Kirándulások

Kronológiailag egy kicsit megfordítom a dolgokat, mert ez a fenti kép annyira tetszik, hogy ezt akartam előre tenni :-))
Három napig ugyanis a Balcsin voltunk, először mindenki, aztán anyuval ketten. Egész héten lent akartunk maradni, de az idő rosszra fordult, konkrétan a 33 fokból 13-ra (legalábbis ez volt az érzésem), így inkább kedd este mindenki hazament a saját vackára. Persze Matyika az esős napon is gondosokodott a szórakoztatásunkról, na de mindent csak sorjában.

Vasárnap mentünk, és ekkor anyuékkal végre átbeszéltük a házunk gépészetét, mi hova kerül, mit szeretnénk, mit lehet. Manócska ezenközben vígan játszogatott hol a pokrócon, hol mellette a fűben, és persze felfedezte, hogy a fának ami alatt a plédje volt, neki is lehet dőlni, kapaszkodni és felállni. Egész ügyesen egyensúlyozott, ám egyszer csak elvétette a lépést, és kopp, estében végighúzta a kis búrájával a kérget. Nem esett nagyot, de meglettek az első igazi horzsolásai, íme:


Persze volt nagy bömbi, meg vígasztalás, de hát ez katonadolog. Mi lesz még később, brrrr....
Azért öt percen belül már el is felejtette, és akkor jöhetett a játék.

Ott mi van? Leessek vagy ne essek?

Estefelé közösen elmentünk sétálni, nagyon szép este volt. Hosszan a parton, körben végig látszottak a hegyek.


Persze a strandon körbe is kellett nézni, és persze a fű nem volt elég, ment ám volna a kópé a Balcsiba is. Szépen befordult popsival a víz felé az épített parti köveken, és tolta magát lefelé. Ha nem figyelünk, be is tolat a vízbe. Kis pupák, nem méri fel, hogy mi milyen mélyen van, mászik mint a hörcsögeim régen fenékkel lefelé, kalimpáló lábakkal, lesz ami lesz alapon, egyszer úgyis földet ér :-))) Persze eddig még csak olyan helyeken volt, pl szófa vagy ágy, ami nem volt magas, és bejött a módszere. De a Balcsipart!!!

Naaa, hadd másszak be a giant locsiba!

Hova, hova kis kapitány?!


Most megvagy! Repüla-repüla... Kis Sárga Kapitány!

Hétfőn még tuti idő volt, akkor kint locsizott a moncsicsiben, sőt még egy kicsit a Balatonban is kacsaúsztattuk (sajna kép nincs mert otthon maradt a gép), de kedden már csak benti a szórakozások maradtak. A lakrészben is csintalankodott, mindenhova mászott és mindent megnézett.

Igaz ez még hétfőn volt, de lakrészes ügy.
Azt hiszem itt mondta ki az első szót amit értettem, és nem papa, baba vagy mama volt. Eddig is mondta, hogy apa, apa, de mindig tudtam, hogy ez nem Mackómra értendő. Hát egyszer csak elindult felfele a szófára, mondja, apa, apa, nyúl a kapcsolóért, és már kattingatja is a lámpát. Közben még egy párszor megismételte, hogy apa, apa. Hát akkor esett le, hogy az a lámpa akar lenni! Nagyapja ugyanis már hónapok óta rágta vele a fülét, hogy lámpa, meg kapcsolgatta neki, és most tényleg beazonosította magának. Hát egyelőre még csak "apa", de lesz ebből még "lámpa" :-)))

Apa, apa...

Aztán, igaz nem kifejezetten direkt, de mumusost is játszott, mert hogy tudjon aludni, letakartam a kiságyát egy lepedővel. Persze a hordozhatós ágyban ezerszer nehezebben ment az elalvás, és hússzor felállt, mire sikerült fekvésre, és alvásra bírni. Ahogy felállt, magára rántotta a lepedőt, és visongva "szellemeskedett" :-)))

Hu-hu

És persze anyuval is egész nap incselkedett, itt éppen esznek valamit, vagyis ennének, ha Matyi nem csibészkedett volna folyamatosan :-)))

Jó volt ez a pár nap, meg kell ismételni!

****

Na és most egy kicsit kanyarintódjunk vissza a szombatra, mert ott is történtek ám dolgok. Konkrétan Matyi megtanult most már igazán négykézláb felmászni a lépcsőn. A le még bizonytalan, fejjel próbálta, aztán popsival, de mivel nem elég széles egy-egy lépcsőfok, és nem tudott rajta négykézláb megülni, megijedt, és inkább visszamászott :-))


Aztán az őrület tovább folytatódott a Budakalászi Attila-, Fehér-, vagy Ősbuda-vár ügyében, én ugyanis mindenképpen szerettem volna harmadszor is visszamennni, és megkeresni a vélhetően, feltehetően, álmodottan ott lévő "Árpád sírt". Tutira mentünk, most már biztos meglesz alapon, de megint csak barangoltunk egy jó nagyot és semmi. Persze nem volt hiába a kirándulás, mert felmentünk a hatalmas mohás kövekhez, ami Matyinak is nagyon bejött. Elképesztő vastag és puha szőnyeg van egy egész nagy foltban csak ott.

Háttérben a mohaliget

Hú de puha!

Mint egy tuti szőnyeg!

Azért a sziklák se semmik! Meg kell őket mászni. Mindenképpen!!

Aztán továbbmenve találtunk egy hatalmas régi kőbányát is, valószínűleg innen vitték a köveket a várhoz és az egész városhoz, ami elfeledve pihen itt az Ezüst- hegyen és hegyben.

És láttunk szarvasbogarat is.

A sziklasírt azonban még mindig nem találtuk meg. Mondtam is Mackómnak, aki amúgy azt állítja, hogy már témafüggő lettem, hogy felhívom a volt kolléganőmet, akinek az apukája ezzel az egésszel foglalkozik, hogy mondja meg, hogy hol vétjük el az irányt.
Fel is hívtam, és most azt hiszem, tudom, hogy melyik ösvény AZ, ami a katlanba vezet. Na, majd az első adandó alkalommal elmegyünk. Ma este? :-))
(Ja, csak hogy még elmondjam, persze én vagyok a témafüggő, de tegnapelőtt Mackóm úgy jött haza, hogy "Megtaláltam a műholdas térképkeresőn a katlant!" Na erről ennyit :-))))))))))))))

***

Ja és a kirándulás kapcsán még egy hír. Ahogy ott csücsükélt Matyikám a hátihordiban éppen a földre téve, mert nehéz ám őkelme, odahajolva látom ám, hogy az alsó két foga már nincs egyedül, csatlakozott hozzájuk egy bal alsó hármas fogacsi is. Ja akkor ezért bömbölt péntek este? Csak sejteni lehetett :-)))) Szóval most tartunk a kilencnél!