BARÁTOKNÁL

Az elmúlt egy héten jobbára itthon voltunk, kivéve amikor nem :-)) Merthogy jártunk az IBM-ben a nyílt napon, Csillaghegyen Doniéknál, a szomszédban Miriaméknál és Csobánkán Marciéknál. Szóval jó kis "otthonülős hetünk volt", amit még megtűztem egy kis mozival tegnap este amíg api vigyázott a csimotájára, mert őt nem érdekelte a Piaf film. Hihiiii!

Na api, ezt kapd ki!

Szóval előbb az IBM. Jó meleg volt múlt csütörtökön még este is, be is aludt őkelme, mire odaértünk, de szerencsére hamar felébredt. Merthogy várta őt ám a sok újdonság, játékok, szappanbuborék, lufik, pogácsa meg miegymás! Többen is elhozták a gyerekeiket, így még egy kis együttjátszásra is sor került. Még jó, hogy tesómnál volt gép, agy meg tudta örökíteni a viháncot. Köszi Zsó! Meg végre én is képre(be) kerültem :-))

Persze a legjobb az asztal tetején volt egy pogival

Na azért vigyázzunk, hogy le ne essünk!

Volt egy csomó lufi is, és Manó kettőt azonnal szét is pukkantott az éles körmével. Az elsőnél még nem ilyedt meg, de a másodikba beleremegett, majd nyüszíteni és szirénázni kezdett. Édes kincsem :-) Kapott egy harmadikat, az túlélte :-))

Végszóra befutott Mackóm is az elmaradhatatlan telefonnal a fülén :-)))

***

Hétfőn átmentünk Miriamékhoz, már nagyon rég játszottak együtt a babák. Persze rögtön bele is vetették magukat a sűrűjébe!

Miriamnak nagyon tuti kis szobája van

De persze az ágy a legkényelmesebb!
(Mint ahogy Szilvi megjegyezte, Matyi az első pasi Miriam ágyában :-)))))))))

Aztán következett a csengőhúzgálás, itt látszik, mennyire egyformák nagyságra.

Végül egy nagy össznépi almacsámcsogással ünnepelték, hogy végre játszhattak együtt. Jövünk máskor is!

***

Na, de kedden átmentünk idiótába. Utóbb kiderült, hogy az előző napi front, a telihold, valami furcsa szél, meg kozmikus energiák hatására bolydultunk meg, de tény, hogy se én se Matyi nem voltunk százasok. Olyan rossz volt a Csimo egész délelőtt a szűk egyórás alvást leszámítva, hogy du. azt mondtam, hogy ha most azonnal nem megyünk valahova, én kiugrok. Amikor már harmincadszorra csinálta meg amitől a falra mászok (pl. süketséggel egybekötött tűzhelyen gombcsavargatás, almaszéddobálás, egyéb kajadobálás, rácsrázás, nyekergés, komódból talpaspohár kicsempészési kísérlet, lépcsőmászás és tsai) hogy felhívtam Mesit, hogy nincs-e kedvük hozzánk. Szerencscére volt, így gyorsan áttekertünk Csillaghegyre, ahol Doni és Matyi végre egymást nyúzták, nem minket. De télleg micsoda hülye nap volt! Még Mackóm is megbetegedett, a szeme azóta is könnyezik. A természetgyógyászunk mondta aztán el, hogy a természetben való történések okozták mindezt, kedden nagyon sok ember érezte magát rosszabbul. Hú, mik vannak...

Na de mi kibekkeltük, Matyi és Doni jót játszottak.

Na persze szászhússzor kellet elismételnem ott is, hogy ne tépkedje a virágokat, és hogy ne rántsa le a vázát az asztalról... :-)))

Már hétfő este ilyen vészjósló volt az ég...

Ezt a fejet egyébként érdemes alaposan szemügyre venni. Ez az én kisfiam. És ilyen is tud lenni, bizony, nem csak pindurtündér. Mert nézzétek csak azt a huncut csakazértis grimaszt, ez még csak a kezdet. Mi lesz a dackorszakban? Húúú... És akkor is a kozmikus energiákra fogjuk majd?

***

Ma, pénteken délelőtt végre hosszú idő után átmentünk Csobánkára, ahol megnéztük az új jövevényt, immár pont két hónapos Tomikát.

Éhes kis Tommy :-))

Anya, kik ezek? Én inkább ennék!

Persze, Marcihoz is jöttünk, végre megkapta a szülinapi ajándékát (khmm :-))) Na nem ez a bicikli az, csupán egy felfújhatós boxzsák boldog tulajdonosa lett.


A kezdeti játékféltés után már egészen jól köröztek egymás körül Matyival. Na majd egy év múlva! Akkor Tomi lesz a kicsi, őt gyimálják majd Ketten :-))

Kincskeresők

Na muti, mi van ebben a híres ládában?

Matyi végigpásztázta az egész szobát, persze megtalálta az összes (szerencsére bedugaszolt) konnektort, és végigtapizta a kandallót is. Na persze ilyenkor lehet, télen azénban messze el kell kerülni, igaz Manó?

- Haggyálmár, játszom, nem látod? Ott a zöld trakesz!

És hát persze, amit egyiknek se lenne szabad, épp rosszalkodásban. Matyi tekergeti a tűzhelygombokat, Marci meg a széken áll a konyhapultnál. Grrrrrr!!!!!!!

Szóval amint már a múltkor is kifejtettem, beindult nálunk a buli, de azért már nagyon várom, hogy járni tudjon, mert könnyebb lesz terelgetni. Most még rengeteget kell cipelnem őkelmét, és a 11 kilójával MBT cipő ide vagy-oda, csontkovi meg tapaszok, nagyon be tud durranni a derekam. De hát ennek is vége lesz egyszer, talán hamrabb is mint szeretném...