Még mindig szütty...
Mellesleg kedden betöltötte 20. hónapot!

Igen, sajna még mindig betegek vagyunk, ill Matyi, de én se vagyok százas... Ma elvittem megint a doki bácsihoz, mert nem hagyott nyugodni, hogy nem javul. Szüttyös és köhög, az utóbbit hol jobban hol kevésbbé. Megint van, amikor nem tud aludni...
Doki bácsi nem nyugtatott meg, mondta, hogy az orrdugulása rámehet a fülére, javasolja, hogy ha nem javul az ügy akkor antibigyó legyen belőle. Na több se kellett nekem, ha nem muszáj, akkor ne kelljen eljutni az antibigyós fázisba, felhívtam a természetgyógyit, és kértem, hogy segítsen. És persze segít, a világ legrendesebb embere!!!! Na majd holnap meglátjuk, hogyan hagyta magát Matyek gyógyítani. Szurk, szurk!!!
Gyors eredmény: átaludta az egész éjszakát, alig köhög. Persze még van mit javulni...

***

Hétvégén tettünk egy nagy beruházást, vettünk egy csodamixert (2 lóerős) azért, hogy ezentúl tudjunk magunknak "zöld turmixokat" készíteni. Az ötlet Victoria Boutenko könyve alapján (www.nyersetel.hu) született, nagyon felvillanyoztak az eredményei a zöld levelek fogyasztásának kapcsán. Már korábban szimpatizáltam a természet ehető leveleivel, virágaival, de nem igazán volt ötletem, hogy mit is kéne tenni velük, hogy fogyaszthatóvá válljanak. Hát most megérkezett a válasz.

Íme a mixer, ami elkészíti számunkra a finom turmixokat.
És tényleg finomak!!! Persze gyümölcsökkel kell variálni őket.

Na persze Gatyás is segíteni akart, de csak a gázgombokig jutott, szokás szerint... :-))))

Na, aprókölök, neked itt semmi keresnivalód!

Gyerünk kifelé!
(Pedig olyan érdekes :-((()

És itt már az eredmény, Matyika és apija zöldülnek.

Egyébként abszolút nem mindegy, hogy milyen zöld levelet teszünk a turmixba, mert mindnek más íze van. A kelkáposzta pl. nyersen kicsit csípős, de ma szedtem tyúkhúrt, és hihetetlen krémes íze lett a turmixnak. Persze a gyümik is számítanak, a banán mindig feldobja, de én jobb szeretek almát rakni bele, mert az tuti bio Marcaliból. De jó is ez!!!

***

Aztán különben telnek-múlnak a napok, reggel általában ugyanaz a menetrend, Matyi ébredés után hozza a távirányítót, és mesét nézünk a BBC Prime-on.

"Vava, paci..."

A lassan kötelezővé váló kellékek:
Lala (Nana) Teletubbie, Auntie Mabel's plane, William's "Blue" Wellingtons

Aztán persze nincs tovább, aznap több tv már nem lesz, mi is inkább kimegyünk levegőzni, ha nem esik éppen. Doki bácsi szerint ez a legfontosabb, követjük is a tanácsát.

Már a rámpán is teljes biztonsággal nyomul lefelé.

Műveleti terület 1.

Műveleti terület 2.

Egy kis pihi...

No és persze a kutyusok is mindenhova velünk jönnek. Most már rendesen torziborzik, de nemsokára tavasz lesz.

Lassan nem derül ki melyik az eleje meg a vége :-))

Na ez most milyen fajta kutya is?
Tódi fajta... :-)))

Cessy rendkívül féltékeny a gumicsontjára, amit Matyek nem hajlandó még eldobni neki, hanem hurcolja körbe-körbe a kertben. Ha véletlen elejti, Cessy már rohan is el vele, és veszettül rágni kezdi :-)))

Cessy Kutya 5 éves volt elsején.
Happy Birthday Cess!

Cess egyébként terhes (na jó, tudom, hogy vemheset kéne írnom, de az a tehén, nem a kutyusom). Hétfőn itt volt a doki bácsija, és noha nagyon nehezen, mert Cess befeszítette magát, de kitapogatta, hogy van ott valami. Majd két hét múlva újra jön, és megnézi a kutyamama-jelöltet, mennyit fejlődtek az aprók. Most kapott két szurit is, hogy rendben menjenek a dolgok. Szurk, szurk...
Vasárnap egyébként patika állapotokat teremtettünk a kazánházban, ahol a kicsik világra jönnek majd. Annyira gáz volt a helyzet, hogy két döglött verebet is találtunk (persze én mindkettőt, sikítottam is akkorát, mint ide Lacháza), akik még nyáron jöttek be. Nem vagyok rá büszke... :-)) Na de most a földről lehet enni. Doki bácsi is mondta, hogy szuper lesz a hely a kicsiknek. Már nincs egy hónap se hátra. A kutyák csak 63 napig terhesek...

***

Na és hát akkor vissza a Gatyáshoz, mert azért csak róla szól ez a lap. Szóval megint tanult egy rakat szót.

Most már biztosan mondja, hogy Dodó, Cessy (Keszi) és eteti is őket az etetőszékből.
Cin-cin, az ágyában van egy kedvenc egér, akire mindig mosolyog, amikor leteszem aludni, és mondja neki, hogy cin-cin.
Aztán egyszer csak elrikkantotta magát, hogy: Ku-ku-ri-kú. Sztem azt se tudta mi az, csak én szoktam kurjongatni, hogy "... török császár, add vissza a gyémánt-félkrajcáromat!" Persze rögtön utána megkerestük a kukurikút a mesekönyvben is.

Aztán megjött a csi-hu-hu-hu is a vonatra. Ez ügyben vizuális nevelést is biztosítottam, wc-papír gurigából gyártottam neki egy vonatot.

"Kukucs!" - ezt is mondja!

A csi-hu-hu-hu, együtt színeztük ki.
(Lehet, hogy mégse küldöm be a Praktikába :-)))

És végül következetesen integet az angol integetős dalnál: "wave with this hand, wave with your other hand", igaz nem felváltva teszi, hanem egyszerre csapkod, de legalább csapkod :-)))) És ez milyen jó!!!!!!!!!!!

***

Ja és kézzeljétek, amikor kezet akar mosni, először odahúzza a sámlit a csaphoz, feláll rá, majd elkezdi saját maga felhúzni a ruhája ujját, hogy ne legyen vizes. Cuki, nem???

***

Egyébként meg már tök nehéz Matyekot fényképezni, mert amint meghallja, hogy nyekken a gép, otthagyja, amit csinál, és jön megnézni a "babát". Mert én hülye egy csomószor megmutattam neki a kész képeket a kijelzőn, és most már meg se várja, hogy elkészüljenek, csak jön... Na mindegy, ez van :-)))

,,,