Március idusa

"Kék virág, kék virág,
dombok alján ibolyák..."

Nagyon jó kis hétvégénk volt. Igaz, a buli, amit annyira vártunk Matyi barátaival a szütty miatt elmaradt, ám volt helyette más programunk bőven. Mivel a doktor bácsi is arra bíztatott, hogy legyünk csak a jó levegőn, tisztuljon a kis kapitány tüdeje és orra, ennek jegyében szinte egész hétvégén a szabadban voltunk.
Szombat délelőtt Mackóm metszett, Matyi a közelében sertepertélt, én mondjuk főztem. Aztán délután ki akartunk menni a Skanzenbe, de amikor odaértünk szembesültünk vele, hogy 4-ig van még csak csitva. Így egy kis gondolkodás után irány Lajosforrás. Akkor esett le nekem, hogy a Gatyás még nem is kirándult két lábon az erdőben!

Hú, hol is vagyunk? Nehéz a terep!

Egy kis általunk visszautasított nyújtózkodás után, ami nála még egyértelműen a felkéretőzést jelenti, elindult gyalog az erdei úton. Nagyon cuki volt, tity- toty :-))

A gizgazban persze már jó nehéz volt menni, így megpihent egy mohos kövön.

Aztán nem volt tovább, kézbe került :-))

A legtutibbak persze a sáros kavicsok voltak, ismét az úton...

Mackóm nagyon elemében volt, mindenféléket mutogatott neki. Barlangot, sziklát, mohát, cserjést, patakot, falevelet, na és nem utolsó sorban a farakásokat. "Rossz gyerek" módjára felmászott az egyikre, és invitálta Matyit, hogy másszon utána...

Na, gyere Töpp!

Sikerült!!

Aztán meghódítottak egy másikat is, erre már énis felmásztam :-)))

Ezután megnéztük a nagy rértet is, sajna már eltűnt onnan a nap, egész hűvös lett. Azért Matyi nagyon jól érezte magét hiszen volt csihuhu.

Scsiu-scsiu, scsi-hu-hu-hu

A Kis Masiniszta!

Nahát Papa, micsoda példát mutacc te!

Persze az alkalmi pocsolya is terítékre került...

Teljes volt a kép, mert paci is volt a réten, kicsit letört már a feje, de azért még paci.

Paci, paci!!

"Kicsi kocsi, három csacsi..."

Nagyon jót kirándultunk, persze abszolút Matyihoz igazítva a figurát. Na aztán majd ő igazodik hozzánk anno!!

Hazaérve megetette a kutyákat. Kézből sokkal finomabb a táp ám!!

Hamm! Hamm! Vauvau!

Egy érdekesség, ilyen volt aznap este az ég. A kép címe: Paca

Másnap Mackóm be szerette volna fejezni a metszést, én azonban kértem, hogy menjünk el a Skanzenbe, ha már előző nap nem sikerült. Jó.
Reggel Gatyás háromnegyed hatkor kelt, ami nagyon durva kezd lenni, és persze odafelé elaludt a kocsiban... Bezzeg akkor tudott aludni... Már a Skanzen közepén jártunk, amikor felébredt a babakocsiban... Khmmm... Még kómázott, nehezen fogta, hogy hol van, de aztán a kútkereket már nem hagyhatta szó nélkül :-)))

Mekkora kerék, papa!!

Na, menjünk, nézzük, mi van még itt! (még azért kómás :-)))

Ez a ház nagyon tetszett nekem, szakajtók voltak a padláson.

Csendélet (tényleg csend volt, no turista)

Az állatoknál aztán végképp felébredt. A kedvence a kakas volt, mondja is már, hogy Kakas. A kisgida is cuki volt (elfelejtettem lekapni), meg a birkák is jókat bégettek. Énekelgettem neki magyar és angol dalokat, nagyon figyelt. Talán most már lassan ő is...

Szürkemarha. (mú, mú cow :-))

Na és a sztár, a fekete paci, akitől majdnem kapott egy cuppanósat :-)))

Ezután, hogy fokozzuk az élvezeteket, jött a játszótér. Papa azonnal belevetette magát a sürüjébe. :-))

Matyikám meg csúszott kettőt, aztán maszatolni kezdett a faágakkal és a kavicsokkal. Nem lehetett jobb belátásra bírni. Most ez van.

Na jó, kicsit arrébb volt egy csúszda, amire nagyon könnyű volt neki felkapaszkodni, és ott csúszott még kettőt.

Aztán elindultunk az étterem felé, de még előb megálltunk a Felső-Tisza vidék házacskáinál. Hát ezek voltak a legérdekesebbek!

Matyinak rögtön volt egy kis ház, amit neki méreteztek.

Döngölt földpadló volt benne, és ott rohangált. Komolyan rohangált!!

A kilépés azért okozott némi problémát, de megoldotta.

Majd fogta magát, és se szó se beszéd, elrohant a pajtába a Pötty.

Ott a kukoricadaráló volt a sztár.

Papa, mi ez? 'tomén...

"Egyszer volt egy kemence..."

És egy közös kép a mami kedvéért, hogy az egyiken ő is rajta legyen :-))

A Skanzenben meg is ebédeltünk, bepótoltuk a hétfön szüttyösség miatt elmaradt Ildikó napot. Meg kell hagyni, nagyon finomat főztek. Matyi is bepocakolt, pedig az utóbbi napokban, nem volt az a hajde étvágya...

Persze kaja előtt felmérte a terepet :-))

Azon nevettem, hogy megmutattam neki a kemencét, amibe be volt gyújtva. Megtapogattattam vele, hogy "f f forró". Persze nem volt annyira forró, de jó meleg volt az biztos. Erre megrémült, le is szállt az ölemből, és amikor legközelebb mondtuk neki, hogy nézze meg a kemencét, megtorpant, elkezdte rázni a fejét, és mondta Nem!, majd fújt is kettőt hozzá.

Hámmég szép, tapiztatják velem a forró kemencét...

Az ebéd után a szomszédos oktatóközpontban megnéztük a húsvéti előkészületi rendezvényt. Vagyis nem csak hogy megnéztük, de én csináltam is egy nemeznyuszit, meg egy élő vesszőoszorút virágokkal díszítve. Manó ezalatt az apjával a jurtakészítőket skubizta odakint. Úgy elfáradt, hogy hazafelé is végig alszikázott a kocsiban. Persze hazaérve mondanom se kell, hogy felébredt...

***

Még mindig köhög, de szakad fel. Már nincs gyulladása, az még csütörtökön megszűnt, de még nem vagyunk túl a dolgokon. Kicsit taknyos is, tgy. szerint türelemmel várni kell amíg kitisztul. Sipolás már rég nincs, doktor bácsi pénteken meg is erősítette, étvégy visszajött, kedv el se ment, már csak gyerekek közé nem megyünk zárt helyen, csak a játszótéren. Asszem húsvétig most már ez így is marad, max angolra viszem, ha csütörtökre okés lesz. Szurkolok...

Grál Lovag
(teljesen önállóan fejlesztve)

***

Azt hittem, hogy már itt a tavasz, de még most aszondják, hogy hó is lehet. Ez nem ér... Elég volt a múlt heti eső. Azért szép volt az is. De most nem kell több... Lehessünk kint minél többet, gyógyuljon meg a kis Kapitány.
És, hogy az eső is tényleg lehet szép:

"Borsó"

...