volt minden, vesztünkre), és mentünk aludni.

Aztán reggel kinéztem az ablakon, és ezt láttam,
ott voltak a pályák szemben a hegyen

Pontosabban ezt láttam :-)))

Na azért pihenjünk még rá egyet...

Csak hogy még feszítsem egy kicsit az érdeklődés húrját mielőtt a panorámaképeket mutatnám, íme egy pár kép a szállóról és Mallnitzról.

A Bellevue szálló a hegyek karéjjában

A harmadik emeleten a jobb oldali sarki szoba volt a mienk
(+Mackó meg a kocsi)

A cégér
(csak hogy legközelebb is oda találjunk :-))

Egyébként hihetetlen módon ebben a nagy szállóban csúcson max hatan lehettünk, ami teljesen érthetetlen volt számomra, főleg hogy előtte itthon az utazási irodákból majdnem elzavartak, hogy főszezonban Ausztriában nincs hely, mit akarok last minute ... Szóval nagyon rossz marketinges dolgozhat ebben a hotelben, mert igaz, hogy egy kicsit kopottas a szálló, de minden megvan ami kell, tisztaság van, nagyon kedvesek a tulajok, eszement finoman főznek, és sokat adnak. (Komplett visszahíztam, amit előtte a tisztítókúrán leadtam. Brühühüüüü...) Plusz ingyen van az uszoda (szállótól 20 méterre), ingyen koripálya, síbusz.
Mondjuk nekünk így volt a legjobb, nem volt tömeg, valamint így szuper szobát kaptunk a folyosó végén, és totál csönd is volt, nem dobogtak az ajtó előtt.

Repi szobánk
(2 ablak, 1 erkély, gardróbszoba)

Éljen a kék kanapé ((just like at home)

Valentin napon az étteremben

Nyussz
(Végre van egy-két kép rólam is :-))))))))

Na de visszatérve Mallnitzhoz, maga a kisváros is egy kis alpesi-ékszer, főleg azért, mert ott vannak mögötte a hegyek. Az egyik oldalon a sípályás hegyek, a másik oldalon pedig nemzeti park, tele sífutópályákkal(!!).

A főtér a patak mellett

Háttérben a síelős hegyek

Na és akkor irány a sípálya! Kétszer voltunk az Ankogel-en , és négyszer a Gleccseren.

Ankogel
info: /www.sielok.hu/siterep/ankogel/

Az Ankogel-csúcs, 2630 m
(uccsó nap jó nagy szél volt rajta)

Ezzel mentünk fel

"Fent, fent a magasban,
(Bors néninek kertje van" :-)))

Panoramic view (nem rossz...)

Az eszement széles sípálya

Bottalan

Nyussz Pihi

Mac Pihi

Az alsó pálya

Ezzel is le lehetett jönni (nem tettük :-))

Hú, de jó megszabadulni tőle a nap végén :-))

A diavetítés után még annyit, hogy tényleg nagyon jó kis pályák voltak ezek. A felső pályák jó szélesek voltak, a völgybe vezető viszont hosszú és fenyőfákkal szegélyezett, ami nekem nagyon kedves volt. Többször is mentünk az alsón is, noha a második nap délutánján már a melegtől kezdett kásásodni. Ezen az alsón szinte alig volt ember, mindenki a magasokon száguldozott.
Egy hibája azért volt ennek a pályarendszernek, minden felvonó állós, ülős nincs, így nem tudod magad kipihenni a menetek között. Persze a hüttébe be lehet ülni pihizni, amit meg is tettünk, annak is volt hangulata :-)))

Napozás, jó barna is lettem
(háttérben meg ment a tucc-tucc..)

Az első nap síelés után még egyet bigfutoztam a tanuló pályán viccből,

második nap pedig sífutottam a zsombékosban. Igen, mindenféle kis zsombékon meg hidacskákon keresztül-át-kasul vezet a sífutópálya. Szenzációs!!

Estefelé a völgyben. Itt sífutottam.

Ez meg már az utolsó estés futásom a Mallnitz-i nemzeti parkban.
Csakhogy egyben legyen a nagy sifutós kaland :-)

A másik pályarendszerhez, vagyis a Mölltal gleccserhez egy föld alatti gleccservasút visz fel középpályáig. Nem is lehet lecsúszni a parkolóba, vonattal kell le is menni. Ez nem volt a nap fénypontja, mert sokan zsufiztunk a vagonokban, ellenben jó gyorsan, 10 perc alatt feljutottunk 2200-re, ami a középállásnak felelt meg. Innen indult a buli.

Mölltal gleccser
info: /www.sielok.hu/siterep/molltal/

A középállástól az alsó csúcsig tojásos vitt fel, majd egy rövid csuszka után lefelé még egy 6 üléses vitt fel a legeslegcsúcsára a gleccsernek. Es hát itt volt a legszebb. Egy kis mászással teljesen fel lehetett menni a csúcsra, 3122 m-re és körbenézni. Mivel egész héten ragyogó napsütés volt, háromszor is felmásztunk, hogy jól az eszünkbe véssük a terepet. Ki tudja, mikor adódik még egyszer ilyen gyönyörűség szemlátomásra :-))

A csúcs 3122

Csipkevár 1.

Csipkevár 2.

Mi itt fent!

Mélykék 1.

Alpesí Mackó
(ez akár a Himaláján is lehetne :-))

Ennyire sütött a nap. -1-2 fok volt, a tetőn is, és szél se rezdült.

Én ráadásul sárga szemüveget vittem, és egész nap ezt láttam :-)))

Konkrétan annyira meleg volt, hogy az osztrákok beparáztak, hogy elolvad a gleccserük (:-)) és egész héten nyomták hóágyúval háromezer százon.

Itt ért fel a csúcsra a hatüléses

Mélykék 2.

4/6

A gleccserpálya

Onnan jöttünk :-))

Na és persze munka után édes a gombóc, Mackóval minden nap beültünk a helyi hüttébe ebédelgetni, többek között a tonhalsali és a gombóc volt a sztár.

Neki éppen rossz :-)))

Aztán irány vissza sízni, már csak gombócban, ill. golyóban :-))

Juhhéjj!!!

Én valamelyik délután még a helyi 2200-es sífutópályán is fárasztottam magam, ha már ott van alapon. Kicsit befújta a szél a trekkeket, de azért érdemes volt.

Ott vagyok :-))

Na és kb. ennyi a diavetítés része, már csak pár info az érdeklődőknek.

Kétszer voltunk usziban, nagyon kedves kis wellnesses udzikája van a városnak, és nincs ott sem tömeg. Van egy pár maszírozós befújó a medencében, egy csúszda a kölköknek, és egy jacussi a lustáknak. Mondanom se kell, hogy nap végére elég lusták voltunk :-))

Aztán csak a statisztika végett, én háromszor sífutottam, és egyszer bigfutoztam, ami csak annak érdekes, aki tudja, hogy milyen állapotban van az ember egy egész napos lesiklás után, ez már csak a cseresznye a tortán, de megérte!!

Aztán esténként kétszer sétáltunk Mackóval a nagyon kedves kivilágított kisvárosban, és négyszer társasoztunk a barátainkkal (activity**, rikiki*, scrabble*).

Annyira jó volt minden, hogy el se hittem, valami baki azért mindig van minden túrán, és itt nem volt. Ha csak az nem, hogy uccsó napra szél kerekedett, és a gleccseren a napsütés ellenére a mínusz kettő átváltott mínusz 9-be. De hát ez sem akadályozott meg mindket abban, hogy még akkor is egy jót síeljünk, hiszen fel lehet öltözni melegen, nem?

Búcsúzóul még két kedves kép a szálloda előtti fán észlelt zúzmókról. Hát ennyire rossz ott a helyi levegő :-)))

ZUZ 1.

ZUZ 2.

...