SÍTÚRA 2010 Kreischberg

Jaj de szerencsések vagyunk! Ebben az évben már nem maradt ki a síelés! Pedig elég uccsó pillanatban döntöttünk, de nagyon jól sikerült!
Rengeteg képet csináltunk, hát még szép, úgyhogy ez a bejegyzés inkább megint egy fotóalbum lesz. Jó szórakozást!

1. Utazás

Febr. 20-án pénteken délután indultunk Pomázról Marcaliba, mondanom sem kell, hogy kellőképpen felmálházva, és onnan szombaton reggel Murauba, illetve mellé, Stadl an der Mur-ba. Azért választottam ezt az osztrák régiót, mert közel van. Ez bőven elég. Mindenféle nyűggel, nyávogással du 3-kor ott voltunk, kvázi 5 óra alatt. Huh...
Margitékkal mentünk, de külön autóval. Szombat estére vártuk még a barátnőmet a párjával.

A skacok elég jól bírták az utat, aludtak is valamennyit. Meg bohóckodtak, főleg Matyi.

Folyton a szemüvegem kellett neki...

"Mmmmammmmmaa....."

Papa szigorúan előre tekint :-)

Császtok!

Hhhrrrrr.....

Ottapálya, ottapálya!!!!

Micsoda út!

A szállás nagyon tuti volt, egy kicsit később számolok be róla.

2. A Kreischbergen

Még sosem jártunk Murauban és környékén, pedig már sokat hallottunk róla. Főleg az üdülőjogosok akartak nekünk itt apartmant eladni a Clubhotelben, de nem vettünk. Hát most meg is veregettük a vállunkat, hogy jól tettük. Ez most lehet, hogy egy sítúrabeszámoló elején nem jól hangzik, főleg mert nagyon jól sikerült a túra, megnéztük, kipróbáltuk, de annyi más hely is van még a világon! Murau egy időre tuti pipa.

Ez a pályarendszer

Szóval gyerekekkel ultra-ideális, de mi tagadás, nem túl nagy... A fekete pályák az alján kifejezetten horrorak, mert jegesek. Csak kétszer jöttünk le rajtuk. A többin persze rengetegszer.
De nehogy már csak rosszat mondjak, a hegyen levő pályák 100%-ban tutik voltak. Az idő is remek volt, és a pályák is símák, gondozottak. Mindenhol elég hó, és főleg napsütés, de nem olvadás! A legideálisabb síidő mindenkinek!
A hegyen középpályán minden volt, ami egy ilyen helyen szokott. Hütte, sísuli, buli, rakás nép :-)

Reményteli tojásos felfelé

Reményteli tojásos húga és nagyanyja :-)

Apja és nagyapja

És azannya

Mackó bámul a völgybe.

Ezt látja. St. Lorenzen am Kreischberg

Mikor érünk már fel? Kapok másik nyanyókát?

Ezen jöttünk fel :-)

Welcome to Kreischberg!

A csapat

Minni a hegyen

Apa és csemetéi a hegyen

Naon...

Első az ugráló. Ez ismerős :-)

Péter és Kati

Valamit naonmagyaráz.

Hegyi Minni a Hüttében

Ezisnaon...

Orgonasípok

Minni és a levonó

Tojással lefelé

Szia mamikaaaa!

Bye-bye

3. Sísulisok

Álmomban sem gondoltam volna, hogy Matyi hajlandó lesz síelni. Itthon vettünk ugyan neki egy olcsó bakancsot, de lécet már nem, minek, úgyse veszi majd fel. Eddig szinte minden újdonságot úgy kellett rászuszakolni, vagy hosszas alkudozással ráimádkozni. És most láss csodát, meglátta a többi gyereket és síelőt, és 5 percen belül a lábán volt a cucc az első nap. Lécet még a hegy lábánál kölcsönöztünk (6,5 Euro per nap).
Fellelkesülve csoszogtattuk a felszerelésben, persze hamar rájött, hogy nem is olyan egyszerű, és először elhagyta magát, hogy tartsuk. Aztán egyre jobban belejött. Hol nyűgösen, hol tombolva, de időnként igazi kedvvel egyre ügyesebb lett. Hozzá kell tennem, hogy szinte egyáltalán nem erőltettük a dolgot, mert nem akartuk egy pillanatra sem elvenni a kedvét. A mélypontokból kellett időnként kirángatni, a "neeem tudooom" helyzetekből. Aztán, ha elfáradt, vettük is le a cuccot. Csak akkor került rá, ha akarta. Volt olyan nap, hogy 20 percet volt rajta, aztán az uccsó nap már több int egy órát. A sísulisoktól leste apja, hogy mit csinálnak, mit kéne Matyinak mondani. Nagyon szerette pl. az "egy lábas" síelést, csak az egyik lábon volt léc. Ez biiztonságot adott. Aztán, hogy fogja a térdét, így a testsúly előre került, meg ilyenek.
És láss csodát! Utolsó nap egyedül felvonózott a bébi futószőnyegen, és le is csúszott egyedül!
(Sajna én pont nem láttam, mert elmentem egy körre. De mesélték!!!) Pedig aznap volt a legvacakabb idő, folyamatosan esett a hó, tiszta víz volt mindenki. De mégse volt elég vacak, mert mindenki élvezte a sportot, Matyi is!
Lényeg az, hogy van a síeléshez kedve, ez a legfontosabb!! Jövőre feltétlenül folytatjuk!!!!

Első nap még lógatta magát.

De ügyes a bátyó!

Csuszi a szőnyegen. Fő az egyensúly!

Kétoldalról, így a legkönnyebb :-))

Pista papa is oktatta.

Aztán fordult a kocka!

Mackó, a síoktató guru

Csatolósdi

Utolsó nap meg már így csúsztak!

Egyedül megy, Mackó csak vigyáz rá!

Az igazi csúszásnál már Mackó se vigyázott rá. Csak mivel nem voltam ott, arról pont nincs kép...

Juhéjj!

Utolsó nap Pista papa is szuperül csúszott már!

Naonügyes volt mindenki!

Naonvidám

Ez a jutalom!

Na persze csak egy játék ratrak! Egész héten ezért dolgozott Matyi. És végül, mert egyedül csúszott meg is kapta.

Ahogy a gőzgombócát is :-)

A jól megérdemelt pihenés a hüttében.

4. Síbajnokok

Na ne túlozzunk? Mért ne? Egyszer élünk :-)))

Khmmm... Biztos?

Heheheee...

Szóval amikor a napi sísuli véget ért, és Pista papa elvitte Margitot és az aprónépet a szállásra, mi nekitoltuk a hegynek. Sajna a liftek csak négyig működtek, de símán kisíztük magunkat így is, nem maradt bent kilométer. Ahogy Péter mondaná, "megsíeltünk a pénzünkért".

A kedvencem a 10-es pálya volt, hosszú, erdei, síma, kalandos, piros. Amikor csak tudtam, ott mentem.

Naonkafa

Mackó a fekete "szárát" kedvelte.

Szuppaduppa idő volt. A kilátás...

Kedvenc hüttém. Bent nem voltunk, de jól mutat. :-)

Én és a hütte

Eligazítás

Az új pálya felvonója

Vigyázat, kiszállás!

A Panoráma

A Mackó

A jéghó

Amit szemüvegben láttunk

Amikor a hófelhők jöttek...

És amikor elmentek :-)))

5. A Turracherhöhe

Aszittük, hogy jó a bérlet oda is. Csak a pénztárnál derült ki, hogy nem ám! Szóval nem olyat vettünk még a hét elején, aszittük, de nem. Így 50 Eurónk bánta per aznap. DE MEGÉRTE!!
Először is, mert nagyon szép jégcsapos út vezetett fel a Turrach-i pályákhoz 1700 m-re. Aztán szuper idő volt, és Margiték és Minni is örülhetett a szép időnek és napsütésnek. Aztán nagyon jó kis bébipályát találtunk, és ami a legfontosabb, szuper síterepet fedeztünk fel egy majdani későbbi sítúrához. Mert itt el lehet tölteni egy hetet gyerekekkel. Símán!!!

A karaván (Mackó, Péter, Pista)

A jégcsapok

Hatalmasak, és sokan voltak

Végig az út mentén

A kis sísuli

Apa és apafi síelnek

Pista is

Mi meg addig sétáltunk

Naonszép itt minden!

Szia bátyó, síeltél?

Bizony!

És most hegyet is mászok!

Kőszáli Matyi

Kőszáli Mami,

és Papa

Síelés után pedig megnéztük a helyi nevezetességet, ezt az óriási kristályt. Mackó épp csapolja :-)


Szóval ide még feltétlenül visszajövünk. Itt is vannak olyan faházak, mint amilyenben mi laktunk. Már le is csekkoltam az interneten. Hát igen, kicsit drágábbak. De hát pályaszállás!!

6. A szállás

Szóval a szállás. Az interneten Vateráztam, valaki lefoglalta, de nem tudott elmenni, így eladta a foglalót olcsóbban, én meg megvettem. És jól tettem. A faháztelep kb 10 km-re van a sípályáktól Stadl an der Mur-ban, nagyon helyes környék.

A Paal telep

Szimpla faházak

Ez vót a mienk, a 147-es, "Adams family" :-)

A házikó tényleg nyaraló téliesítve. Nagyon kényelmes volt, mindennel felszerelve, mosogatógép, konyhagépek, gázkandalló, 2 fürdi, mosó- és szárítógép. Igaz az utóbbi nem működött. És volt még szauna is, a fiúk ki is használták :-)
Én még ilyen fullos apartmanban nem voltam, főleg a mosogatógép nyűgözött le. Mennyivel egyszerűbb volt 8 ember után eltakarítani a romokat!
A szobák mondjuk egy kicsit nehezen alakultak, mert fönt volt egy nagy, egy közepes, meg egy kicsi, és noha úgy volt, hogy majd a gyerekek külön alszanak az egyikben, mi meg Maccal a földszinten, a lenti kihúzható kanapé olyan szűk lett volna Mackónak, hogy inkább vállaltuk a gyerekekkel való együttalvást.
A gond annyi volt, hogy a faház fölső szintjén ultraszáraz volt a levegő, és Minnike egyik este bekrupposodott tőle, megfejelve az amúgy is bedurrant taknyát. Aznap este én és Minni leköltöztünk az alsó szintre. Ekkor derült ki, amit már addig is sejtettünk, mennyire durván NINCS hangszigetelve a ház. Minden koppanást úgy hallottam éjszaka, mint az ágyúdördést. Rémes volt. Nem beszélve a sarkokon átszűrődő fénycsíkokról. Eszméletlen, nem? Hogy lehet ezt akár egy nyaralóból is kispórolni??
Na de ennyi a panasz, mert egyébként tuti volt minden.

Kópé a lépcsőn

Reggeli

Csősztök! Tuti a padlófűtés!

Picin kutyusom :-)

Idill a nappaliban

Reggeli Hanczúr

Felébresztjük a papáááát

Tündérek!!

A szauna :-)

UTÁNA KIMENTEK A HÓBA!!!

WÁÁÁÁÁÁ....

WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ..................!!!!!!!!!!!!!

És Matyi is be akart menni! Cuki!

ÉS A HÓBA IS KIMENT!!!

Bőgött is mint a fene, de utána azt mondta, hogy megint megy ki.
Egyébként én tisztára kiakadtam, ezek a fickók mit meg nem csinálnak! Szerencsére nem volt meleg a szauna, pont akkor lement a hőfoka, ezért se akart Matyi kijönni. A taknya viszont egész szépen elmúlt tőle másnapra. WoW!!. Akkor most otthonra is kell egy?

Na azért most már menjünk aludni...

Egyik nap, pontosan szerdán csak négyen mentünk síelni, Margit, Pista, Matyi és Minni otthon maradtak pihenni. Azért koránt sem töltötték ücsörgéssel a napot, építettek hómackót, hóembert és hókutyát. Talán még most is megvannak :-)

Naondógozik

Kész a maci.

És mindjárt a hóember is.

Kiegészülve a kutyussal.

És hát egy kis szánkózás is dukál így estefelé.

Naon...

***

Ezen a napon én is csináltam a hegyen némi extrát, nevezetesen sífutottam. Felvittem a lécet középpályára, mert onnan indult a sífutó-pálya, és 3-4-ig uccu! Gyönyörű békés tájon át vezettek a trekkek. Imádom! Nagyon nehéz, de üdítő!
Sajna a népek nemigen tisztelik a sífutók trekkjeit, így estem is egyet (a downhillen nem is :-)), mert az egyik lejtős kanyarban kitaposták a trekket,és így oldalra kizúgtam belőle. A léc él nélkül csúszik, mint a piskóta. Azóta is van egy szép lila fót a háccsómon :-))))

Békés táj két trekkel.

7. Matyi névnapja

Egyébként pontosan szerdán volt Matyika névnapja is. Készültünk rá, már reggel megkapta az ajándékát, hogy tudjon vele napközben játszani.

Egy csomó ízeltlábúúúúú!!!

Fúj...

Na jó, azért játszom velük én is...

Aztán este terrmészetesen kapott tortát is. Igaz nem mi sütöttük, de finom volt! A gyertyákat pedig már direkt erre az alkalomra vittem.

Boldog névnapot Matyika!!

Köszi!

Kópé...

Nagymamival

És a többiek

Én ebből se kapok?

8. Hazafelé

Szóval imígyen telt el a múlt hét. Szombaton szépen kipakoltunk és uccu haza. Azért még meg-megálltunk, pl. rögtön az indulás után.
Merthogy kellett a városról is egy-két kép. Nagyon hangulatos kis híd vezet át a központban a Mur folyón.

Szemben vele a templom.

A kavicsos folyó

És a kavicsgyűjtő :-)

És még egyszer a pályáról, az ott alant az Stadl an der Mur, a hegy túlsó oldalán.

Murauban is jártunk, de a képek Pista gépén maradtak. Ez csak egy halvány ízelítő az autóból. Majd elkérem tőle.


És még egy pár kép hazafelé:

Minni ratrakol

Minni vezet

És a tükörben a lenyugvó nap fényében a transporter :-)

***

Még egyszer köszönjük a résztvevőknek a részvételt, Margitnak Pistának a sok gyerekfelvigyázást, hamikészítést, egyéb segítséget, Katinak és Péternek pedig a jó társaságot, a sok kártyázást, scrabblezést, Monopolizást :-))))
Reméljük, jövőre megint sikerül összehozni egy hasonlót. Azt nem mondom, hogy ugyanitt, de valahol máshol biztosan!
Mert új utakon, új felfedezések várnak!

...