VÍG KUTYÁK, NOT VERY VÍG ÉN...
Hát, mondhatni, kisebb katasztrófa történt kutyafronton. Még mindig remeg a kezem, ahogy írok, pedig már két órája ért a sokk...
Történt ugyanis, hogy mivel Cessy már elmúlt 4 éves, gondoltam, ideje, hogy kiskutyái legyenek, nyári építkezés ide vagy oda. Az interneten találtam is vőlegényt, és Fifi és gazdája boldogan jöttek a leendő kiskutyák reményében vasárnap délután hozzánk. Szépen kiszámoltam, hogy mikor lenne a legjobb ha együtt lennének, és tényleg, Cessy hajlandóságot is mutatott a nászra.
Ismerkedés Fifivel

Közös kirándulás a kert minden egyes zugában.

Cessy nagylány is lett mindenki elégedettségére, ám a doki és a protokoll szerint 2 nap múlva meg kellett hogy ismételjék a dolgot, így meg is beszéltük a gazdival, hogy kedden délután újból jönnek "udvarolni".
A kedd ma van. Reggel félkómában húzom szét Matyi szobájában a függönyt, és elhűlve látom amint a szomszéd Jácint épp össze van ragadva Cessy-vel, Dodó meg asszisztál körülöttük.
Hát én olyat sikítottam, hogy szegény Matyi csak megszeppenve nézett rám. Kinyitottam az ablakot, és ordítottam, hogy Cessy, gyere ide, persze nem tudott(...), én meg téptem fel magamra zokogva a ruháimat, és rohantam ki, persze már késő volt...
Addigra már szétváltak, és Jácint kutya, aki nem éppen törzskönyves fajta, valamilyen kisebb puli keverék, éppen somfordált vissza a kerítés réséhez, ahol kb 6 cm-en visszapréselte, de szó szerint, visszapréselte magát a saját birodalmába. A medencéjét alig tudta átrángati.
Három éve lakunk itt, számtalanszor ugráltak már mindnyájan ott a rés körül, a mieink többször tüzeltek azóta, de még soha nem jött át kutya azon a minimum résen. És pont most...
Hát ennyi. Meg ennyit a kiskutyákról is... Igazság az, hogy be kellett volna zárnom a pudlikat erre a pár napra. De hát ki gondolta volna...
Szóval miután kb magamhoz tértem, felhívtam Fifi gazdáját, aki ugyan szomorú volt, de megértő, és mondta, hogy akkor most vár egy fél évet, mert egyébként nagyon tetszettek neki a kutyusaink, majd felhívtam a dokit is, aki majd kb 2 hét múlva beadja mindkét kislánynak, Dodónak is (ki tudja...) a megfelelő szurikat. Gondolom spontán vetélést okoz majd :-(((((((((( Van korábbi módszer is, de az hormongyógyszer, és azt inkább nem adunk nekik....
A kiskutyákat így nem szeretném megtartani. Egy, mit csinálnék velük, hisz keverékek lennének, kettő, Jácint nagyobb mint Cessy, és még bele is halhat a szülésbe, ha túl nagyok a kiskutyák...
Hát ez a szomorú valóság. Legközelebb mindenképpen be fogom zárni őket. Már nem bízom a kerítésben. De lehet, hogy még a páncélszekrényben sem...
Szia Fifi, találkozunk szeptemberben...




0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home