MATYIKA ELSŐ KARÁCSONYA


"La-la, Mennyből az angyal..."

Szervusztok hűséges olvasóim!
Hú, nagyon sokmindenről kell beszámolnunk, mert az utóbbi időben elhanyagoltuk a blogolást. Ez részben persze érthető, hiszen a fél országot bejártuk Karácsony alkalmával.

Már 22-én elindultunk Marcaliba, de odafelé kicsit körülményesen értünk, mert Mackóm az utolsó pillanatig "nem adta fel " a munkájához tartozó szervezést meg mítingelést, de végülis ott voltunk. Még jó, hogy nagy autónk van, hát ennyi cuccot hogyan tudtunk belerakni, azt nem is tudom. Még a fülünkön is csomag lógott. Persze az igazság az, hogy ennek jó része ajándék volt, de hát a Matyicucc (meg az enyém :-)) se volt elhanyagolható. És még a kiskutyák is ott pihentek a lábam mellett. Fullon volt szegény Mondi.

Matyi hamar belejött a nagyszülőzésbe, rosszalkodni kezdett, már amennyire ő szokott. Reggel már hatkor nekiállt kukorékolni, és nem hagyott aludni. Mivel egy szobában voltunk mindhárman, így nem tudtam becsukni az ajtót ahogy otthon szoktam, és aludni így persze már nem lehetett. Matyi meg jókat sikongatott. Nem telt bele sok idő, Mackóm megelégelte a koncertet, kikapta Matyit a kiságyból, és kivitte Pista nagyapának, hogy ha egyszer már úgyis felkelt ő is, akkor bulizzanak együtt az unokájával, mi meg tudjunk aludni! Hát mondanom se kell, ez remek ötlet volt hihihiiii. Igy legalább tudtunk még szunyálni egy kicsit, a kópé meg szórakoztatva lett, és viszont. Másnap hajnalban meg anyósom Margit, amint meghallotta a hangokat, már be is kopogott hozzánk, hogy "kilophassa" magának a dalolászó manócskát. Hurrá! Ez jó kör volt :-)))

Azért persze apival is volt délutáni dögönyözés

Meg randalírozás... Mire tanítja ezt a kis kölcsit ez az api!

Karácsony naplán, 24-én először Mackó nagypapájánál állítottunk fát, aztán délután meg Marcaliban. Matyinak nagyon tetszettek a csillogó gömböcskék, egynéhányat le is rántott.

Acca!!

Még most ott lehetett a díszítésnél, de jövőre ezt már nem szeretném. Hiszen csak az angyalka hozza azt a fát, vagy nem?

Azt a Kópévári Díszlecsenő Huncutját!

Persze este az ajándékok már készen várták őt ott a fa alatt. Nagyon gazdag Matyi lett.

Többek között kapott egy szánkót a Dédnagyapától,

meg egy zenélő miskulanciát tőlem meg Mackótól.
"Hát ez meg mi a szösz?"


És hát Anyu horgolt nekem egy sapit meg egy sálat is. Teccik?

A Karácsony este egyébként békésen telt, Matyi hamar elfáradt mondjuk, és kb. 8 körül már totál bealudt, miután 6-tól 7-ig bömbölt egy hatalmasat, de utána mi még sokáig fent voltunk, és beszélgettünk. Ez volt az első Karácsony, hogy nem voltam otthon szenteste. De hát majd jövőre fordítva lesz, és 24-én Kecsón leszünk. Igazságosan :-)

Mackóm és Gábor művészképe. Mackóm fotózott, és Gabi belevakuzott oldalról.

Aztán voltak itt még egyéb érdekességek. 24-én sétáltunk egyet a városban, és az egyik árokparton nyílt egy csomó ibolya. Komoly! Szedtünk is egy csokorral. Igaz, illata nem sok volt, de szépek voltak, főleg így Karácsonykor.

És a fán! Néminemű anomália...

25-én délután aztán szedtük a milliónyi batyunkat, és kora délután elzarándokoltunk a Duna-Tisza Közbe.

Mehetünk, én kész vagyok!

Hát még jó időben jó autóval sincs közel ez a Kecsó Marcalihoz, több mint három órát mentünk. Igaz, Zamárdiban a Balatonparton egy panorámás szopiztatás is benne volt a buliban. Persze Matyi alig akart enni, éhes volt ugyan, de inkább a Balcsit akarta ő is skubizni. Khmmm... Tiszta tejci lett az én meg az ő ruhája is...

Kecsón ezúttal 25-én ünnepeltük a karácsonyt anyuékkal. Matyikának itt is nagyon tetszett a karácsonyfa. Persze megint kapott egy rakás ajándékot...


26-án jó sokan jöttek hozzánk, az egész Rudnai família, kb 20-an voltunk pindurokkal együtt. Mert hát eljöttek Levi és Csongi is, akik jót pörögtek a folyosón. Robi dobálta nekik a lasztit.

Na, hova lett?

Ott van!

Matyika jórészt apijával ücsörgött, mert nekem sok dolgom volt. Hát nem arik? Most ez a kedvenc képem!

Aztán másnap volt itt nagy kajcsizás is, anyu és apu se bírta ki, hogy ne lopikálják el a manócskát, amikor lehet! Nagyapa volt az etetőszék, nagyanya meg az adagoló.

Egyébként Matyi már simán betol ebédre egy Viva pohárnyi kaját (160 ml), méghozzá a töményebb fajtából is. Szerintem, több is beleférne, mert utána még símán cicezik is egy jó nagyot. Hát nemtom, hogy hogy lesz ebből kajakiváltás sítúrára... Mármint, hogy egyáltalán ne akarjon szopizni délben. Végül kénytelen leszek síruhában etetni a resztóban...

Ja és képzeljétek, voltunk moziban is. Még Matyi születése előtt voltunk utoljára, talán a Rokonokat láttuk akkor. Most teljes karácsonyi leépülésünk csimborasszójaként a Táncoló talpakkal búcsúztattuk az ünnepeket. Végülis jó volt, főleg így, hogy már újdonság volt beülni a multiplexbe.

"Ez az év is úgy tűnik el..." Saját készítésű kis pufifám (tavalyi)

És még egypár szösszenet.

A vatera.hu-n "kukáztunk" :-) egy egyébként kitűnő állapotban levő francia babafürdető gyűrűt. Mivelhogy Matyika még mindig nem tud stabilan ülni, de tartani már nehéz, így kipróbáltuk ezt is, ezzel jobb-e fürdetni. Jelentem, siker van. Tetszik is neki, és apijának se törik le a dereka. Íme:

Hát emmög mi?

Hopp, megvan a kád széle!

Király!

Az a jó, hogy akármibe beletesszük Matyikát, az mindig tetszik neki. Sose kezd el ordítani félelmében, vagy mérgében, megnézi magának a cuccot és vigyorog mint egy vadkörte. Nagyon jól kezeli az ismeretlen helyzeteket, figyel, konstatál és ránkmosolyog. Tündéri kis pofi.

Amikor mi eszünk, mostanában ő is velünk együtt ott ül az etetőszékében, és játszik. Meg közben jár a kis szája, mintha ő is enne! Édes kis Manócska!

:-)