Az utóbbi pár nap és kora reggeli órák is bővelkedtek meglepetésekben, mert Kicsi Mazsola Matyi kezd teljesen kiszámíthatatlan lenni. Az ember azt várná, hogy közelebb kerül némi napirendhez, de nem igazán. Pedig mindjárt 6 hetes, és el kéne kezdeni "szigorúskodni". De hát amíg én se bírok reggel mindig ugyanakkor felkelni, addig mit csináljon ő, szegény?
A biztos pont az esti kajcsi (1 cic) fél 8-8 körül, majd fürcsi, masszázs (általában aputól), újabb kajcsi (másik cic) és alvás. Ha ez felborul, komoly balhé van. Ráadásul megszokta, hogy ha a nagyágyba kerül (esti, éjszakai és reggeli etetés), akkor biztos a cic, és tegnap bizony volt nagy bömbi, mert én csak komplett elfáradtam, mert nem aludt a Kópé Mazsi egész nap, le akartam dőlni vele egy kicsit, és erre egetrengető ordítást csapott, mert én nem adtam oda neki a várt cicet. Egy órája se evett előtte, és pont akkor bömbölt aznap a leghangosabban, amikor apija hazaért. Mackóm azt hitte tán, hogy nyúzom a gyerkőcöt. Mondtam is Matyinak, hogy szép kis fogadtatást rendez, mindjárt elmenekül az apja itthonról :-). Aztán szerencsére a "nagy ember" kezében gyorsan megnyugodott. Lehet hogy már unta aznapra az én képemet egyébként is.

Ez a kép még két nappal korábban készült apja kezében, aki csikungos pózba "kanyarította***". Matyi láthatólag élvezte. Nyugtatólag hatott rá.

*** ÓÓÓ! Kaptam a fejemre, mert apija kikérte magának, hogy ő "állította be" Matyit a csíkungos pózba, merthogy Matyi saját maga helyezkedett el így. (Jav: a szerk.)

Amúgy teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a nagy meleg sincs a segítségünkre. Töbször eszik, mint korábban, biztosan szomjas. Napközben a 2 cic teljesen evidens neki, egy messze nem elég alkalmanként. Szépen meg is eszi mind a kettőt, nem nagyon hagy bennük, kb 110-130 ml-t eszik egyszerre. Persze így egy etetés min. 40 perc, vagy még több. És nem alszik rajta, mert éberül figyelem. Hát mit tegyek, majd csak ügyesebb lesz később.
(Le se merem írni, de úgy néz ki, hogy nem hasfájós. Persze tekereg és sír, ha bent marad valami aminek ki kéne jönni, de szinte mindig lehet rajta segíteni. Ez néha 20 perces böfiztetést jelent, vagy komoly hastornákat, de szinte mindig van eredmény, és nem üvölti vörösre magát, nem görcsöl be.)

Azért el is alszik néha, bent is, meg kint a mózesben. Szuper ez a mózes, mert szellős. Babakocsiban meg is sülne szegény, abban csak akkor van, ha tényleg megyünk valahová. Akkor persze nagyokat durmol a rázkódástól.



Ilyen meleg van, hogy Cessy és Dodo is egész nap punnyadnak. Csak este élénkebbek.



Ma délelőtt itt járt a szomszédasszony, Szilvi és kislánya Mirjam. Mirjam 3 hónappal született korábban, mint Matyi.

Íme a születés után pár nappal...

és íme most :-)

Mirjam már "jó kislány" elfoglalja magát, nagyon érdeklődő, rengeteget mosolyog, mindenre figyel és nagyon mozgékony. Anyukája büszke is rá! Lehet is :-)

Nemsokára Matyi is itt tart majd, most még nekem/nekünk kell a legtöbbször elfoglalni amikor ébren van, és még sokat sír ha szél vagy büfi bántja, de hát ő még csak 6. hetes. Egyébként az utóbbi pár napban már sokkal jobban figyel önmagától is a különböző tárgyakra maga körül, imádja a csíkosat, meg a nagy színes foltokat, pl. az egyik sötétkék kispárnát tegnap reggel vagy negyed óráig vizslatta hang nélkül. Csak a kis szemei jártak ide oda.

Szia Katica!

Szóval minden nap hoz valami újat Matyi baba körül, és ez most már így lesz mindig.
Egyik barátnőm, Ági mondta régen, amikor Angliában voltunk ő és én is egy évet mint au-pair, hogy úgy kell megélni minden napot, hogy mindegyik egy csoda. Még ha olykor rossz is, ha nyűgös is, ha nehéz is csodaszámba venni, akkor is az, mert mindig van valami, aminek örülni lehet, csak meg kell keresni. Olykor foggal-körömmel, olykor pedig az öledbe hullik. Mint egy könnyed mosoly. Így van ez velünk is.