Vörös Család

BENDŐ-BANDI

Egyszer már értekeztem arról, hogy Matyikának elkezdtem adni ebédre a tejcin kívül papit is. Amikor beteg lett, ezt kicsit elhanyagoltuk, mert úgy gondoltam, hogy a kis szervezetének pont elég leküzdeni a bacikat, várjon még az a papi egy kicsit. Múlt csütörtökön azonban a doktor bácsi miután megnézte a Mazsolát azt mondta, hogy ilyen enyhe kis taknyosságot símán okozhat a foga, ami most már útban van kifelé, és nem hiszi, hogy bármi baja lenne ezen kívül.
Hát jó, akkor együnk. Gyártottam hát megint papit, és elkezdtük. Előbb 2 napig 25 ml, aztán 50 ml, aztán 75 ml, és képzeljétek, ma már 100-at gond nélkül betolt! Hogy mit adtam neki? Hát főtt rizspelyhet reszelt almával és egy kis baba-szőlőlével, ma pedig krumplit almával, szőlőlével. Úgy ette, mint az a bizonyos kacsa a nokedlit, és persze desszertnek még megette a ciceket is. Bár úgy érzem, azok is vették a lapot, és már kevesebbet termeltek a déli papira. Jól állunk ám! (le is kopogom).

És persze, hogy teljes legyen a boldogság, mindehhez előszedtem az etetőszéket is, amiben jókat kalimpál evés közben.

Persze már volt is egy vicces jelenet az evés kapcsán. Anyósom mindig emlegeti, hogy amikor Mackóm kicsi volt, kiberregte a szájából az ételt. Gondolhatjátok, hogy kire ütött ez a gyerek! Tegnap ugyanezt megcsinálta az apró is... Minden csupa pép lett körülötte...

Na de persze rosszaságot lehet ám tanulni élesben is.
Itt éppen a kutyákat idomítja apa és apafi.

Aztán meg a kutyanyálas kezét moshatom én le :-))

És van még egy új tudományunk. Fürdés közben megzabáljuk a lábunkat. Muszáj!

Kép címe: Dilemma
(Na melyiket válasszam? Bal vagy jobb?)

Előbb a jobbat, tök könnyű!

Aztán a balt is megkóstolom! Ezt nehezebb... De így igazságos! (cc. Mátyás)

Újabb akkrobatikus mutatvánnyal folytatuk habitapis sorozatunkat is, mégpedig a gumibaba számmal.

Félig hason,

félig hanyatt. Cél a henger!

Ennek az a lényege, hogy már majdnem hasra vágta magát, csak az a fránya válla túl széles :-), és nem akar gördülni. A vége persze egy kétségbeesett nyafizás, és akkor anyu persze nem bírja tovább, és segít...

Megvagy!

Az elmúlt napokban nagyon sok emberrel találkoztunk. Itt a karácsony, és sorra kell látogatnunk mindenkit, vagy minket látogatnak sorra.

Szombaton itt voltak kedves angol barátaik, akikkel jót beszélgettünk, és megint készítettem egy nagyon jól sikerült burgundi marhaszeletet zsemlegombóccal. Azt hiszem nekik is ízlett :-)

Yvonne és Matyi

Matyika kapott tőlük egy édi kis együttest, csíkos pullóver és farmernaci, majd meglátjátok, és egy angol gyerekdalos CD-t. Az utóbbit bevallom én kértem, hogy hozzanak, mert az én ősrégi kazijaim nagyon gagyik már. Hallgatjuk is pl. a "Grand Old Duke of York"-ot, és amikor felmennek a katonák a hegyre akkor feldobom Matyit, amikor lemennek, akkor lelógatom, középen meg haspuszit kap amitől nagyokat nevet!

Hát ez csudijó is, köszi Yvonne!! És persze Gordon!

Aztán hétfőn itt volt Kriszta barátnőm, jó sokat dumáltunk, már ezer éve nem volt rá lehetőségünk.

Ja és egyébként az már a mi karácsonyfánk ott a háttérben.

Merthogy nálunk a 7 év alatt már hagyománnyá vált Mackómmal, hogy úgy mint angol barátaink, mi is egy héttel karácsony előtt feldíszítjük a karácsonyfát. Ennek gyakorlati oka az, hogy karácsonykor sose vagyunk otthon, Kecskemét és/vagy Marcali (mostmár "és"), és ezért nem tudunk 24-én otthon fát állítani. Így meg látjuk is a fánkat, és nem is kell kapkodni vele 23-án, szóval ez így eddig jó is. Azt azonban még nem tudom, hogy jövőre mi lesz, amikor már Matyi is értékelni fogja a karácsonyfát. Akkor most hogyan is hozza a Jézuska 24-én a fát, ha már nekünk otthon lesz egy előző hét végén? Persze ezen még egy évig gondolkodhatunk... (Gondolj, gondolj...!) Nemtom...

Na mindegy, így néz ki. Ez most nem ér plafonig, mint tavaly, egy kis emelvényen áll.

Díszek.

Ési íme a mézeskalács Macicsalád, egyelőre három taggal (made by me).

És némi csodacsemege. (too)

Szóval nálunk már nagyban megy a karácsonyozás. Tegnap Katival és Csengével tologattunk meg karácsonyoztunk, Matyi kapott egy édi síelős hóembert, ma meg Évi és Csongi voltak itt, holnap pedig Mirjam és Szilvi jönnek. Micsoda forgatag, nemde? Méghogy a kismamák unatkoznak otthon :-)))

És hogy még ne legyen a mesének vége, Éviéktől kölcsön kaptuk a Csongi által sose használt ugrálójukat amit az ajtóra lehet felcsíptetni. Még szombaton Yvonne-ék mondták, hogy létezik ilyesmi, és én azonnal végigböngésztem a netet, de nem találtam megfelelőt sehol. Ma meg Évitől kapok egyet kölcsön. Hát nem jó?

És az még jobb, hogy Csongival ellentétben Matyi baromira élvezte a rugózást. Egyelőre persze még én rugóztattam, mert hiába ért le a lába, nem jött rá, hogy ő is tudja mozgatni, de egy kis idő múlva elkezdett vele körbe-körbe tekeregni, és nagyokat visongott!