TÉLVÉGE és FLÓRA

Múlt hét végén még tombolt a tél. A jó nagy hóban sífutottam, a skacok meg szánkóztak és hóembert építettek. Matyit és Benit én külön is szánkóztattam, és igaz a szánkó kicsi volt, de hát "sok jó ember :-)))"

A két kópé a dombon

Turrdd a havat!

Kötelező jégcsapszopogatás...

Ördögök!

Ekkor még bőven nem olvadt, de a hó már épp annyira tapadt, hogy apjukkal egy óriási hóembert építettek. Még megvan, csak egy kicsit "elszontyolodott" :-)


A hatalmas hóvól még egy várra is futotta, ami közben "átalakult" csirkeóllá, és Matyi etette benne a hótyúkokat :-)))

Kukucs!

Pipipiiiiii, tessék a magok, csirkék...

Ezt meg neked mamika, meg a fényképezőnek... :-DD

A vár széle természetesen átalakult csúszdává (vagy így is lett építve!), és amikor Beni is kijött, hatalmas rajcsúr kerekedett!

Tök víz volt mindkettő...

(Képek a konyhaablakból. Még egyszer ki nem mentem...)

Másnaptól már olvadni kezdett nappal, úgyhogy vége lett a havas jóvilágnak, és indult a pocsolyaparti, ami most is tart...

***

Szerdán egy hirtelen elhatározással bepattantunk Mackóm mellé az autóba, és ő leszállított minket a Szépművészeti Múzeumba. Már november óta meg akartam nézni a Boticellitől Tiziánóig c. kiállítást, de sose volt rá igazán alkalom. Mivel azonban 14-én véget ért a kiállítás, hát ez volt az uccsó esély. Természetesen Minnivel gondoltam a művelődést, anno Matyit a Van Gogh-ra vittük. Akkor üres volt a múzeum, erre számítottam szerdán is.
Mit mondjak, akkora tömeg volt már a pénztárnál, hogy azt hittem, be se megyünk. A sor végét felkanyarították a lépcsősorra ahova babakocsival nem tudtam felmenni. Ez volt a szerencsénk, mert közben kinyitottak még egy pénztárat, odaslisszoltam, és így negyed óra múlva lett jegyünk. Amúgy sztem egy órát álltunk volna, ami esélytelenné tette volna a képnézegetést, lévén Mackó jött értünk időre.
Aztán bementünk, és jól el is voltunk, de azért a figyelmemet 80%-ban az kötötte le, hogy mikor oszlik a tömeg, és tolhatom tovább a babakocsit a hirtelen támadt résben, vagy hogy épp Minni milyen fázisban tart, föl kell-e venni, vagy éhes, vagy unatkozik, vagy mi lesz.
Szóval láttam is a képeket meg nem is.
Persze nem bántam meg, hogy elmentem, de legközelebb megpróbálok egyedül menni.
Egyébként Minni totál példamutatóan viselkedett, meg se nyekkent egész végig, kivéve a kijáratnál. Akkor meg már mindegy volt.
És az se volt semmi, ahogy az emberek reagáltak rá. Volt aki nem is a festményeket nézte, hanem Minnit. Volt egy pofa, aki közölte hogy ha élne az öregapja, akkor lefesttetne minket vele :-)) Még a morc teremőrök is felzabálták a törpöt :-)))

Minni és Múzeum
(2010. febr. 10. szerda)

Tukképp az egész múzeumlátogatás ezért a képért történt. Nemrégiben olvastam Lukrezia Borgia történetét ugyanis, és meg kellett néznem ezt a képet, noha nincs teljesen tisztázva hogy ez ő e, vagy Giulia Farnese... Én sem tudtam eldönteni :-)))

Bartolomeo Veneto: Flóra

És még egy pár kép ízelítőül:

Filippo Lippi Madonnája

Leonardo Hermelines Hölgye

II. Fülöp (már láttuk egyszer a Prado-ban)

Tiziano Kesztyűs férfije

Camerino gyermekportréja

Boticelli Madonnája

***