Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers Vörös Család

csütörtök, február 21, 2008

Itthon

Nos, visszaszokni az egyszerű hétköznapokba, tulajdonképpen nem is volt olyan nehéz, mint amire számítottam. Persze Matyi állandóan bepróbálkozott, hogy folyamatosan vele foglalkozzak úgy, mint Marcaliban, de hát ez nem megy mindig. Mert mi lesz ugye akkor pl. a tonnányi mosnivalóval?
No azért vettem az adást, és jókat játszottunk együtt, de volt amikor megmondtam neki, hogy most nem érek rá, hiába nyújtózkodsz. Igazából azt volt neki a legnehezebb megemészteni, amikor megnéztem az emiljeimet hétfőn délelőtt, hiszen abban "nem tudott segíteni." De muszáj volt. Egy hét alatt összegyűlt egy csomó, és vártam a bookline-os futárt is, hogy hozza végre a Harry Pottert. Ez utóbbit azóta meg nincs kedvem elolvasni. Értitek ti ezt???

Kedden sikerült kipucolnom az emeletet is, ma délelőtt meg az alsó szintet, úgyhogy egészen kezdünk helyre pofozódni. Persze Matyi is segített, de inkább nem :-)) Szóval ma inkább kiraktam a teraszra, hogy fogócskázzon akutyákkal, mert sose leszek kész. Ja és ez mindig így van amikor házimunka van, csak most megjegyeztem :-))

No azért persze maradt idő a barátokra is. A héten elugrottak hozzánk Nóriék Tomikával, aki 8 hónapos, és nézzétek, miket tud már. Kész voltam!

Mászik, mászik


és áll!!!



Aztán találkoztunk Csengettyűékkel és Erikékkel is, valamint szerdán már el mertem vinni Gatyást a Baba-mama klubba is.
A klubban kicsit erőszakoskodott a babákkal, nem nagyon, de pl. Erik bömbölőrohamot kapott tőle, mert felborította ültében. Én mondjuk hagytam volna, hadd szokja a szántást, mert messze nem volt durva az egész, de Letti már rohant is, és ölbe kapta "kicsi" csimóját (két kilóval több mint Matyek), aki jól ki is használta a helyzetet... Na mindegy, nem vagyunk egyformák, Gatyás egy ilyen borulástól meg se rezdül, arcizma se rándul, megy tovább. Persze rászóltam, hogy nem szabad Eriket felborítani, meg résen voltam, ha a többiekhez közeledett vadul, de ha ő nem veszi fel, amikor vadóckodnak vele, én ugyan nem vígasztalom és etetem vígaszkeksszel. Persze az totál más, ha megüti magát, és fájdalmában bömbizik. De a nyafogást nem szeretem... Nem is igen szokott.
Egyébként ehhez hozzátéve hihetetlen kőkobaki. Annyiszor beveri a buciját, hogy időnként "nekem fáj", ma reggel pl. lefejelte a radiátort, és semmi! Vigyorogva szlalomozott tovább :-)))))))

Amúgy megint szörcsögött egy kicsit és még köhög időnként, pedig múlt héten már teljesen jól volt. Elég valószínű, hogy megint benyalt valamit, ami kicsit visszahozta a tüneteket. Na de tgy. megint segített neki :-))
Mellesleg elromlott az egy hónapja vett hidegpárásítónk, nagyon ki vagyok rajta akadva!! Éjszaka hiányzott is neki, kétszer is hallottam, hogy köhécsel. Eddig mindig ment, és nagyon hasznos volt. SOLAC grrrrr...

Aztán vannak új szavaink is: pl: bye-bye, utánoz amikor mondom: bá-bá
Elméletileg mondja, hogy anya, de én még nem hallottam, csak Marcaliban voltam téma fényképről.
Mondja, hogy sír, vagyis:
És mindent utánoz, ha olyanja van, többé kevésbbé érthetően. Aztán vagy megmarad a szó használatban, vagy még várat magára.

Tegnap volt egy jó sztori séta közben. Egyszer csak megláttunk egy szürke sziámi cicát az egyik motorháztetőn ücsörögni. A cica közeledtünkre felállt, nyújtózott egyet, majd kecsesen leugrott, és Matyi babakocsija felé vette az irányt. Ugyanazzal a lendülettel felugrott Matyi lábára a pokrócra, és elkezdett neki hízelegni. Teljesen ledöbbentem. Matyi meg túláradó örömmel elkezdte símogatni, ölelgetni, és csak mondogatta, hogy cica, cica!
Annyira cukik voltak, hogy el voltam ájulva! Olyan volt, mintha mindig is ismerték volna egymást. A cica le se akart kopni, jött utánunk is egy darabon. Vajon tényleg ismerhették egymást??

És egy kicsit gyászos hír, sajna Cessy kutya nem terhes. Volt itt a doktor báácsi, és egyértelműen kihirdette az ítéletet. Hogy mi lehetett a gond, ki tudja. Talán nem voltak kompatibilisek, talán az egyikük kiskutyafronton nem kóser, talán túltenyésztettek, nem tudni. Lényeg az, hogy nem lesznek, amitől nagyon elszomorodtam, üres marad a kazánházban a kosár. Se kisbaba, se kiskutya, hát mi van itt kérem?????

...