Matyika a játszótéren

Ma, ha valakinek nem tűnt volna fel :-), ragyogó idő volt. Meleg, napsütés, szél hello, így nagy kedvvel autókáztunk át Matyival Csobánkára Nóriékat meglátogatni. Igaz, minden igyekezetünk ellenére nem sikerült túl korán odaérnünk, nekünk a reggelek nem mennek, de azért még bőven volt időnk egy hatalmasat sétálni Csobánkán. Ismét nagyon jólesett!! Persze megint elmentünk a játszótérre, és mivel Matyika pont nem szuszkált (előtte aludt egy hatalmasat), végre ő is kipróbálhatta az "igazi" játszótéri hintát, és a mami segítségével a csúszdát is. Nagyon élvezte, nagyokat mosolygott.

Hinta-palinta

Persze Marci is feltétlenül csatlakozni akart, és miután egyet koppant Matyi hintájánál, belefutott, én meg már későn kapcsoltam, de szerencsére nem lett semmi baj, inkább a csúszdát részesítette előnyben, az ezúttal biztonságosabbnak bizonyult :-)))

Fel, fel a magasba!

Jippiiiii!

És hát Matyika első csúszdázását is meg kellett örökíteni, persze itt csak úgy beletettem az aljára, a csúszás közben fogtam a Manót.

- Kukucs, hát te micsinálsz itt?
- Napozok, nem látod? Inkább hozzál négy sört!

Egyébként szerintem sorban jönnek majd manócska fogai, mert tegnap a babaúszás után hatalmasat bömbölt az öltözőben, és ő még fáradságában se szokot így. Igazi keserves bömbi volt, fájdalmas. Pont ott volt a TVs Liptai Claudia is a kislányával és barátnőivel, és ő is kérdezte, hogy mi lehet a baj, és hát elég egyértelműen megállapítottuk, hogy a tünetek alapján ez biztosan a foga. (Egyébként kezdek annyira elszakadni a való világtól, hiszen a "munkám" a babám, és másról szinte szó sincs, hogy ez a találkozás totál feldobott, és kibillentett az egész heti bambaságomból. Ez már a vég kezdete... :-)) Ja és azon szórakoztam jót magamban, hogy mivel is játszhatott volna Gesztesi Panna így 6 hónaposan, mint egy műanyag Shrek-kel (hihihi :-)))), amit Claudia megpróbált Matyinak is meglebegtetni, de ő se látott se hallott, csak keservesen sírt, potyogtak a kis manókönnyei.

Egyébként a bambaságról még annyit, hogy úszás előtt tankolni kellett, mert csutkán volt a Mondi, és hát tudni való, hogy én ugye ezt nagyon ritkán teszem meg, mert egy tankkal akár 3-4 hónapig is elvagyok, Matyival ketten nem megyünk messzire. Szépen ki is néztem magamnak, hogy ott a D betű, ok, tankborítás kinyit, tanksapka lecsavar, ámde nem igazán akar lejönni. Szórakázok vele, bénázok mint a viccben a szőke, önbizalmam látványosan egyre soványabbá zsugorodik, egyébként is utálom a motoros és olajos dolgokat, de már jön is a kutas, hogy segíthet-e. Nagy megkönnyebbülés, köszi, persze, egy mozdulattal lecsavarja, és felteszi a kérdést, 95-öst kérek? És akkor döbbentem rá, hogy ha a csákó nem jön, símán beletankolom a diesel-t... A másik Mondiba ugyanis az való, és azzal sokkal többet tankolunk, így majdnem automatikusan ahhoz a pisztolyhoz nyúltam. Kicsit meghűlt bennem az adrenalin, hogy már ennyi eszem sincs, de szerencsére még időben kapcsoltam. Remélem, legközelebb se lesz rövidzárlat... Húúú...


És most pótolni szeretném tegnapi restanciámat, ugyanis nem adtam hírt a kutyusunk Cessy szülinapjáról. Tegnap, február 1-én lett 4 éves, és persze megünnepeltük, kapott egy jó nagy adag csirkemájas variatálat virslivel és tésztával. Persze Dodó se maradt ki az élvezetből :-)

Boldog Szülinapot Cessy-ke!