Családi taknyos hétvége Zalakaroson

Gondatlan mami megfázított engem

Hát igen, ez is bekövetkezett, amikor Matyi szüttyös lett mégpedig az én jóvoltamból.
Múlt csütörtökön sétáltunk egy hatalmasat, és amikor elindultunk, annyira jó idő volt, hogy Matyit egy szál bodyban meg rugiban kezdtem el talicskázni. Aztán a házak között, ahol nem sütött a nap már hűvösebb lett, de mit nekünk, hiszen még meleg van itt is. Hát nem volt elég meleg, sajna, mert mire betakartam Matykót, már valszeg késő volt. Péntek reggelre köhögve és szüttyösen ébredt, ami annál is nagyobb riadalmat okozott bennem, mert épp indultunk volna Zalakarosra wellnessezni (már megint). Gyorsan fel is hívtam a doki bácsit, hogy most mi legyen, de mivel szerencsére Matyinak nem volt láza, és alapvetően jó kedve maradt, azt mondta, hogy nyugodtan menjünk, ha baj van hívjam fel. Sétáljunk nagyokat, de jól takarjam be! Szerencsére Matyi nem lett rosszabbul, az orrát szorgalmasan szívogattuk, és egészen jól viselte a hétvégét. Azért nyűgösebb volt a szokásosnál, de még mindig csak annyira, hogy a barátaink irígykedve nézték :-)), hogy milyen jó gyerek. Csöndben elvan, nézelődik, alszik. Remélem így is marad, de hát ez kevéssé szokott így lenni.

Az ebédlőben

Zalakaros egyébként jó hely, de nem annyira mint Siófok. Kicsit lakótelepi jellegű a szálloda, és a belső élménymedence része is jóval kisebb. Nincsen hozzá nagy park sem.

"Lakótelep-feeling"

Ami viszont nagyon klassz, az a kinti wellness rész, ami Siófokon nincs. Ott csak sima medence van kint, Karoson ellenben kint is vannak buzgárok. Mivel a belső medencék elég zsufik voltak ezért Mackóval inkább kint fürödtünk. Erről nincs kép, mert a millió turista közé meg a gőzbe nem akartam levinni a gépet. Biztos ami biztos.
Nagyon tuti idő volt napközben, sütött a nap, mint nyáron. Délután aztán hüvi lett, és én is megfáztam egy kicsit, de hát egy-egy. Szolidaritást vállaltam az apróval...

Pindur-Pandúr a nagy ágyban gyógyul

Egyébként Matykót ezúttal nem vittük be a vízbe két okból, egy a megfázás, kettő meg a gyerekmedencék nem tűntek nekem túl higiénikusnak, kicsik voltak tele gyerekkel, így nem kockáztattam meg. Matyinak sztem egyébként sem hiányzott a fürcsi, jót szuszkált az usziban is a nyugágyon. Este meg úgyis teleengedtük a kádat, és abban pancsikot apijával. A kádba is termálvíz folyt, így hát ő is kivette részét a wellnessből, csak egy kicsit másképp :-))

Azért persze együtt mentünk le az usziba

A kajcsik is finomak voltak, svédasztal volt reggel és este. Mesi még Doninal is adott egy kis kompótlevet. Kicsit fintorgott az apró, de azért benyelte :-))

Aztán pedig még a száját is megtörölte :-))

Matyi még csak kukkolta, neki még nem adok.

Karoson egyébként Mesiék mellett rég nem látott barátainkkal is találkoztunk Pécsről és Tapolcáról. Tapolcaiak sajna lemaradtak a fényképezésről... Na majd legközelebb.

A "felnőttek": Kata, Domi, Mesi, Oli, Mackó és a pindurok: Peti, Doni és Matyi

Domika

Peti

Domi, Oli, Doni, Matyi

Doni és Matyi. Szimultán szuszka.

Amire egyébként marha irígy voltam Zalakaroson, hogy tele van ültetve a kedvenc fajta Kánámmal, hihetetlen ágyások sorjáznak az út mentán. Karoson egyébként az egész faluban gyönyörű a növényzet, tuti kertészek dolgozhatnak ott.

Kánák, a kedvenc fajtám: zöld levél, piros dupla, tripla virágok

A hotel melletti Kánasor

Canna with Me...

Tényleg jól sikerült ez a kis összeröfi, és a srácok meg is dumálták, hogy november végén megint csinálunk egy ilyet, csak valahol Pécs mellett. Remélem akkor Matyi is tud majd fürcsizni. Majd nagyon vigyázok rá.

Most egy kicsit bambultunk.

De azért jókat játszottam az apival a szobában :-))

Cuppanóst a tipi-tapira!!!

Vasárnap a kijelentkezés után még elmentünk megnézni a Kis-Balatont, konkrétan kimentünk a Kányavári-szigetre, ami egy szép kirándulóközpont. Még mindig gyönyörű idő volt, sütött a nap. Ez az ősz kárpótol a nyári nagy melegért!

Idill a Kis-Balatonnál

A szigetre vezető híd, amin kicsit körülményesen rángattam keresztül a babakocsit(!)

A kilátó



Kilátó Repülő Medvével

Kukucs, anya hol vagy?

És az egyik ág a hídról. Tele van vizimadárral, főleg kárókatonával.

Jó későn este értünk haza, mert még Marcaliba is elugrottunk.

Marcaliban egyébként volt egy édes jelenet, amikor Margit ölében ülve a körülötte levők ebédeltek, és Matyi elkezde utánozni, ahogy járt a szánk rágás közben. Tündéri volt!!!

Hazaérve Matyi már álmos volt, így meg se fürdettük, hanem hamar ágyba dugtuk.

Szusz...

És néhány művészkép szeretett fővárosunkról. Ezeket még péntek délelőtt sikerült elcsípnem a rakpartról.

Itt az ősz, mord a tél...

... a szmogban szürkeség...

De a fagyban is ott a szín, s a másik oldal már ragyog...