Brühühüüüü...

Soha nem gondoltam volna magamról, hogy én, aki annyira szereti a nyarat egyszer azért fog könyörögni a Napistenhez, hogy tűnjön el a viharba, és végre legyen egy kicsit rosszabb az idő. Hát ez a pillanat is elérkezett, amikor szegény kis Mazsorettóm már másodig napja bömbizett és nyűgösködött alvás nélkül a meleg miatt, és akármit tettünk vele, semmi nem segített. Még szerencse, hogy anyukám eljött hozzánk, és együtt próbáltuk Matyikát vígasztalni, mert már kicsit kezdtem kimakkanni.
A meleg tetejébe körömvágásnál a csipesszel sikerült kicsit megcsípni Matyi bal kisujja végét is, ami picit vérzett, és bár ez őt nem annyira zavarta, én majdnem ott bőgtem fölötte, hogy megvágtam azt az indurri pindurri piciny ujjacskát. Persze egy nap alatt begyógyult, és már alig látszik, de még ez is...

Reggel még ígéretes csíkos-párna-nézegetés...
(Vajon mit hoz ez a nap?)

A meleg miatt teljesen be voltunk gubózva a ház egyik sarkába, és sétálni is csak esténként sikerült elmennünk, fél hét körül, amikor kicsit alábbhagyott a kánikula.

Szerdán este átmentünk Szentendrére, mert Dodo kutyát úgyis el kellett vinni nyiratni, csütörtökön meg Mackómmal kettesben egy fél órára leballagtunk a patakhoz amíg anyu vigyázott a kis Mazsira, aki álmában is fel-felsírogatott. Szegény pici, de azért jól esett egy kicsit lazítani.

Csütörtök délelőtt még a védőnőhöz is lementünk, de az a meleg miatt inkább tortúta lett, mire hazaértünk mindhármunkról folyt a víz, és Matyikám is csak sírt vígasztalhatatlanul.

Azért van jó hírünk is, Matyi tegnap reggel már 60 cm volt és 4400 g. Zsuzsi, a védőnő teljesen el volt ájulva, hogy mekkorát nőtt, és dícsért minket, hogy ilyen ügyesek vagyunk, és jól megy a szopizás. Azt is mondta, hogy ne adjak Matyinak egyáltalán cukormentes babateát se, de hát annyira meleg van, hogy napi egyszer kora délután én bizony megkínáltam vele, amikor egy órával se a szopi befejezte után már bömbizett és horpadt a kutacsa. Szegény pici manócska, azért a tea is használt neki szerintem, akkor egy kicsit megnyugodott. Nem lehet folyamatosan cicen...

Aztán végre tegnap este jött egy hatalmas zápor,
ami éjszakára legalább felfrissítette a levegőt, és végre aludtunk egy jót!!!

Így Matyi is egy hatalmasat aludt az éjszaka, este tíztől háromnegyed 3-ig, majd 3-tól háromnegyed hatig, ilyen sokat még nem is aludt egyhuzamban. Ki is pihente magát az apró, és ezért, vagy azért is mert most per pillanat nincs olyan meleg, ismét hatalmasat mosolygott rám reggel egy kis orrszívó porszívózás után, majd mivel eztán apija vette kézbe, végre Ő is részesült Matyi eme mutatványában. Lehet, hogy a rendszeres mosoly lesz az első 6 hét utáni jutalmunk? Vagy kicsit tényleg hosszabban fog már aludni? Esetleg az önálló csendes nézelődések is hosszabbodnak? Esélyes latolgatások, legalábbis remélem :-))

Azért a mai bömbi se maradt el. Naívan azt hittem, hogy ha megszoptatom, és úgy indulunk el bevásárolni, mint már korábban többször is, baj sose lehet. Hát úgy látszik Matykó a Metro áruházat nem kedvelte túlságosan, mert kb. 20 perces nézelődés után egetrengető "éhes-éhes!!!" ordításba kezdett. Igaz ezt megelőzően otthon kicsit gyanúsan rövid időn belül köpte ki a ciceket mielőtt elindultunk, és gondoltam is, hogy mivel nem itta meg a végét a tejcsinek, biztosan csak szomjas volt. Hát közben éhes is lett. Ki is menekültem vele a Metro-ból, és megpróbáltam megnyugtatni, de mivel a kocsikulcs Mackómnál maradt, így nem tudtam beülni az autóba szoptatni. Igazából nem is nagyon akartam, mert azt hittem Mackó hamar végez. Persze mire mindent összevadászott szegény, addigra Matyit már kicsit se lehetett megnyugtatni, és közben még egy felhőszakadás is volt, úgyhogy esélytelen lett a helyzet. Csak ringattam, meg énekeltem neki, de hasztalan. Még a kocsiban is üvöltött, aztán Budakalászon mintha elvágták volna, kajánul nézelődni kezdett. Mikor hazaértünk, és "megszidtuk", hogy mekkora kópé volt, a hordozóból még ki is nevetett minket. (Tündér volt...) Én meg mondtam, hogy máris feléledt benne az igazi férfiösztön, hisztizik, ha vásárolni kell :-))) Azért megkértem, hogy máskor ilyet lehetőleg ne tegyen, majd megkapta a két cicét megelőlegezett bizalmam jeléül. :-))

Így kellett volna...

(Nevelő célzattal...)

Persze este a SPA program részeként masszázsban is részesült, úgyhogy a szokásos fürcsi után Mazsikám végképp megnyugodhatott az élet normális kerékvágásba való visszazökkenésének tekintetében, Metro felejtve.
Egyébként a masszázst rendszerint apijától kapja, engem sztem estére meg is un :-)

Kis kópé, lassan négykézlábra áll :-))

Fürcsi után mindig ez a program, és szinte mindig élvezi. Először tekergőzik egy kicsit a kéz alatt, de aztán majdnem mindig ellazul, és jól elvan a tocsogó olajban. A babaolajtól a bőre is szép lesz, a masszázstól pedig megnyugszik, és felkészül az éjszakai alvásra.
Jó éjszakát kicsi Mazsi :-))