A MALONYAI ARBORÉTUM

A blogger egy kissé kezd megzakkanni látszani, remélem, csak átmeneti állapot. Ezért tudom csak most feltenni a szombati képeket.

Szóval, szombaton átugrottunk Szlovákiába egy napra, mert még a nyári csikung-túra alkalmával fedeztük fel, hogy nem is olyan messze, Pomáztól 2 órányira van egy arborétum, és mi azt feltétlenül meg akartuk nézni. Neve pontosan "Arboréte Mlyňany".

Az idő zseniálisnak ígérkezett, úgyhogy szombat délelőtt neki is vágtunk. Esztergomhoz se értünk azonban, amikor hatalmas köd lett. Nem baj, mondtuk, még messze van. Igen ám, de a köd csak nem akart oszlani... És odaérve se. Kicsit szomorúan kullogtunk fel a pénztárhoz, na sebaj, ha már itt vagyunk, megnézzük. És csodák csodájára, alig mentünk negyed órát, elkezdett kivilágosodni, és kisütött a nap. Onnantól kezdve tényleg pazar időnk volt végig!!!

Az arborétum közép-Európában az egyik legnagyobb, hát éppen hogy csak be tudtuk járni.


Ha valakit érdekel, akkor az alábbi címen lehet utána nézni:
http://www.arboretum.sav.sk/index2.htm

Nos, és íme a csodavilág, főleg ilyenkor ősszel gyönyörűek a fák. Menjünk, fedezzük fel!


Matyi cuki volt, rögtön az elején talált egy botot, és egészen a kert feléig nála volt. Ott elvesztettük valahol. Ez egy ilyen "okoska-botocska" volt, mert hol kaszálni lehetett vele, hol sétálni, hol meg horgászni, etc...

"Horgászok, ok?"

Annyira édi volt!

Aztán apijával savanyú almát ettek. Matyinak ízlett. Meg nekem is :-))))

Persze hamar felfedezte, hogy a lehullott levelek között milyen jó futkoszni.

Meg persze traktorozni :-)))

Gyönyörű volt a színes levélszőnyeg.

Kukucsi

"Tó vize tó vize csupa nádszál..."

Távolban a kastély

Szép kastély, kukucs!

Tényleg fantasztikus színek pompáztak!!!

Bogyók 1.

Bogyók 2.

Bogyók 3.

Shu, shu, sok levél!!

Még több levél!!!

Papa átment gondolkodóba.

Oszlopok a vízben

Persze, Matyinak is ki kellett próbálni ám!

"Mamika, mamika!!"

Valahol itt vesztettük el a botot :-))

Ott van a kutya elásva :-))

Még egy tó, elég sok volt belőle, szépek voltak.

Színpompa 1.

Egy kis utánpótlás se ártott olykor.

Papa, másszunk fára!

Gyí paci, paripa!

Színpompa 2.

Színpompa 3.

Matyika magánútja :-))

Mackó kedvenc japán-fája. Vett is egyet, persze piciben, a lerakatban.

Ez egy kicsit nagyobb, ilyet nem ültetünk a kertbe :-)) A mammutfenyő.

Bogyók 4. (Ill. termés)

Bogyók 5.

Bogyók 6.

Mégegy tó. Az egyik legszebb.

Ebben halak is úszkáltak.

Matyika időközben bekummantott. Itt ébredt fel. "Még mindig itt vagyunk?"

"Ószán"
(bár ezt épp nem látta, mert még aludt)

És a kastély.

Ez meg egy nyíló Rodhodentron. Kicsit eltájolta az évszakot. És hát persze akkor már mutassuk meg a kistesót a lilavirágosban. Hátha kislány lesz :-)) (Bár sztem fiú :-)))


Matyi ébredése után még mindig vissza volt egy jó darab a kertből, de mi hősiesen átküzdöttük magunkat. Persze enni azért megint kellett.

Apa és apafi pihennek egy kicsit.

Bogyó 7.

Bogyó 8. (U.a. kecskerágó)

És a végére hagytuk a rózsakertet, ez volt a legpunnyadtabb része. Persze Matyi itt is feltalálta magát, fogott egy lapos követ és...

betonozott.

Közben meg ezt hajtogatta, "Széttört a ház!" (Persze a mi házunkra gondolt...)

No, végül déltől egészen este negyed 6-ig róttuk az utakat, jól kifáradt mindenki, de megérte.
Csá arborétum, jövünk még ide, az tuti.

...

A parkolóba érve azért volt némi bosszúságunk is... Valami idiótának nem volt elég a fél hektár parkoló nulla autóval persze, és nekitolatott a Mondi hátuljának. Persze nem hagyta ott a betétlapját, így csak bosszankodhattunk. Elég csúnyán meghúzta a bal hátsó sarkát, be is horpadt. Kicsit drága lett így a kirándulás. Köszi...
Azért szerencsére nem ez maradt meg az egészből. Azért is jövünk még máskor is.

...