Sziasztok!!
Újra itt vagyunk, csak nyaralni mentünk egy hétre. (Aztán meg nehéz gépet meg időt is keríteni egyszerre :-))

Szóval KisMatyit elvittük a világ végére! Legalábbis jó messzire. Ez volt at első igazi nagy utunk.

Egy napig pakoltam, hogy minden meglegyen hármunknak. Matyinak kiválasztottam a legnagyobb bőröndöt, amibe minden Liberója meg popsitörlője is belefért, így minden cucca egy helyen volt. Aztán jöttek a mi cuccaink, meg a babakocsi, meg a bébi-szórakoztató központ, meg némi kaja, pelenkázóstás, aktatás, polifókák meg a kutyák, majd mire mindenestül anyósommal együtt beszálltunk az autóba, teljesen tele lett a Mondeo kombi. Kész...

Hova fog férni a tesó :-)??

Még itthon...

Ez a szórakoztató központ (összecsukható :-))

Első utunk szombaton Velencére vezetett keresztapámék nyaralójába, ahova némi érdi kacskaringózás után (szokásos M7 baleset) elsőként értünk oda a meghívottak közül. (!!!)
Az "anyai ágú" nagy család most látta először Matyikát, aki nagyon jól viselkedett, szépen evett, aludt és gügyörészett. Tündér volt!

Apuval és keresztapámmal

Tesóm végre megdögönyözhette Mazsikát

Szieszta a 40 fokban...

Szombat este aztán elindultunk Marcaliba anyósomékhoz, aki közben vonaton már más úton hazaért tőlünk. Azonban alig fordultunk ki a velencei utcáról, azt vettük észre, hogy a jobb hátsó ablakot nem tudjuk felhúzni. Csak berreg az ablakemelő, és nem történik semmi. Megálltunk, feszegettük egy sort, és ahogy kézzel húztuk felfelé, akkor bukkant elő a tapadós árnyékoló gumitappancsa, amit a letekeréskor beszívott az üveg az ajtó burkolatába. Totál bezavarta az egész szerkezetet, és akármit csináltunk, nem tudtuk felhúzni az ablakot. Teljesen kiakadtam, mert persze Matyira húzott hátul a huzat, így kitaláltuk, hogy kisebb rosszként, minthogy megfázik, az anyósülésre tesszük a hordozót, ahol persze hiába kerestük, nem találtuk a légzsák kikapcsolóját. Tipikus konstrukció...
Egész úton paráztam, hogy nehogy rákoccanjunk valamire, nehogy kinyíljon, mert persze erre még nem volt példa, de hátha most. Úgy féltettem az aprót! Aztán szerencsére megérkeztünk, és nem volt semmi, de azért ezt mégegyszer nem szívesen adnám elő. A hátsó ülésen akkora huzat volt és zaj, hogy teljesen kóvályogtam mire megérkeztünk. 140-nel az autópályán lehúzott ablakkal azért mégegyszer nem szereték...

Mazsorettó az első ülésen :-((

A kutyák meg mögötte

Egyébként két napba tellett mire meg lett szerelve az ablak, a feszegetéstől és próbálgatástól ugyanis teljesen tönkrement a bowden, és totál szét kellett kapni az egész ajtót. Mackóék két napig reszeltek, forrasztottak, szegecseltek, bűvészkedtek, mire kész lett. Konkrétan hétfő este 9 lett mire elkészültek, és az eredeti terv szerint át tudtunk menni Zamárdiba. Jó későn.

Marcaliban egyébként nagypapa, illetve immáron dédnagypapa 80. szülinapját is megünnepeltük. Matyi 8 hetes lesz, dédnagyapa meg 80 :-)

Marcaliban a tó meg a kert, nagyon szép!

Gabi, Mackóm öccse most fogta először kézbe az aprót.

Na és Cessy se maradhat a földön...

Mazsika egyébként fura módon a nyaralás alatt már a kezdetektől, Marcaliban hajnalanta sírós lett. Kb hajnali 5-6 körül rázendített és nyomott egy csomó pukkert. Hogy pontosan mi okozta, nem tudni, vagy a köménymagos tea, vagy a helyszínváltások, vagy a meleg, vagy én ettem olyan dolgokat, fogalmam sincs. Érdekes, hogy közel 2 hónapos, és most ráerősít ez a hasi-mizéria. Utólag arra is rájöttem, hogy a sok mászkálás miatt én is elfelejtettem inni a Laktoherbet (tejszaporító tea), és lehet, hogy mivel így nem ittam meg a köménymagrészemet, ez neki is ártott, vagyis inkább nem segített mert megzavarta az emésztését. Most újból iszom... Meglátjuk.

Balcsira tehát este 10 körül értünk hétfőn, de nem volt miatta semmi bömböli. A cicek is jöttek, no problem :-))
Zamárdiban van egy kis nyaraló-lakrészünk, összvissz 27 m2, 1 szoba, konyha, fürdi, amit nagyon szeretek. A vicc persze, hogy a saját házunk nyaralás szempontjából sokkal jobb, nagy kert, sok árnyék, tágas tér, de azért ez mégis csak a Balaton, ott a víz és szuperjókat lehet sétálni babakocsival a gondozott utcákban, ami Pomázról kicsit se mondható el... (gázos földutakon pattoghatsz..) és persze szép a kert is ahol jókat lehet szundítani az árnyékban.

Jobbról a második alsó a mienk

Napközben pihengettünk, olvasgattunk, kora esténként pedig mindig el is mentünk valahova, vagy a szabadstrandon toligattunk, vagy elmentünk egyszer Siófokra és egyszer Földvárra is. Igazából 5 nap volt az egész, és az ötödiken már heten voltunk, mert jöttek anyuék, meg tesómék, de akkor is jó kis nyaralás volt :-)) Legalább nem mindig Pomázon vagyok, és Mackóm is végig velünk volt.

A vizicsúszda (5 km-t mentünk a parton oda-vissza)

Naplemón a szabadstrandon, a háttérben Tihany

Siófokon a Jókai parkban

Siófokon a kikötőnél (bömbi és böfi után :-))

Siófoki naplemón a kikötőben

Földvári platóról Tihany

Hangulatos pizzázóban...

A gond persze itt is a meleg volt, hiszen napközben a 35 fokban a strandra se tudtunk kimenni, főleg az apróval, így jórészt bent gubbasztottunk, vagy max a kertben a fa alatt.

Mazsi művelődik az apjával :-))

A fa árnyékában szintén együtt,

csak időközben Bébé bealudt...

És nem csak akkor

Persze az egészben az is volt a lényeg, hogy végre hárman voltunk, és Macnak se kellett berohangálni a városba tárgyalásokra.

Bezony!!

Mackó 3x fürdött, én meg 1x az utolsó napon, mert még Marcaliban sikerült a kisujjamat odacsapni a Transporter ajtajának, és bibis körömmel nem akartam fürcsizni. Meg a szülés se volt túl rég, bár a dokim azt mondta, hogy meg se látszik már, hogy szültem :-)) Azért csak óvatosan!

Papa, ne vizezz össze!! Majd jövőre

Egyébként szerintem KisMatyi teljesen jól viselte a változásokat ilyen kicsi baba létére. Igaz voltak nyüszisebb napok, de vég nélküli vígasztalhatatlan sírássá nem fajult semmi. Igaz 2 óránként kellett szoptatni nap közben, olyan meleg volt, de majd ha jobb idő lesz, akkor visszatérünk a 3 órákba, meg remélem a négyekbe anno...
Persze mindig a hordozható babaágyában aludt, ez biztos pontnak számított, meg ott voltunk neki mi is, meg a játékai. (No meg a cicek!!)

Már mindenre figyel, nyúlkál a lógicsákért, rengeteget mosolyog ha olyanja van, és direkt vissza az emberre is!! Már fel is nevetett!!! Szerintem már simán felismeri a nagyszüleit is, mosolyog rájuk, és az állandó játékaira is mosollyal reagál. Nagyon fejlett mimikája is van, nagyon vicces kis pofikat tud vágni .-))) Nagyokat szoktunk nevetni rajta :-)))

Ez most nem tetszett :-( Haggyál már...

Az utolsó nap megünnepeltük tesóm 30. szülinapját, ami nagyon jól sikerült, és Matyi is nagyon jól érezte magát aznap, nem sírt szinte semmit, és nagyokat aludt, ellentétben az előző napokkal.

Jó ebédhez szól a nóta

Pirosban az ünnepelt

És hát egy kis szuszmák

Szerintem Matyi azt is símán felismerte és kódolta amikor szombat este hazajöttünk, mert vasárnap egész nap mosolygott itthon. Örült a kiságyának :-))

Ja és már 5 kiló fölött van, szombat este 5120 g-t mértem :-))