ŐRSÉG

Na ez lesz az a híres blogbejegyzés, azt hiszem az egyetlen is, amiben egyáltalán nem lesznek képek a csimókról, csakis rólunk és ahol jártunk. Hát igen, ez egy merőben más bejegyzés lesz, ugyanis az apjukkal kicsit kivontuk magunkat a forgalomból a múlt hét végén, és három napra megszöktünk az Őrségbe. (persze 100 év mire végre felkerül az egész...)

Már nagyon régen fúrta az oldalamat, hogy mi lehet arra, mert sok helyen jártunk Magyarországon, de az a kis sarok még fehér foltként lebegett a szememben. Pedig hát az egyik legfontosabb nemzeti parkunk is egyben.
A "Hogyan kerültünk oda" része azért tanulságos, mert persze én voltam aki bedőlt a marketinges csajnak a Corában, hogy mehetünk wellnessezni az őrségbe, de mondjuk javamra szóljon, hogy ha bármi mást dobott volna elém, nem kérek belőle. De ez, hogy "Őrség", kiugrasztotta a nyulamat a bokorból. Vagyis benyaltam a kínálatot :-)
Ami egyébként még szenzációsnak ígérkezett ha már utazásról volt szó, hogy időnyerés címén már csütörtök este elindulhattunk Marcaliba, mert ugye útba esett. És így egyben a manóvigyázás is meg lett oldva, mert a nagyszülők örömest vállalták a persztrát, amíg mi túrázgattunk. WOWWW!!!!
Szóval pénteken már dél körül Őriszentpéteren voltunk, és a helyi info irodában csemegézgettünk, hogy hogyan is osszuk be a napokat.

A térkép ahol jártunk

1. Pityerszer

A pityerszeri skanzennel kezdtük, mert az tűnt a legígéretesebbnek. Múzeumba nem igazán akartunk menni, mert a dombság, az erdők és a mocsarak vonzottak minket ide, de a skanzen nem benti múzeum, és egészen hihetetlen hangulatú volt így tavasszal a sok virágzó fával.

Kaptunk egy kis füzetet is, így elolvasgattuk, hogy milyen családok házai voltak ezek itt. Igen, ezek valóban itt álltak, nem telepítették át őket. Ne kérjétek, hogy részletesen beszámoljak, akit érdekel, előbb-utóbb úgyis elmegy megnézni :-) És még több info itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9pi_m%C5%B1eml%C3%A9kegy%C3%BCttes_(Szalaf%C5%91-Pityerszer)#Az_1._sz.C3.A1m.C3.BA_porta_nevezetess.C3.A9gei

A pityerszeri porták

A híres "emeletes kástu". Korabeli emeletes élelmiszerraktár. Alul a bor, a gabona, fent meg a kolbász, a szalonna :-))

Mac felfedez

Micsoda jó kis komora.

Csak a szemöldökfával van baj :-))

Ezt a lépcsőt azóta se cserélték ki! Ki van járva.

Polgári szoba-konyha. A mestergerendát kivágták.

Az istálló

Első nap kicsit borús volt az idő, pedig gyönyörűek voltak a virágzó fák.

A "tóka" partján.

Olyan agyagos erre a föld, hogy jó 2-3 méteres gödrökben tárolták a vizet a mosáshoz, itatáshoz. Rengeteg forrás van a vidéken, ezért sok a mocsár is.

Tóka, amibe beleejtettem a guide füzetemet, amit kaptam. Ügyes... :-)))

Művészkép

És még ami hihetetlen, az egyik tóka telis-tele volt tarajos gőtékkel. Sose láttam ilyet szabadban.

Egy

Kettő

Másnap is jártunk arra, már napsütésben.

Mac kitalálta, hogy otthon ilyen lugasunk lesz. Fagyival. :-))

Jaj, elkapott a nagy fa!

A skanzen hátulról

Görbe ember

Én

2. Az őriszentpéteri katolikus templom

Visszafelé Őriszentpéter határában még megnéztük a katolikus templomot, nagyon híres. Nálunk úgy híresült el, hogy a templom, amit Mac megmentett, met éppen égették a tavalyi leveleket, meg száraz növényeket a templom körül, amikoris Mac meglátta, hogy a templom hátuljánál ég a sövény. De elég komolyan. Átterjedt ugyanis az avarról, és senki nem vette észre. Namost ez még hagyján, de amikor szólt a tagoknak, hogy ég a sövény, akkor is csak visítani kezdtek, de végül Mac ment oda, hogy egy lapáttal agyonüsse. Szerencsére még nem volt nagy a láng, de hát a sövény után már kezdődött a templom. Cccccc......

A csilicsálé bejárat.
(hánnémvót vizmértéke :-))

Füstölők

2. A Veleméri Templom és környéke
Ide kétszer is visszajöttünk, mert péntek du már nem volt nyitva, így most csak ezt a két képet mutatom, a java még eztán jön.

A hét legrégebbi magyar templom egyike. Sosem volt átépítve.

Gyönyörűűűűű....

Igazából már égtünk a vágytól, hogy kiránduljunk egyet, így a templom mellet elhaladva bevetettük magunkat az erdőbe. Nem is volt turistajelzés, de nem számított. Aztán mégiscsak megkerestünk egyet, nehogy eltévedjünk :-))

Menjünk erre!

A kísérteties zöld folt :-)

Hopp, egy fa keresztben! (bringaútnak van jelölve :-))

Na mosmááá......

Útközben: ibolya

Szellőrózsa

Békabölcső (rengeteg! :-))

Az Őrségben rengeteg az erdőben a pocsolya, ahol a víz megreked, mert nagyon agyagos a talaj, ezért többféle kis állat is él ebben. Békák, molnárkák, csíkbogarak és társaik.

Eddig és netovább.

Ilyen erős vagyok! :-)

Visszafelé egy kicsit elszámítottuk magunkat, mert a templom környékét annyira benőtték a fák, hogy csak közvetlen közelről lehet látni. De nem volt gond, mert egy kis kerülőt téve egészen érdekes ösvényre tévedtünk, egyik oldalt sűrű fenyves, aztán fű, majd ritkás lombos fákkal övezett patak.

Emígyen:

4. A Hotel Trófea Hegyhátszentjakabon

A túra után elindultunk Hegyhátszentjakabra, ahol a szállásunk volt. Én a honlap alapján símán benéztem, hogy a Vadása tó partján van a hotel, de teljes megdöbbenésünkre a falu szélén állt egy kanyarban. Hát mit mondjak, ide ne gyertek. Nem azért, mert nem volt jó, de ezer jobb szállás van a környéken. Wellness? Hát a medence 23 fokos volt, nekem spec. marha hideg, a gyerekmedence dettó, még jó hogy nem voltak velünk a kölkök, a jacuzzi meg kínai, és max 4 fős.
Ami jó volt, hogy senki nem volt benne, és a szauna meg egyenesen fantasztikus volt úgy, hogy utána a medencét használtam hűtőfürdőnek. Szóval nem panaszkodom, mert feltaláltuk magunkat, és a túrázások után nagyon jól is esett ez a kis locsi. Na de ezt azért nem hívnám wellnessnek. A hotel egyébként teljesen felújított, de szűkös és gagyizós, aszondják, hogy ki lesz bővítve, de nem hinnénk,mert az udvar közepére felépítették a konyhát, ami miatt még kvázi kert sincs. Szóval kicsit ungarise stíle, látványterv van, de ennyi. Ezt csak azért írom le, hogy nem hiszem, hogy ide megyünk többet.

Régi ház új ruhában

Itt fönt van egy kis kert meg játszótér a csík telken.

Egyébként meg marha jót szórakoztunk este, beültünk az étterembe sörözni, majd megkértük a nagyon kedves(!) pultos lányt, hogy hozzon nekünk valami társast. A társasjáték önmagában borzalmas volt (Szülők gyerekek ellen - kérdezz-felelek, sose vegyetek!!!), eszméletlen hülye kérdésekkel, de pont ezért hihetetlen jókat nevettünk, még a könnyünk is folyt. Persze saját szabályokat állítottunk fel, hiszen nem voltak gyerekek. Ez jó emlék innen :-)))))

Másnap megpróbáltak nekünk üdülési jogot vagy mit eladni, de nem jártak sikerrel, mert Mac a végén kiakadt, és angolosan távozott. Igaza volt. El akarták nekünk adni, ami nincs is. Wááááá...

Nade! Ami Hegyhátszentjakab igazi látványossága, és ami miatt én egyszer a gyerekeket is tuti elhozom ide, a Vadása tó. Szombat reggel már 9-kor ott voltunk, hogy körüljárjuk!


5. A Vadása-tó


A tó mesterségesen lett létrehozva a felszíni vizekből, de ez egyáltalán nem lűtszik rajta, mert előtte is mocsaras volt a terület. Csupán egy-két csonka fa a vízben emlékeztet, hogy az erdő korábban jobban uralhatta a vidéket.

A magyar gyilkos tó :-))

Hajó

Idilli

Az egész tó körbejárható, sőt a mocsaras részére is be lehet menni. Ez volta legvarázslatosabb.

Mocsári gólyahír

Kanyargó patak, mely a tóba ér

A reggeli nap

Üdvözült csend

Harry Potter is megirigyelhetné

A négy testvér

Ahol a patakból tó lesz

A strand rész, lehet fürödni is!

Nádcsomó

Íj

Nyíl

Virágoskert

Annyira megragadott a hely szépsége, nyugalma, hogy a helyi üdülőtelepen szorgalmasan felírtam a kiadó házak telefonszámait, hogy alkalmasint, amikor a gyerekek picit nagyobbak, el tudjunk jönni ide egy hétre. Hiszen itt minden van, ami egy kellemes családi nyaraláshoz szükséges, béke, tó, strand, hínár Matyinak :-), dombocska, lapos bringautak, némi látnivaló, de nem sok(!), fák, virágok, mocsár (Matyinak), szúnyog :-)), szóval minden, ami a pihenéshez kell. És még az üdülőtelep is kedves, eldugott zsákrészen, ahol nincs forgalom.
Na meg hát a lényeg, ami Matyit rögtön magával ragadná:

Asszem sűrűn jönnénk ide fagyinzni :-))))))

6. A Tansztrádák

Szombaton amint sikerült megszabadulnunk a trófeás kínzóinktól, fogtuk a nyúlcipőt, és már futottunk is Felsőszerre, hogy elinduljunk a kinézett túraútvonalunkon a Pityerszeri skanzen körül. A helyi tanösvényeket választottuk útmutatóul, és az első ösvény tekintetében ez nem is bizonyult rossz döntésnek.

A Felsőszeri tanösvény:

Igazából a helyi házépítési jellegzetességeken vezetett az útvonal, de útközben találkoztunk egy nénivel is, aki finom vajaskiflit árult, meg hidegen sajtolt tökmagolajat.

A másik dombon Őriszentpéter

Kódisállásos ház

A fák tánca a házikó körül

Lent a völgyben a mocsár

Aki büszkén átjutott

Pangó nyugalom

Egy öt törzsű fa

Az öt törzsű fa

Fel a dombra!

Cél a skanzen

Megérkezve

Az első állomás tehát megint a skanzen volt, ahol ettünk egy jó kis hajdinás vargányalevest. Ezt otthon is meg kell ismételni! Aztán továbbindultunk az ún. Körtike tanösvényen.


Úgy egy negyed órája menetelhettünk a murván, amikor rájöttünk, hogy az ösvény szó nem igazán passzol az útra, amit kinéztünk magunknak. Jobban megnézve csupán az út szélén elhelyezett oktatótáblák adták a tanösvénynek ezt az elnevezést, de annak is csak a "tan-" része stimmelt. Ugyanis végig, az egész 8 km. egy murvás, teljesen ledolgozott autóúton vezetett végig, ami korántsem nevezhető ösvénynek, de még hangulatos turistaútnak sem. Ez egy autóút volt, csak murvás. Na, ezen kicsit kiakadtunk volna, ha nem érünk el egy jó kis elágazóhoz, ami azt jelölte, hogy "Őserdő". Persze Macnak nem is kellett több, hagyjuk a kockafejűekre a tanösvényt, mi inkább letérünk. És milyen jól tettük. Mert kiderült, hova vezet az autóút, és ez legalább érdekes volt. Szóval egy elhagyott határmenti katonai támaszpontra, ami csak úgy zörgött a szélben, mint egy lefosztott bálna csontváza. A legérdekesebb persze a torony volt, ahova Mackó persze fel is mászott. Naná...

Erre, erre!

Víz- és kilátótorony

Kapaszka

Csőbe húzva

És felért! Halihóóóóó!!

A poén az volt, hogy marha fáradságos volt felmászni, ellenben semmit nem lehetett látni, csak pár ház tetejét és a fákat. Hihihiiiii.....

Na de lássuk az őserdőt. Itt már egész közel lehetett a szlovén határ, de át azért nem tévedtünk. Az őserdő igazából az erdőgazdálkodási formára utalt, ugyanis ezen a rászen nem tarvágást csinálnak, hanem meghagyják a kisebb és nagyobb fákat is, hogy változatosabb maradjon az erdő. A változatosságra még elég erőteljesen rátett egy rakás elhagyott lövészárok, ahol valaha a kopaszok gyakorlatozhattak.

Lövészárokban

Na, irány kifelé!

Gördülő pajzsika

A vidék jellegzetessége a szártalan kankalin.
A pilisben szárasok vannak, vagyis a tavaszi kankalin.

Továbbra sem mentünk vissza a tansztrádára, hanem a térképen jelölt erdőgazdasági utakon próbálkoztunk. Hátha eltévedünk alapon :-)) De nem tévedtünk el, ellenben nagyon megérte a kerülő.

Hihetetlen változatos erdő. Egyik oldalon fenyves, a másikon lombos, közte fű, majd mocsár, aztán dombra fel!

Ligetes út

Vaditató

Tanúfák

Ahol az út kunkort vesz egy nagy fa miatt(!). Kivághatták volna...

A világító mohafolt

Szép tavaszi zöldben

Hopp, most itt hogyan tovább?

Arra!

És aki átjutott (2.)

Bálás

Még szarvasokat is láttunk az erdőben, ott szaladtak el közel hozzánk. Szóval nagyon szép volt az egész, egészen el voltunk varázsolva.

Egyébként elég sok az erdőirtás is, persze egyenrangban a telepítéssel. Itt láttunk először olyan sűrű telepített fenyveseket, hogy szinte nem is lehet a fák között elsuttyanni. Aztán rájöttünk, hogy ennek mi az értelme, hát ez:


Szinte szó szerint ledarálják a fákat, hogy a forgácsból utána akármiket készítsenek. Mit is? Pl. forgácslapot?


7. A Veleméri templom

Szó volt már Velemérről, hogy pénteken nem tudtunk bemenni a templomba. Hazafelé úgyis arra vezetett az utunk, így hát voltunk olyan szerencsések, hogy ezúttal bejutottunk. És fantasztikus volt. Mert volt egy néni, aki elmagyarázta, hogy miért is különleges ez a templom.
Én csak egy rövid kis részletet ragadnék itt ki, de akit érdekel, az még ezt a videót is megnézheti:

http://video.google.com/videoplay?docid=-7820302733183753778#

Igazából a hét legrégebbi magyarországi templom egyike, amit egyáltalán nem alakítottak át, ezért benne maradt a régi tudás. Hogy mi ez a tudás? A templomban a freskókat úgy festették meg, hogy a templomba az ablakokon át beérkező fény pontosan azt a freskót világítsa meg, amilyen ünnep éppen az nap van. Minden egyes freskó valamikor az évsorán meg van világítva, kivéve egyetlen sötét sarkot, ahol a festő a poklot ábrázolta. Az végig sötétben marad.

Az egyetlen gond a templom köré nőtt erdővel van, mert a korai nap nem tud áttörni a lombozaton, így egy része a "fényshow-nak" e-pillanatban veszendőbe megy. De az elv akkor is fantasztikus!!!

Ezen a tanösvényen van a templom :-))

Elöl

Oldalt

Hátul

A főhajó

Eredeti freskók, sosem lettek átfestve, eredetiek a színek!!

A szentély

Szájtátva hallgattuk a nénit, aki vagy húsz percig mutogatta nekünk a dolgokat. Nélküle sose tudtuk volna meg, hogy ilyen becses helyen jártunk.

Szóval klassz volt ez a hétvége, köszönet érte Mackómnak, a nagyszülőknek, és még a corás csajnak is, aki rábeszélt. Most már van egy képünk, hogy vajon milyen is az Őrség.
Szuvenyírnek meg vettünk egy borhűtő kaspót és egy kerámiakakast Magyarszombatfán a hajdani gerencsérek falujában, ahol még most is minden második házban fazekas lakik.

"Gerencséri utca, végig piros rózsa...."

***