Három hónapos lettem én...

És már mennék a lasztiért, de még nem megy :-)

Három hónaposan kb 6700 g és 67 cm körül lehet Kismatyi, de csütörtökön majd pontosítunk. Jól megnőttünk, azannya... Bár állítólag ez nem is nagy dolog, mert manapság mások is nőnek mint a gomba. Turbó mamik és turbó babik :-) Biztos sok eső esik.

Aztán meg már a nagykádban fürcsizünk, mert a kicsit komplett kinőttük.
Először nem tetszett igazán neki, és volt egy kis bömbi, de most már szépen beszuszkál Matyika itt is és csak lebeg a víz tetején. (aug 24 óta)

A vizipaci diszkréten takarja a lényeget, de azért az ott van, don't worry :-)

Relaxation. Apuci tartja a tarkójánál fogva.

Az elmúlt két hétben is sokat mászkáltunk, és persze Matyika is jött velünk.

Augusztus 26-án voltunk megint Marcaliban és ott végre dédnagymami is kezébe vehette az unokáját.

És persze voltunk dédnagyapánál is.

Dédnagyapa virágai

A Marcali család

Az északi part hazafelé.

Emiatt a kép miatt lehúztam a hátsó ablakot, aminek ennek következtében megint elszakadt a bowden. Éljen! De most legalább nem szaladt le gyökérig az ablak, így hazajutottunk egy kis celluxozás segítségével. Mackóm mostanra kicseréltette az egész bazárt.

Megint utazunk

Kecsón is voltunk, mert osztálytalálkozóm volt, már a 15-ik érettségi tali. Ezek szerint csak örexem én is...

Ex-osztályársakkal

Mind a kecskeméti ének-zeneibe jártunk, ebbe a gyönyörű épületbe.

Most már nem az ÉZI van benne, de azért bemehettünk, és körbenézhettünk. Jót nosztalgiáztunk, meg énekeltünk a díszteremben. Még egész jól sikerült összehozni egy-két szép nótát, főleg a kánonok terén. Megvallom őszintén, nekem már erölködnöm kell, hogy kottát tudjak olvasni, pedig 12 évig jártam oda. Azt hiszem, fel kéne elevenítenem, hogy hogy is volt, mint is volt... Két kereszt esetén mi a dó?

Emléxem, hogy amikor rajzórán tanultuk a perspektívikus ábrázolást, ezt kellett lerajzolnunk.

A díszterem, itt énekeltünk a kórussal, és most is itt kánonoztunk.

Nagyon szép akkusztikája van.

És még annál is szebb ólomüveg ablakai.
A középső "pálmafás", a tudás fája volt a kedvencem.

A buli is jól sikerült, 11-kor vitt apz haza. Matyinak előre lefejtem egy kis tejet, hogy este amíg anyuék vigyáztak rá, biztonságból legyen tarcsiban, de annyira nehezen jött össze, hogy 3 nap alatt mindössze egy decit sikerült összeszenvedni. Alapból csak annyi van amennyi neki kell. Persze az erőltetéstől meg elkezdett több tejcsim lenni, úgyhogy három napig szenvedtem vele, mire mára végre visszaállt az a mennyiség, amennyit egyszerre meg is eszik. Nem szeretnék fejni többet. Csak ha nagyon muszáj lesz valamiért...
Ami a slusszpoén volt, hogy Matykó annyira bealudt este, hogy nem is kelt fel amíg haza nem értem, úgyhogy nem is kellett a nehezen kiszenvedett tejcsi neki. Kicsit fájt a szívem, amikor másnap kiborítottam. Ez van...

Kecsón jókat is sétáltunk, nagyon szép a központ, meg persze anyuval egy csomó babaturiba is elmentünk. Ez lassan hobbivá válik :-)



Ezek a képek pedig ma készültek a 3 hónapos évforduló alkalmából. Tegnap ugyanis itt járt doktor bácsi, és azt mondta, hogy mindenképpen erőltessem Matyikánál a hason fekvést, mert nem a forgáshoz ez is kell.

Kis fóka, a karjait még úgy kell előre pakoltatni vele. A fejcsiét azért szépen emelgeti.

Aztán elfárad, és leteszi a fejét, de csak jobbra nézve hajlandó.
Meg kell tanítani majd balra nézni is, mert most ez nem kényelmes neki.

Ma itt volt Szilvi és Mirjam is, bababulit tartottunk. Nézték egymást a csöppek.

Egy kis pocakhinta

Ezt meg el kéne érni, de majd legközelebb. Most anyu segít :-)