TENYÉSSZEMLE ÉS EGYÉB ÁLLATSÁGOK

Szombaton délelőtt három év után végre el tudtunk menni Cessy-t tenyészszemléztetni. Eddig azért nem akartuk és tudtuk vinni, mert az uszkárszemle minden fél évben egyszer van, és naná, hogy napra pontosan akkor amikor a kutyik tüzelnek. Ez elvileg nem kizáró ok, de inkább nem próbáltuk be... Persze akkor már vittük Dodót is szemlére, őt még a helyszínen át is kellett a nevemre íratni. A tenyésszemlének az a lényege, hogy az anya-kutyiknak megfelelő minősítés esetén törzskönyveztetni tudjuk az utódait. E nélkül nem lehetnek pedigrések...
A szemle előtti két nap pont nagyon hideg volt, így nem fürdettem meg őket, nehogy megfázzanak, csak a bundájukat fésültem ki, hogy valamennyie szalonképesek legyenek. Végülis egy hónapja se voltak kimosva, olyan sűrűn nem is lehet. Tudtam előre, hogy a mieink lesznek a legbozontosabbak, de hát istenem, az itt nem számít, csak a kutya adottságait nézik, gondoltam én.
A végeredményt tekintve nem is számított a kissé vagesz stílus, szépen kiperkáltuk a horror összeget a szemléért, a klubtagságiért meg az átírásért, és elég hamar sorra is kerültünk. Szerencsére mindkét kutyi megkapta a "tenyészthető" minősítést, de még mielőtt eltűntünk volna, az egyik bíró megjegyezte, hogy hát legközelebb azért ha kiállításra visszük (nincs az az Isten...), fürdessük meg és nyírassuk meg őket. Ok, belátom, ez kutyaetikett, és főként uszkáretikett szempontjából illendő lett volna, de hát így jött ki a lépés, és egyébként tök normálisan néztek ki, csak éppen nem parádéra felkészítve. Cessy még új nyakörvet is kapott.
Én majom, mivel őszinte ember, és nem mellékesen kutyaszerető gazdi vagyok, bevallottam, hogy hát a hideg miatt nem akartam őket kimosni, és mivel ők kint laknak, ezért hosszabb a szőrük a "megengedettnél".
Hát emberek, azt nem teszitek zsebre amit ezért a mondatért kaptam... A lényeg az, hogy úgy néztek rám, mint a véres rongyra, hogy én kint tartom az uszkárjaimat, mert azok a szobába valók, és egyébként is társasági kutyák, akiknek folyamatosan kell az ember közelsége. De mindezt úgy és olyan lekezelően vágták a fejemhez, mintha legalábbis a szemük láttára kínoztam volna őket. Kb. az volt a vége, hogy tűnjünk is el onnan gyorsan, mert látni se akarnak ilyen népséget.
Hát én olyan ideges lettem, hogy az én gondoskodásom, szeretetem és a kutyák láthatólag egészséges és vidám mivolta semmit se ér nekik, hogy még a fényképezőt is ottfelejtettem, se láttam, se hallottam. (A gépet utóbb visszakaptam, ez ügyben nagyon segítőkész volt az egyik bíró. Köszönöm még egyszer.)
Mert kérdem én, van ezeknek a kutyáknak bármi baja? Csak pont úgy élnek mint a kutyák, játszanak, ugatnak, futkároznak naphosszat, ki-be járnak a házba, látnak minket, játszunk velük, kényeztetjük őket, bármikor be vannak engedve ha kérik, de ha akarnak kimennek, és pl. most is nyitva van a terasz ajtó, szerintetek itt bent szottyadnak a papucsomnál? De nem ám, kint lebzselnek a kerítésnél, mert nézik, hogy hogyan csinálják a csatornázást az utcán. Nyáron egy csomó gyümit esznek a fák alatt, futnak a fűben, akkor végzik a végzendőt amikor akarják, és boldogok szalag nélkül is a hajukban! Én speciel így szeretem őket látni, bohókásnak és kissé borzasnak, utálnám, ha oroszlános bundával parádéznának itt pomponokkal, vagy ha állandóan macska-módra itt tekergőznének a lábam alatt, a leggyengébb zajra is remegni kezdenének és az ágyamban aludnának.
Nem, ők egészséges kutyák, akik mindent tehetnek, amit egy kutya szeret, még ásnak is, szerintem az uszkárosok frászt kapnának, ha látnák a Dodót sáros bajusszal... Pedig merem állítani, hogy akkor a legboldogabb ez a kis zsivány.

A kínzókamrában...

Szóval az egész azért borított ki ennyire, mert én nem röhögöm ki azokat akik macskát csinálnak egy kutyából, meg masnizzák őket, egy asztalnál ülnek és egy ágyban alszanak velük, mert mindenkinek megvan a szabad választása, nekik így jó, de akkor én se legyek a világ legszemetebb embere, mert az én kutyáim másképp élnek.
Miért, az jobb, ha valaki reggel elmegy dolgozni, este jön, a kutyája meg ott marad a lakásban, és egész nap szenved mindenféle miatt??? Jobb, csak azért, mert nem tud elázni, ha esik az eső?
Mondták, hogy miért nem veszek másik fajta kutyát, ami nagy testű és kertbe való. Hogy miért? Mert én ezt a fajtát szeretem, okosak, intelligensek, és gyerekszeretőek. Miért vegyek egy pl. labrador retrievert, amelyik tízszer akkora mint a Mazsi, és feltúrja a kertet?

A lényeg az kéne, hogy legyen, hogy a kutya boldog legyen, és ha az, akkor senki nem szólhat bele, hogy ezt a gazdi hogyan éri el!!!!!!!!!
És ezt el kéne fogadni, kedves uszkárosok!

Végezetül az egyik szörnyű sorsú kutya... és a sz.s. gyerek :-))