Jégtörő Mátyás? Hmmmm

Szóval Matyikám, hogy is van ez a jégtörés? És mi is volt itt kéremszépen tegnap ez a havazás?

Mert hát amint a mellékelt ábra mutatja, egy pillanatra visszatért a téli világ. Tegnap majdnem 12 órán keresztül esett a havas eső, hó, melynek eredményeképpen, ha nem is tökéletes állagú, de igen számottevő hóréteg alakult ki az éppen nyiladozó krókuszaim felett!! Szegények teljesen megrémültek, mind becsukódott.

Persze én azért egy kicsit örültem, és délután fél három körül, amikor elállt a szottyos hóesés, azonnal startoltam, és vittem ki Matyit, hogy legalább egyszer szánkózzon a kópé ezen a télen. Szegény szánkó már karácsony óta várta a sorsát, és még fel se lett avatva. Nem volt min...

Matyika először unottan szemlélte erőlködésemet a vizes havon, egyáltalán nem volt könnyű őfelségét vonszolni.

Némmá, hó! Nagy ügy, Ausztriában sokkal több volt. És ott kényelmes babakocsiban furrikáztak. Ez meg töri a popóm...

Na, kutyuszok, minek ez a felhajtás?

Hány kör van még hátra?

Aztán, az egyik kanyarban véletlenül kiborítottam őkelmét, arccal landolt a hóban egy sáros göröngy közepén. Gyorsan visszafordítottam, de csak meglepődött és Benny Hill fejet vágott, amin én elkezdtem nevetni.
Na és akkor tényleg megtört a jég, ő is nevetni kezdett, és innentől kezdve hancúr volt. Kifeküdt a szánkóban és röhigcsélt, visongott :-))) Én meg billegtettem. Persze, így hátradőlve még nehezebb volt húzni, mert a súlypontja jó hátra került, de megérte. Nem?

Hol a sültgalambom?

Király ez a szánkózás!

És van új hírünk is. Újabb fogacsi bújt elő, azt hiszem a bal fölső kettes, de még nem tudtam rendesen beazonosítani. Az majdnem biztos, hogy nem az etalon szerinti középső metszőfogak egyike.
Már tegnap délelőtt kicsit szokatlanul nyűgös volt a Manó. Ez abban nyilvánult meg, hogy Mirijamék jöttek hozzánk látogatóba, és amikor alvás után közvetlen levittem Matyit hozzájuk, Mirjam rikoltott egy jó hangosat, amitől Matyikám rögtön elkezdett sírni.
Ez még hagyján, mert ok, akkor ébredt fel, de a további másfél órában, akárhányszor Mirijam rákiáltott Matyira, az elkezdett egyre hangosabban bőgni, végül már ordított, és üvöltve magyarázta, hogy elég legyen a zajból!! Vagy valami ilyesit mondhatott. :-))
Hát meg kell mondjam, hogy persze vígasztaltam a Pindurt, az ölemben csücsükélt, meg minden, símogattam, meg nyugtatgattam, de eközben olyan édi volt, ahogy folyton legörbült az a pici szája, hogy istenemre, jót szórakoztam. Bocsi Matyi, te gondolom, nem tartottad ezt annyira viccesnek :-))
Aztán a nyűg ma is folytatódott délelőtt, össze-vissza aludt, és ebéd után nyakig összefosta magát, amit szinte már sose szokott, így gyanút fogtam, benyúltam a szájacskájába, és tényleg, ott volt a frissen kibújt fogacsi!

Azért ma se volt annyira rossz világ, jót játszott az új tigrincsével. Már egész ügyesen tornásztatja.

Szia Mami! Elkaptam ezt a tigrist! Ügyi vagyok, nem?

Ja, és mégegy. Csakhogy ezt is megörökítsük. Tegnap csináltam neki tuti padlizsános kajcsit, fini lett mint a cukkinis, és már minden össze is állt az ebédjéhez, már csak egy kis mjúzikot akartam betenni aláfestésnek, erre, amint megfordulok a zenegéptől, egy puffanás, és repül-a-repül-a-padlizsán, mert Manócska kihúzta alóla az asztali alátétet. Mondanom se kell, hogy a jó kis turmix nagy része odalett.
Közöltem is Matyival, hogy egy rossz kis pupák, és láttam rajta, hogy egy kicsit meg is van szeppenve. Hang nélkül figyelte, ahogy eltakarítom a romokat alóla. Persze nem szidtam jobban meg, és nem is haragudtam, hiszen tulképp az én hibám volt, még 5 centivel arrébb kellett volna tolnom az asztaltól a székét. Ez van, melegítettem mást. Hát ezt is megtanultuk :-)))!!!