ELSŐ NÉVNAPOM

Bizony, Matyikát szombaton megünnepeltük ahogy illik. Kapott ajándékokat is, mégpedig nem is akármilyeneket.

Reggel már az ágyikójában köszöntöttem, kapott egy csilingelős labdát,

majd onnan nemsokára a miénkbe került, ahol a nagy vihánc közepette megkapta a felfújhatós keljfel-tigrisét. (Api még láthatólag nem ébredt fel :-))))


A tigrincs először zavarba hozta, de aztán elkezdte piszkálni a nyakába akasztott lógicsákat, amiket idővel húzigálni is kezdett. Persze meglepődött, hogy amikor meghúzta a zsineget, miért kólintotta fejbe a tigrincs, jót mulattunk rajta.

Aztán reggeli után elindultunk az ajándék második részét intézni, vagyis a Camponába, ahol a tropikáriumot néztük meg.

Cámami és Cámazsi

Már szeptemberben nagyon érdekelték a halak az állatkertben, ezért gondoltam, hogy tetszeni fog neki a sok akvárium, és ez be is igazolódott.

- Aztaaa...

- Aztaaa...

Igaz, nagyon meleg volt bent, meg túl sok ember (sajna pont szombatra esett a névnap), de így is egy élmény volt. Matyika egyfolytában nézelődött

Láttuk az esőerdőt, vízesést, krokókat


Halacskákat, mindenfélét

Kicsiket


Nagyokat


Ariel korallzátonyát (tök olyan, nem? :-)))

Buborékfejű Mamit :-))

De persze az egyik legérdekesebb az alagút volt, csak hát Mackóm fején is látszik, hogy mennyien voltak benne :-)))

"Kicsit" kitikkadtunk, mire a végére értünk, így jólesett az ebéd. Matyi most kapott először krumplis-mackósajtos-cukkinipürét, s úgy megette, hogy csak néztem. (Eddig még sose evett meg semmit ilyen jóízűen, amiben nem volt valami édes!!!) Kevésnek is bizonyult de szerencsére vittem magammal vésztartalék gyümölcspépet is, és azt is benyomta... Meg 2 deci lötyit mellé. Huh!

Azt hittem, ezután be is alszik , de nem, a halak után még megnéztük az Amerikai autók kiállítást is ugyancsak a Camponában. (Papa programja :-)) Itt már kicsit álmosabb volt a manó, de még ezt is hősiesen végignézte.

Ez jó lesz, megveszem! Mennyi lesz?

A maminak a rózsaszínű kell. Fúj, milyen lányos...

Api meg csak álmodozik, "A Wonderman in London"

A végén meg már csak bambán csücsültünk.

A kiállítás után kifelé a Camponából bealudt a babakocsiban, de amikor beraktuk az autóba, megint felébredt, és vissza se kummantott hazáig. Otthon se, tulképp egész nap, fél nyolctól este fél kilencig max egy órát aludt összesen. Nagyon bírta!!!

De hát persze még otthon is várt rá meglepi, mert csináltam neki tortát. Először bajban voltam, hogy ugyan miből is legyen amit "bűntetlenül megehet" a manó, majd kitaláltam, hogy tápiókapuddingból lesz. Igaz az igazi puddingot tejjel kellett volna csinálni, így meglehetősen kocsonya színe meg állaga lett, de egy kis gyümölcskiegészítéssel egész finom lett. Manócskának is ízlett.

Hű mami, ez meg mi a bánat? Az enyém?

De azért egész jó lett :-))

Na most már fürödjünk, aztán aludjunk, mert sok lesz a jóból. Azért még olvasok magamnak egy kis mesét előbb.

A heti eseményekhez még annyit tennék hozzá, hogy csütörtökön voltunk a Van Gogh kiállításon is, mégpedig a múzeum plusz programon. Azért is mentünk többek között este, hátha bealszik a manócska. Amikor fél hétkor bevittük, még meg is kérdezte az őr, hogy fogja-e bírni? Mi meg mondtuk, persze, biztos aludni fog. Hát nem! Nagy fiú módjára, most komolyan, végignézte az egészet, igaz főleg a mennyezeti kazetták, meg a boltívek kötötték le, de úgymond egy hangja nem volt. Meresztgette azokat a hatalmas barna szemeit. Mackóm tolta, én időnként elkalandoztam, de amikor velük mentem, szemmel láthatólag nagy sikere volt, apija meg dagadt a büszkeségtől. Volt akit jobban érdekelt a kis Kopi, mint a képek :-))))))

Nekem, a kis Kipikopin kívül :-)) ezek tetszettek a legjobban:

Íriszek

Auvers-i utca

Meg még volt egy Provance-i búzamező, amit most hirtelenjében nem találtam.