Sziasztok, újra itt volnánk!

Nézzük mitisír a hogyishívják :-)


Persze megint rengeteg minden történt velünk, azt se tudom, hol kezdjem, de talán ott, ahol a legfontosabb, hogy KisMatyi immáron egész jól megfogja a tárgyakat. A két kezét is megtalálta egymás számára, úgyhogy egy csomószor markollássza egyikkel a másikat.

Itt pont nem, ez egy művészkép :-)



Aztán fontos ugye, hogy megtört a jég, és végre megbarátkozott a fürdőkádba való ülő-fekvő alkalmatossággal, ami bazi drága volt, úgyhogy majdnem én is sírva fakadtam amikor első körökben nem akarta megszokni és bömbölt benne. Ugyanis jelentettük már, hogy Matyika kinőtte a kiskádat, de a nagykádban még persze nem tud ülni, ezért vettem meg neki a macis ülőkét. A végén a pancsi-pancsi medencében barátkozott meg vele még két hete amikor nyári meleg volt, és még tudtunk egyet utoljára fürcsizni. Azért hozzá kell tegyem, hogy a nagykádban apija még mindig inkább lógatja, mert Matyi így jobban tud lebegni. Sztem majd ha már játszani is akar a vízben, akkor lesz az ülőke az igazi.


















Aztán voltak itt nálunk Kata mama és Csenge baba, aki még március közepén született. Nem sokkal később ekkora volt:



Most pedig ekkora :-)



Aztán a kertünk is csinosodott, mert Mackóm vett egy tuti szegélynyíró fűkaszát, és végre sikerült megszabadulni a kert végében a derékig érő "szárazvirágostól". Azért nem mondom, hogy "gazostól", mert valóban, amikor virágzottak a mezei füvek és virágok, addig szépek voltak. De már pár hete nem annyira, úgyhogy jó, hogy megszabadultunk a rendetlenségtől.

Két hete a nagy vihar levitte az egyik körtefáról a legtöbb körtét. Szegények, alig-alig érnek így be. :-((

Azért szépek így is.



Egyébként a kis kertünkben most is vannak szép virágok, nem csak tavasszal. Íme:

Egyik kedvenceim a dáliák:




Valamint kedvencem lenne még a Kána (Caenna), de sajna nálunk lenni utál mindenféle formában. Már harmadik éve, hogy most is kaptam egy csomó gumót a kecskeméti hobbi-szomszédunktól, de nézzétek mi lett nálunk belőle:


Ez egy vicc. És nála....


És sajna ez nem csupán az öntözés, mert nálunk sajna nagyon agyagos a talaj, amit nem bír szegény Kána :-(((. Úgyhogy brühühü, jövőre csak óriáscserépbe teszek gumókat, jó kis földdel, és úgy szép lesz. Meg szerzek sárgát is, ha addig élek is. (Balin volt egy csomó...)


"Ne strapáld magad mami, te szereted a Kánákat, de a Kána nem szeret téged.
Ültess inkább békalencsét! Hihihi :-))))))))"



Aztán vicces dolog történt a kiskutyákkal, mert Dodónak le kellett nyíratni csutkára a bundáját. Nagyon ari volt loncsosan is, de még a tavaly téli raszta is benne volt, olyan sűrű a szőrzete. Ezért aztán a kutyakozmetikus azt javasolta, hogy nyírassuk meg teljesen, és akkor ismét kezelhető lesz. Na most Cessy is "kis" kutya, törpeuszkár ugye, de nézzétek mekkora lett Dodó :-)


Cessy és Dodó :-)))))))))))))))) Összehasonlításképpen.



Egy szupi sztárfotó Cessy-ről.
A kis rosszcsont elcsent egy cserepet és szétrágta. Pedig ez Dodó reszortja lenne.



Aztán van egy találós kérdésünk is. Mi ez?
Aki tudja írjon a "Kommentbe", vagy hívjon fel :-D (Ez a csali)




Múlt hét végén voltunk Kecsón. Anyukám Mária, és őt ünnepeltük.

Persze anyu mellett megint Matyi volt a főszereplő :-), mint mindig.


Családi ebéd is volt. Nézzétek a kakukktojásokat a képen. Hát nem szépek? Két lökött vej értelmes arcot vág... (Inkább Wei wu Wei)





Nagyapi és KisMazsi:



A leendő keresztmama:


Merthogy most vasárnap lesz a kis poronty keresztelője Szentendrén ugyanabban a templomban ahol két éve az esküvőnk volt. A keresztapa Mackóm öccse, Gabi lesz.


Múlt vasárnap kimentünk a szabadidőparkba megnézni az idei Kecsói CACIB-ot. Sajna a kiskutyákat nem tudtuk vinni, mert épp tüzeltek, pedig jó lett volna őket tenyésszemléztetni, de én mindenképpen meg akartam nézni az uszkárokat. Most is megerősödött bennem, hogy a két kiskuyánknak nagy szerencséje van, hogy nem kell piperészkedniük naphosszat, és ugyan kicsik de mégis kutyaszámba mennek. Azt hiszem sose nyíratnám őket így le. Szépek de mégis, valahogy nem kutyák... Max plüsskutyák.






Egyedül a tömzsi lábak tetszenek, sztem az jól áll nekik. Mindig kérem is a "fodrászunkat", hogy a mieink lábán hagyja minél hosszabbra a bundát. Most kivételesen Dodóból ugyan macska lett (lásd fent), de ezt kizárólag kutya-egészségügyi szempontok vezérelték.



Volt malacfejű kutya és vattacukor bobtail is:




És a csinibabák se hiányoztak :-) Cukik, nem?


Meg persze volt rengeteg másféle "vakarék-kotorék eb" is, de mindet nem rakom fel, mert az már a MEOE honlapjára is sok volna.

Ez a Kecskeméti Szabadidőközpont. Háttérben a Kecsói "Hegy"!!
Kiásták a tavat, és a földből lett a hegy. Átcsoportosítás :-)


Mazsi persze végigaludta ezt a bulit is. Jövőre viszont egész biztos, hogy nagyon fogja élvezni a sokféle kutyát.



A múlt héten három plusz napra én még Kecsón maradtam Mazsival.
Anyuval mászkáltunk egy csomót, főleg a turikat jártuk. Hát annyira nő ez a kis Mazsola, hogy folyton nagyobb ruha kell neki! Ki győzi ezt. Egyébként tök vicces, de szinte hobbinkká vált a turizás amióta Mazsi megszületett. Annyi cuki ruhát lehet találni, hogy nem is hinnétek. És persze nincsenek is agyonhordva, hiszen pár hét, és mennek a gyüjtőzsákba, olyan hamar kinövik őket a lurkók. Így szinte teljesen új dolgokat is szoktunk találni.

Voltunk kint a hobbin is, ahol nem sok minden van a "nagy zöldön" kívül, de azért akad pár nagyon finom fürt szőlő. Tényleg nagyon finom, és tiszta bio.

Anyu épp szüretel.



Aztán találtam egy vállalkozó kedvű szitakötőt is, aki modellt állt nekem a lencsétől 3 centire. Egyáltalán nem zavartatta magát.



Itt pedig a szemlélődő Mazsika, aki kivételesen nem alszik a hordiban.
De érdekesek is a napfényben rezgő levelek!! Az ősz is gyönyörű...