Álmodok egy világot magamnak :-))

Újabb történelmi fejlődési pontokhoz érkeztünk kedves olvasóim!

Először is Matyi vasárnap este elkezdet C betűbe pöndörödni, jelezve ezzel, hogy mostantól még jobban résen kell lennem, ugyanis nemsokára hátról hasra fogja vágni magát egyszer csak! Még nem sikerült lencsevégre kapnom a "C-produkciót", de ígérem, biztonságos körülmények között el fogok rohanni a gépért az adott pillanatban. (Szerk: Ez volt délelőtt)

ESTE: És igen!! Kedves olvasóim, sikerült egy sorozatot készítenem ha nem is pontosan a reggeli C-ről, de itt nem csak hogy próbált oldalra feszíteni, hanem sikerült oldalra is fordulni, íme:

1. Alaphelyzet: hanyattfekvés

2. Páros láb-lendítés

3. Oldalra érkezés

4. Szülői lelkendezés

De ügyes vagy!!!!! Namégegyszer!!!

A másik el nem hanyagolható esemény pedig, hogy már nem csupán puszta kézzel, hanem egy rágókát megragadva püföli a lógicsáló vizilovakat, zümiket, vagy akármiket.

Nézzétek csak a bal kezét!

És nem utolsósorban vasárnap kora délután megtörtént az áttörés, miszerint megnyalatuk vele a közös körténket, és maximálisan ízlett neki. Azért közös, mert előbb Mackó evett belőle, aztán én, majd Matyi. Aztán a vicc kedvéért az eldobott csumát előbb Cessy majd Dodo fejezte be, így tényleg családi körte lett belőle. Jó édes körte volt egyébként, bio és kőmentes, alig akart leválni róla Matyika! Este pedig ezen felbuzdulva Mackók az almáját is megkóstoltatta vele, nézzétek az eredményt:

Nyamm...

Nem akarom elkiabálni, de gyümölcsök terén sztem nem lesz gond a hozzátáplálással. Persze még nem adok neki rendesen, de az ízekkel már ismerkedhet.

Egyébként múlt pénteken itt volt kedves barátnőm Kati, akivel jót babakocsiztunk a környéken, és végre kidumálhattuk magunkat. Ez is ritka.


Vasárnap délelőtt pedig szüreteltünk, előbb az almát majd a körtét. Ez legalább nem permetes, le is fagyasztok Matyinak belőle a télre.

Kicsit nyomott, kicsit kukacos, de a miénk és bio.

Ilyen fürtjeink is voltak. Persze egy szakképzett almász ettől hideglelést kapna :-)

Vasárnap délután meg elmentünk kirándulni a Dunapartra amolyan elő-házassági évfordulózni. Csoda idő volt, gyönyörű, hihetetlen, hogy az október ilyet is tud!


Egyszer már jártunk itt amikor Mayti még egész apró volt, a part mellett bringaút van kialakítva, és jól lehet rajta talicskázni. Most már szúnyogok se voltak, és a sár is felszikkadt. A víz pedig egész lement, úgyhogy ilyen kimosott gyökerekben gyönyörködhettünk

Matyeknak is tetszett a túra, egészen sokáig ébren volt és nézelődött. Főleg a felette elsuhanó fák leveleit bámulta, mint mindig.

Sztárfotó a mamiról a Dunánál

És a vadszölő-dzsungel. Hol is vagyunk? Borneón?

Tegnap, hétfőn volt egyébként a kétéves házassági évfordulónk. Matyika meg is tisztelte azzal, hogy egész nap nyafizott. Pont egy éve derült ki róla, hogy úton van, és ezt az idei ünnepnapot is emlékezetessé akarta tenni. Semmi se tetszett.

Duzzogunk :-))

Aztán estére szerencsére elfáradt, és az étteremben, ahová Mackóm elvitt már durmolt.

Így értünk haza :-))) A nyolcadik törpe...

És ezt a virágot kaptam Mackómtól ajándékba. Szép ugye?