SÍTÚRA

HalliHÓÓÓ!! Újra itthon a hóemberek világából!

Merthogy elmentünk időközben síelgetni egy kicsit Ausztriába, és igen, az előzetes hírekkel ellentétben volt hó. Igaz, először csak 2500 m-en, de az utolsó nap már az 1800-as csúcsról is lehetett döngetni. Ausztriában, Achenkirch-ben volt a szállásunk, és onnan kocsikáztunk naponta át Zillertal-ba, ahol az osztrákok becsületére legyen mondva, minden nap egyre jobb pályákon síelhettünk. Az Achensee-i Christlum pályarendszer csak utolsó napra lett jó, de legalább azt is ki tudtuk próbálni, ha már ott voltunk.

Odafelé még nem volt hó

Persze hogy KisMatyi is velünk volt! Csak hát ő még nem síelt, hanem anyu vigyázott rá egész héten. Kis Lurkó lett ám, el se hinnétek miket fejleszett egy hét alatt. Beszélni kezdett ilyeneket, hogy: bla-bla, bababababa, plplpl, blup-blup-blup, gla-gla, és hangját kieresztve kiabál, aaaaaáááááAAAAÁÁÁÁÁÁÁ.... Szabályosan magyaráz.
Mászáshoz is készülődik, egyre jobban nyomja fel a kis fenekét, tornászná előre magát, csak még a karjaival nem segít, arra még nem jött rá. Egyre fürgébb, mindent elkap ami a keze ügyébe kerül, megnézegeti, megrágja, vigyázni is kell vele, mert széttrancsírozza a papírt, csócsálja, és nem kéne, hogy benyelje.

És ami a hét szenzációja persze, hogy kinőtt a bal első foga!!! Igazából nem volt nagy kaland hál istennek, anyu szerint volt némi erőteljesebb nyáladzás péntek dél körül (jan. 26!!), de előtte éjszaka is jól aludt, láza hasmenése nem volt, így nem is sejtettük, hogy estére egy kisebb bömbi folyományaként előbukkan kisMátyás első fogacsija. És ott volt. Kis tűéles fogvég. Kapott egy kis Dentinox-ot, és már nem is sírt többet.

Itt vettük észre, hogy kint van a fogacsi

Az útra visszatérve Manócska várakozáson felül jór bírta a hosszú autózást és az ottlétet is. Nagyon féltem tőle, hogy kiakad a 760 km-től, és nem jutunk sehova, de szenzációs a kis kölök, ezt is megoldotta. Odafelé 8 óra alatt értünk Achensee-be, reggel negyed hetes indulás, du negyed hármas érkezés. Háromszor kellett csak megállni, egy takolás, két Matyietetés, és ennyi, már ott is voltunk.

Pihi a parkolóban

Hátamon a zsákom...

Ebéd után az Altensee-nél

Megnéztük a vizimadarakat is. Enni kértek ők is.

Szombaton a szállást elfoglalva még túráztunk is egyet délután. Jó volt, de kicsit aggasztónak tűnt a hóhelyzet... Konkrétan egy deka hó se volt a sípályán, és kb 10 fok volt... Napközben is 15-öt is mértünk az úton...


Az apartman egyébként szenzációs volt. A Cordial Hotel-lánc Achenkirch-i apartmanjainak egyikében laktunk, 6 ágyas apartmanban öten Matyival teljes kényelemben.

Ez volt a mi részlegünk

A nappaliban még kandalló is volt (igaz nem gyújtottuk be)

Matyi még kiságyat is kapott, meg etetőszéket, meg kiskádat, szóval minden megvolt.

Királyság van

Matthias fürcsizik :-))

A földszinten nappali konyha meg fürdi (+WC) volt, fent pedig két külön hálószoba. Tökéletes. Matyika lent aludt a nappaliban, mi meg fönt az egyik hálóban, de mivel az ajtót mindig nyitva hagytam, mindig hallottam, ha felébred. De hát aludt szépen, jól kimerítettük minden nap. Anyuval sokat játszottak, meg sétáltak a jó hegyi levegőn.

Részt vett a közös estebédeken is

és persze jól el is lett kényeztetve :-)

Este 8 körül pedig a hotel uszijába mentünk, ahol Manócska jót pancsolt a jacussi-ban. Ilyenkor már szinte egyedül voltunk, ezért volt jó későn menni. A "nagy"medence kicsit hideg volt neki, nem is forszíroztam, nem akartam egy vesegyulladást beiktatni.

Ebben inkább mi úsztunk

A jacussi azonban nagyon tetszett neki. Itt azért vigyáztam, hogy a szíve sokáig ne legyen a vízben, inkább beültettem az újdonsült gumikacsájába, és abban rugdalózott. Merthogy azt is elkezdett ám őkelme, eddig hiába vittem babaúszni, nem nagyon kalimpált, ellenben itt az első nap nekiállt, és a lábaival taposta a vizet, haladni próbált.

Hason fekve is rúgkapál már a vízben, nagyon tündéri!!!

És persze folyton nézte magát a plafonon levő tükrökben. Ott is egy baba úszik :-)!

Ezek után persze a szuszkálás nagyon jól ment neki. A nagy kalimpától teljesen kitolódott a hajnali szopi, teljesen átaludta az egész éjszakát. Volt olyan nap, amikor este kb. fél tíztől aludt reggel háromnegyed nyolcig!!! Meg fél hétig, és társai. Volt, hogy én ébresztettem, hogy most már szopizni kéne, mert mielőtt elindulunk síelni plusz még egyet kéne ennie, és nagyon későn tudunk csak elindulni. Egyébként szuper volt, hogy kiváltottuk előzetesen az ebédet, nem is tudom, mi lett volna e nélkül. Hiszen anyu és Matyi az apartmanban maradtak, míg mi apu, Mackóm és én 35 km-rel arrébb síeltünk. És mire Matyi du. 4-5 között újra megéhezett a cicre, már vissza is értünk. De enélkül én nem igazán tudtam volna síelni.

Már alig várom a napot, amikor kis bukósisakban elkezd síelni, persze az még kb 3. év múlva lesz. Az aprók úgy néznek ki az első sícuccukban mint a kis hangyák :-))) Persze aztán meg majd izgulhatom magam szanaszét, amikor golyóban süvít majd le a fekete pályán... Nincs ideális helyzet...

Egyébként nagyon jó volt a síelés maga is. Első nap még nem volt hó, bár apu már akkor is próbálkozott a Hochfügenen ahova azért menünk, hogy meglessük a helyzetet, de én még akkor nem találtam elég vonzónak a terepet. Aztán éjjel esett a hó, és már másnap sokkal jobbat tudtunk döngetni a Hochzillertal-on. Első nap egyébként amúgy se tudtunk volna síelni, mert amikor felértünk a szerpentinen a Fügeni hegyre, Matyika életében először etetéskor hányt egy hatalmasat. Igazából nem volt összefüggésben az eset a helyszínnel, az történt, hogy csirkecombot kapott krumplival, és hát nem én turmixoltam össze neki reggel a papit, hanem hagytam Mackómra. Ő meg szegény nem igazán tudta, hogy milyennek is kell lennie a papinak, és meglehetősen darabos, száraz és tömör masszát készített túl erős csirkeízzel. Kellett volna bele még valami édes meg folyékony, de a hegytetőn már nem sok esélyem maradt. Matyika nyelte is a papit meg nem is, néha öklendezett, látszott rajta hogy nagyon nem ízklik neki, de azért próbálja enni, belecsavartam már neki egy egész mandarint, meg itattam a gyümölcslevével, de ennek ellenére egyszer csak fogta magát és kihányta az egészet. Szuper volt a resztóban a hegytetőn... :-) Hol máshol... Apija is "olyan" lett mert ő volt az etetőszék, még szerencse, hogy Matyóreszen volt plusz ruha, így le tudtam venni róla a maszatosat. Persze tűz le a hegyről, hogy vegyünk neki odalent a boltban bébipapit (persze hol melegítettem volna meg, nemtom), de szerencsére nem nyöszörgött, hogy kér, így hazamentünk és csak egy kicsit előbbre hoztam a következő cices etetést. Aztán még elmentünk a helyi patakpartra kirándulni. Szóval szerencsére nem maradt nyoma a csirkés-riadónak :-))

Vasárnapi kirándulás a hegyi-patakocska partján.

Ez már a második nap, éjjel kicsit kifehéredett a világ.

Mackóm várja, hogy hóember legyen belőle. Seprűje már van :-)

Harmadnapra megjöttek a sötét fellegek is, és napközben is esett a hó.

De legalább a pályák is kezdtek sípálya-jelleget ölteni, nézzétek a hegy tetején a lefelé taró csíkokat!

Utolsó nap pedig már ilyen volt a táj. Gyönyörű szép lett, nemigaz?

És persze néhány fénykép magáról a síelésről, hiszen tulképp erről szólt ez a hét.
Hiszen végülis 5 napot végig tudtunk síelni, 4 nap volt a Hochzillertal-on, és egy az Achensee fölött. Az utóbbiról sajna még nem tudok képeket mutatni, mert apu gépén van mind. Majd elkérem tőle a szép felvételeket a háttérben a tóval.

Mackóm és apu készülődnek a döngetéshez

A sícipők már fent vannak

Irány a hegytető. Két sor tojásos-felvonó vitte a népeket.


Háttérben pedig a HAVAS(!)TÁJ


Na, merre is induljunk, mi van a térképen? És mi az ott a csúcson??????


Egy óriáspók! Hát komolyan, hátborzongató volt szembe liftezni vele... Mi van ha elindul?


Irány a lejtő! (háttal)

Némi vicceskedés a Big Foot-on. (van rendes lécem is, de apu gépén van a bizonyíték :-)

Na menjünk még egy kört?

És mi mentünk volna, de ez a fránya "szlovák"-típusú lift megmakacsolta magát. Majdnem 20 percig lógicsáltunk, mire újra elindult. Többet nem ültünk fel erre...

Apu lógicsál hősiesen

Csúszás után meg jólesik a mákos-lekváros gőzgombóc vaníliaöntettel. Igaz a fényképezőgépnek a gőz nem tett annyira jót.


És még majd ide felteszek még egy pár képet, ha megkapom. Most elégedjetek meg az egyik közeli csúcs vulkanikus-jellegű gázkitörésével :-)


És persze mivel lett hó muszáj volt seggen csúszni is, ez elmaradhatatlan. Anyu azon nevetett, hogy én még 60 évesen is csúszkázni fogok. Miért is ne?

Hóka-Móka

A kilencedik Törp

Utolsó nap még kettőt is túráztunk a közeli vízesést keresve. Reggel nem találtuk meg, este viszont megleltük a keresett pontot.

Reggel

Este

Mire odaértünk, már feljött a hold.

Ide tartozik még, hogy egyik este Mackómmal meglógtunk, és elmentünk egy szuper usziba a sípályák szomszédságában. Meg kell mondjam, hogy soha életemben nem láttam még ennyi bizgert-buzgárt, sodrót, maszírozót egy medencében. Persze muszáj volt az épület falán kívül kanyargó óriás-csúszdán is menni egyet (kettőt :-)). Tényleg sose növünk fel. Egyébként haláli poén csúszda volt, mert mint a vidámparkban, mindenféle alakzatok villództak miközben csúsztunk. "Én még sohasem utaztam a szellem-csúszdán, sohasem láttam a nagysárkányt..."


És már el is érkezett a hét vége. Amilyen gyorsan odaértünk a szállásra a nulladik napon, olyan hosszadalmasra sikerült a hazaút. Már hatalmas hóesésben indultunk, plusz még a rengeteg német turista bandukolt hazafelé az autópályán, szóval ha valakinek ez mond valamit akkor kb. Innsbruck-tól (Achensee visszább van kb 35 km-rel) Rosenheim-ig folyamatos dugó volt. Ekkor már tudtuk, hogy nem érünk aznap haza, és kitaláltuk, hogy akkor már csakLinz-ig megyünk, és ott körülnézünk. Így is lett. Legalább megismertük.

Így persze Matyika még több időt kellett, hogy töltsön az autóban, és ugyan némi hisztivel, de ezt is jól megúsztuk. Enni hamarabb kért mindig az autóban, 3 órák után már nyöszizett, hisz nem volt ami elterelje a figyelmét a pocijáról, de a kajcsik után jókat szuszkált.


Este, meg hogy kilazítsuk a kicsi izmait, meg levezessük az energiáit, apija nagyot hancúrozott vele. Volt nagy sikongatás.


Linz egyébként nem nagy szám, de jólesett este kocsikázni benne, miután betoltunk egy-egy nagyon jól sikerült török pizzát.

Pizza előtt,

Pizza után :-)

A Linz-i gótikus székesegyház közelről,

és másnap a távolból.

Meg egy másik templom, a Pötsingberg tetején (kb vmi ilyesminek hívták)

És végezetül még egy látnivaló, a Melki apátság. Ezt is csak körbejártuk, bemenni nem volt idők.


Szóval jól sikerült a sítúra, és igaz egy nappal később, de megérkeztünk épségben. Matyika is igazán hősiesen viselkedett, bár meg kel mondjam, hogy a Bábolnai Mekiben már alig lehetett bírni vele. Mindent elkapott, megrágott, majd kiugrott a székből. De hát most majd már ez következik.

Kis-Habi-Tapi-Szétszedő-Megrágó-Roszcsont-Poronty