"Pünkösdi Királyság"

Hétvégén Marcaliba mentünk részben azért, hogy elkezdődhessen Manócska 3 hetes szülinapi rendezvénysorozata :-)))

Íme Matyi tortája egy szál gyertyával (épp elaludt :-))

De itt ég, úgyhogy hú api, fújjuk el!

És hát az ajándékok se maradtak el, Matyi többek között kapott egy hatalmas dömpert.

Így kell ezt vezetni! Igaz az eleje a másik irányba néz :-)))

A torta íze is kiváló, épp minőségi ellenőrzést tart a fiatalember :-)

Na, ne fényképezgessetek itt, hanem kérek még!

A tortaevést követően pedig következett a "Matyi Show", Matyi fürdött, mi meg körbeültük és néztük ahogy lubickol :-)

Hahoj!! Ez még királyabb, mint a nagymedence, itt azt csinálok, amit akarok!

Előző nap ugyanis kint voltunk a Marcali strandon, ami nagyon klassz volt, alig voltak és szépek a medencék, a házirend azonban elég furcsa. A babamedencébe ugyanis nem teheti be felnőtt még a lábát se, vagyis nem tudsz rá vigyázni, ergo, nem használható semmire. A bébinek a válláig ér a víz, így ha elengeded, belefejel, és... Szóval jól kitalálták...

***

Aztán vasárnap beütött a krach. Már reggel úgy ébredt Matyika, hogy öklendezni kezdett, és háromszor hányt is, igaz szerencsére nem sokat. Aztán délután kezdődött a fosi-mosi, abból is volt 4 adag, és már kezdtem aggódni, hogy na most ebből mi lesz. Láza szerencsére nem volt, és mindenhez képest nagyon jó kedve volt, szinte semmi se látszott rajta, csak sokat aludt.
Késő délután haza is tudtunk jönni minden gond nélkül, de már az úton idefelé éreztem, hogy én se vagyok a toppon. Na és ami az éjszaka, meg másnap következett, azt nem tettem zsebre...
Én már nem is emlékszem, hogy a szülést leszámítva, amikor beadták az oxitocint, életemben mikor voltam ilyen rosszul utoljára. Egész nap feküdtem, alig éltem, és Mackó ápolt, mert még a teámat se tudtam volna megcsinálni. Aztán ma már jobb a helyzet, de még mindig gyenge vagyok, itt-ott leülök, pihenek. Hát ilyet! Az a csöpp Matyi meg pikk-pakk gond nélkül átvészelte... Hát itt tartunk?

***

Szoptatás.
Sajnos, azt hiszem itt a vége, fuss el véle. Már két hete küzdünk a szopival, először a fél hatost nem akarta megenni, majd már az estit sem. A fél hatos még ok volt, kapott helyette vacsit, de az esti kicsit agagsztott, mert hát hogyan fogja kibírni az éjszakát. Aztán kibírta, bár mostanában megint felkel egyszer inni kérni. Biztosan meleg is van.
És most itt van a reggeli szopi is, ami érzem, hogy szintén a végét járja. Főleg most, hogy elkaptam ezt az izét, már szinte nulla tejcim van. Érdekes, hogy most meg kérné az ebadta, amikor meg még volt, akkor fintorgott. Így járt. Pedig szerettem volna még szeptemberig szoptatni, de úgy látszik ez nem jön össze. Ez van...