A Veszprémi Állatkertben

Tegnap Mackómnak dolga akadt Veszprémben, így mivel gyönyörű idő igérkezett, beültünk mellé, és mi is mentünk. Persze nem a bizniszben akartunk részt venni, hanem irány az állatkert, ahol végülis majdnem 5 órát eltöltöttünk. És nem unatkoztunk egy percig sem :-))

Amikor odaértünk, tele volt a kert óvodásokkal, Matyi szédülten nézte a sok gyereket. Nem is igen érdekelték az állatok, csak a gyerekeket bámulta, ha indultak tovább, szólt ő is nekem, hogy "Menjünk!"

A sok ovis. Nem sokkal voltak nagyobbak nála.

Kukucs

Aztán azért az állatok is szóba kerültek, főleg amikor egy barátságos kis majomhoz értünk. Előtte csak a macit nevezte meg.


Nagyon nem siettünk, hiszen tudtuk, hogy Mackó sokáig nem jön. Így már az elején nyugodtan játszóterezhetett, csúszdázott is egy hatalmasat. Hol ovisokkal, hol meg egyedül.

Végre felszabadult a krokodil, előtte négyen ültek rajta!

Ez meg rögtön a másik játszótér az állatkerten belül, itt a kígyóhinta tetszett nagyon neki. Visszafelé fel is ült rá, én meg a másik végén ültem. Már tud egyedül mérleghintázni!
Nagyon szép új faragott játékok vannak itt, pl. gólyás, békás, és van egy fémboci is.

A kígyó

Aztán mentünk tovább, megnéztük a prérikutyákat is. Viccesek voltak, mint mindig, folyton ki-be kukucsoltak a lyukaikon.

Bemászok!

És megtaláltuk a kedvencet is, valamiért Matyit nagyon lázba hozzák a baglyok. Gyúrmázni is szokott bagolyfejet ugye, és itt is áhítattal nézte az uhukat, aztán meg a fehér baglyokat.

"Ottisan egy! Nézed?"

Olyan gyönyörű idő volt, hogy el se hittem. Fantasztikus ez a vénasszonyok nyara!

Persze került egy bot is, amit be akart dobni az "ószánok"-hoz.

Ezek a szarvasok nagyon kedvesek voltak, Matyinak is tetszettek. Szép pöttyösek.


A flamingóknál meg tanítottam, hogy hogyan kell fél lábon állni, először jól is csinálta, majd kreatívkodni kezdett, és megfogta a korlátot, hiszen úgy sokkal könnyebb. Nem is engedte el :-)) Ebadta kölyke...


Aztán elérkeztünk az én kedvenceimhez, a szurikátákhoz. Nyáron volt egy sorozat róluk a tv-ben, és azóta Matyi is jól tudja, hogy kik a szurikáták.

A veszprémi "Bajusz család"

Kukucs "szúkáták"!

Matyi magyarázott, jött ment, nagyon élvezte az egészet.

Időnként meg is lógott.

Én meg elég nehezen toltam dombnak felfelé a babakocsit (BBébi harcolja a jogait), úgyhogy Matyival benne ülve nem is próbálkoztam, kiszállítottam ilyenkor és úgy mentünk, vagy messziről néztem, hogy mit művel. Szerencsére semmit!

Ez meg egy teve, amit a gondozó megsétáltatott. Csak úgy.

Szép teve

A teve a szafari-részbe ment, aminek nagy része most felújítás alatt van, úgyhogy nem sokat láttunk belőle. De azért a többi teve, a rinocérosz meg a zebrák megvoltak.


És itt már vége lett a dalnak, Matyit a kukaborogatás jobban kezdte érdekelni. Ekkor már több mint három és fél órája mentünk.


Visszafelé be is aludt őkelme a babakocsiban, én meg beültem a helyi vendéglátóipari egységbe egy kis szarvasragura. Persze nem sokáig aludt, így a ragu végére fel is ébredt. Az nemigen ízlett neki, pedig jó volt, ellenben a "pacsinta" az már igen. Be is tolta mind a kettőt. Nekem nem is hagyott :-)))

Aztán természetesen mászókázott még egyet az étteremben is. Jóhogy! Ki volt fizetve :-))

Jó volt az állatkert! Jövünk máskor is!

Matyi egyébként nagyon édi volt meg kell hogy mondjam, egész nap ritka szófogadó gyerekként viselkedett. Persze egyszer rendetlenkedett, de hát az semmi, ezerszer nyugodtabb volt, mint a pesti állatkertben. Nem igazán az állatok kötötték le egyébként, hanem a kaland, a játék, de persze az állatokat is megnézte, és jópár tetszett is neki.
Sokkal barátságosabb egyébként ez az állattkert, mint a pesti. Igaz nem olyan szép a berendezése közel se, és van olyan állat, amelyiket alig lehet látni, de pont ezért nincsenek is úgy a kirakatban, az ember szájába rágva. Vadasparkabb jellegű, szebb a fekvése, családiasabb, vadregényesebb és otthonosabb. És nagyon tetszett Matyinak is, ez biztos.
Ha már az idén nem is hiszem, de jövőre megint elmegyünk valamikor.

***

Már csak annyi, hogy tegnap volt a Házassági évfordulónk is, a negyedik, és este még elmentünk itt Békáson étterembe. Matyinak volt külön játszószoba is, de már nagyon fáradt volt szegényke, így nem sokáig maradtunk.
De azért azt még tegyük hozzá, hogy ez volt az első évforduló, ahol már négyen voltunk. Csak a legkisebb még belülről szemlélődött.

Egy kis emlékeztetőül :-))

2004.10.09.

...