Még mindig Csumpika, de már körtemuzsikál!

Így igaz, picit ugyan felborítjuk a kronológiát, de kezdjük a legfontosabbal, Matyika elsajátította a hangszerfúvás tudományának első alappillérét, vagyis bele tud fujkálni a körtemuzsikába, ami hangot is ad! Igaz időnként még a hegyes végét kapja be, de aztán megtalálja a sípot is :-))))
A lyukak eztán jönnek...

Mindkét vége nyálas :-)))

Aztán van mégegy új tudomány, talán fontosabb is mint az előző, Matyika hétfőn reggel fogta magát és végre egyedül "felpattant" a csobánkai "talált" kutya hátára, és toligatni kezdte magát! Hurrá, végre elindult a motorozás útján!

Hol ilyen,

hol meg ilyen fejet vágott hozzá :-))))))))))

Na és akkor még egy pár újdonság, megszámoltam és 12 foga van, már a jobb alsó kettes is kikukucskált, vettünk most már fogkefét és fogkrémet is neki, valamint szépen nődögél a hajacskája is, már vagy 2 mm-rel nagyobb mint volt, és sötétebb mint a korábbi. Egészen emberesen kezd kinézni :-))
Na meg kezd minden állat "vau-vau" (időnként még mindig "vava") lenni, főleg a mackók. És van egy külön fejlesztésű szava, amit csak ő tud igazán pergetni, ez pedig a "bugyligum" :-)))

***

Na és akkor természetesen nem élet az élet egy kis csumpizás nélkül, múlt héten csütörtökön és pénteken is lementünk fürödni a bányatóhoz, ahol hatalmas nagyot lehet homokozni.

Na, lássuk csak mit építsünk! (ill mit romboljunk)

Csütörtökön Lettiékkel mentünk, aki azonban nem volt hajlandó bokánál tovább bejönni a tuti meleg és kristálytiszta vízbe, mert aszondja a bányatavak veszélyesek. Hiába úsztam végig a part mellett a Manóval, hogy lássa, nincsenek lyukak, "tapostam" ki neki a járatot, mellesleg feleslegesen, nem mert kockáztatni. Jó, feladtam. Erik amúgy kegyetlen jót homokozott Matyival, talán legközelebb fürdenek is. Jövőre most már.

Oda nem megyünk, Erik! :-))

Amúgy állítólag még triatlonokat is rendeznek itt, annyira nem veszélyes, csak annyira mint pl. a Balaton. A fő szabály, hogy észen kell lenni, a gyerekről a szemedet egy pillantra se... De hát ez kvázi mindenütt érvényes, még otthon a hálóban is...

Tavi Manók

Amúgy meg pont az a jó ebben a tóban, hogy hamar mélyül. A manó a parton vászenykázik meg tapicskol az 5 centis vízben, te meg befexel a már mélyebb részbe, lebegsz, és mégis csak 2 lépésre vagy tőle. Persze beúszni nem lehet, ha rá figyelsz, de legalább nem pukkadsz meg a melegben, és ő is halálira elvan a sarazással. Sztem amúgy a homok meg az agyagbánya tavak között lehet az a különbség, hogy ugye az agyagosban nem tömődik be a lyuk idővel, a homokosban viszont nagyon hamar. De mondjuk én nem vagyok szaki. Csak azt látom, hogy ez homokbánya tó.

Turka-murka

Hopp, ott meg mi berreg? Jetski? (na azokat utálom...)

Pénteken Mackómmal mentünk hármasban, így felváltva tudtunk uszizni is. Matyi meg jót sarazott akkor is :-))))

***

Még péntek este a fürcsi után elindultunk Marcaliba. Jó későn érkeztünk, de Matyi úgyis aludt az autóban, és legalább már nem volt meleg.
Marcaliban csüt-pénteken szüret volt, így szombaton felmentünk a hegyre, hogy az el nem adott szőlőt feldolgozzuk.
Matyinak persze rögtön készült is egy játszótér, túrhatott a kis Tökföldi Vakondka.

Na, lássuk az a homokozót!

A "Vakondtúrás" tetejéről jó kilátás nyílik!

"Édes" Anyaföld (meg is kóstolta :-)))


Barázdabillegető

Gabi ásott neki egy jó mély gödröt is, amibe rögtön bele is csücsült.

Ni, bogárka!

De hol van belőle a víz?

Na, ez uncsi lett!

Nézzünk valami mást!

És igen, előkerült a még tiszta szüreti kád! Persze Matyinak ezt is fel kellett avatnia.

Kismókus :-)))

Hajtsad, hajtsad!!

Kukucsi!

Na, mostmár vegyetek ki!

Vonatozni mégiscsak érdekessebb :-)))

Persze a szórakázás időnként egy kis munkával is párosult, amint elkészült a daráló, Mackóm rávetette magát.

Szőlő bele,

és tekeréééés!!!

Én is kipróbáltam :-))) Amikor kifogyott belőle a szőlő, a fogaskerekeknek gyönyörű csilingelő hangjuk lett mint a harangjáték.

Persze, Matyi se maradhatott ki a tutiból.
Hű micsoda csoda!

Tekerd api, tekerd, borban az igazság!

Na, ennyi, meg is volnánk.

És hát íme a jó munka után édes a pihenés :-)))))

Ja és még egy kis érdekesség, mert nem mindennapi látogatója volt ám a szüreti mulatságnak. Egyszer csak nagyapa elkezdett kiáltozni, hogy fussunk a pincébe, mert mókus van bent. Aztán jobban megnézve kiderült, hogy nem is mókus, hanem egy "nagy pele" volt, szegény totál berezelve. Föl- alá futkoszott a hordókon, mert meg lett bolygatva a berendezés, és sztem nem találta a megszokott útvonalát. Nekem ez persze jó volt, mert le tudtam fényképezni.




Aztán végre nagy nehezen feltornászta magát a gerendára, és eltűnt a plafonban a deszkák közt. Valszeg ott lakik a családjával, később olvastam a neten, hogy ez egyáltalán nem szokatlan ilyen helyeken, vagyis egyedül álló házaknál. Biztos vannak fent kicsik is, de nem bántjuk őket. Nem kártékony, csak gyümit meg rovarokat eszik. Télen bebújik egy üregbe, betakarózik a farkával és hibernálódik.

Itt már a gerendán szalad, épp egy szögön áll.

***

Este még kimentünk négyesben a Balcsihoz Fenyvesre, hogy Matyi tudjon egyet játszani a homokzátonyon. Kiderült, hogy az biza már nincs meg, biztos kikotorták. Fújt egy kicsit a szél is, így Matyi Margittal inkább a homokozó felé vette az irányt, és csak mi ketten mentünk fürcsizni. Nagyon jó volt amúgy, mert még meleg olt a víz. Asszem ebben az évben ez volt az uccsó locsi a Balcsiban. (Na de még azért tengerezünk valamikor egyet :-)))

Ott a Badacsony!

Ott meg a homokozó

Naplemon

És az esküvői színekbe öltözött északi part (nekem úgy tetszett)

Nádi Poszáta :-))))))))

Fürcsi után még lángosoztunk egyet, és csodák csodája, egyszer csak megjelent egy indián is. Pedig azt hittem, hogy ebben az évben többet már nem látok, és mégis. Végül öt szám meghallgatására kaptam engedélyt :-))), aztán már tényleg mentünk haza, mert besötétedett.

***

Másnap ünnepeltük Margit születésnapját. Előtte még gyorsan gombászni voltunk, de persze a nagyját már leszedték a profik, csak egy pár tinórut találtunk. Azért én csináltam belőle levest meg pörit, kettőnknek az is elég volt.

Na de vissza a szülinaphoz, Margit kapott egy pár konyhai felszerkót, és egy nagy oroszkrém tortát,

amit persze Matyinak is feltétlenül meg kellett kóstolni. Nyami...

Aztán pedig vígan ücsörgött apija ölében a következő műsorszámig.

***

A műsorszám pedig már a hazaút volt, ötkor sikeresen el is indultunk. Még beköszöntünk anyuéknak Zamiba, mert éppen 3 napig ott voltak, és hétkor el is indultunk haza, hogy na max. háromnegyed 9-re otthon is vagyunk. Hát ez már csak epilógus jellegű a hétvégéhez kapcsolódóan, de aki nem unja annak elmesélem. Szóval alig tettünk meg kb 15 km-t nagy vidáman, amikor előttünk totál beállt a kocsisor. Na egy kis vasárnap esti dugó, majd mindjárt vége lesz. Ez volt negyed nyolc körül. Fél kilencre értünk az akarattyai lehajtóhoz, addigra már totál kiakadtan. Na akkor majd a régi hetesen kerülünk. Mondanom se kell, hogy ugyanaz volt a helyzet dettó be volt állva. A körforgalomnál hisztizni kezdtem, hogy azonnal menjünk vissza Zamiba, és aludjunk ott! Mackómmal úgy kiabáltunk, hogy talán így még soha, mert ő meg nem akart visszamenni, reggel dugózni, mert az se lett volna megoldás. Kézzeljétek, elindultunk Dunaföldvár felé. Délre, mi meg északon lakunk. Hát fos érzés volt, majdnem bőgtem. A gyerek meg hátul pislog. Na mindegy a lényeg az, hogy Dunaújvárosig mentünk a dzsindzsásban, és ott a hatoson jöttünk fel, majd át a városon, és fél 11-re értünk haza. Az egyébként ideálisan másfél órás út három és féllé dagadt. Még szerencse, hogy a Manócska egy tisztába rakást követően úgy aludt mint a tej. Édes kis Maniókom!
Másnap azért rákerestem, hogy mi a pékért volt ekkora dugó. Hát kézzeljétek, a 80 és 90-es kő között 3 baleset is volt ugyanakkor, mi a 92-nél jöttünk le, vagyis még 12 km toszolódás lett volna vissza! De komolyan álltunk ám... Asszem én még ekkora dugóban nem voltam. Ja és tudjátok az egyik baleset miért volt? Mert valaki cseszett normálisan felrakni a bringatartóra a bringáját, és amikor az leesett, a mögötte jövő szerencsétlen nem tudta kikerülni. Na most ezt hogy véded ki? Konkrétan sehogy...